A megvilágosodás nem más, mint rádöbbenés arra, hogy minden élmény belőlem fakad. A saját lényemből, érzelmeimből, életfelfogásomból, a tudatalattimban rögzült benyomásokból.

Innen kezdve csak ügyelnem kell a gondolataimra, hogy ne az öröklött világfelfogásom szerint, reflexesen reagáljak, hanem a választott világnézetem szerint.

Egy idő után már nem kell erre ügyelni, mert a tudatalattim - mint egy jó számítógépmemória - raktározza az élethez való új hozzáállást. Ekkor már reflexből a kívánt reakció jön.

Hogy mi a kívánt hozzáállás?
Hát a boldogság. Vagyis amikor imádsz élni. Amikor tökéletesen élvezed a jelent, nem kell hozzá se cigi, se csoki, se film, se sex, semmi. Mert minden tökéletes. Kitelejesedettnek érzed magad. Úgy érzed a világ tökéletes és te is helyeden vagy a világban.

Ilyen pillanatokat meg szokott élni az ember. Ha épp szerelmesek vagyunk, meggyógyultunk valami súlyos betegségből, sikert értünk el valamiben, ...
Ekkor nem vagyunk féltékenyek, irigyek, mérgesek, stb. Csak jó érzéseink vannak. Ezt fent lehet tartani gyakorlással más körülmények közt is, nem csak a szerelmes ölelés pillanatában.

Nincs objektív múlt. A múltat a jelen szemüvegén át látjuk. Ezért ne törődj a múlttal!
A jelent éld meg minél jobban!
Ha a jelent korlátként, kritikusan éled, akkor vádolod a múltad szereplőit is. Ha a jelenben tehetetlen vagy, akkor a múltat nosztalgiázod.
Ha a jelent lehetőségként fogod fel, a múlttal nem is foglalkozol. Nem érdekes. A gondolataidat a jelen és a jövőbe vetett elképzelések töltik ki.