Az adott helyzetet mindenki a saját szemszögéből, a saját lelki világa szűrőjén át, a saját céljait figyelembe véve értékeli, éli meg.
Olyan, hogy "élj a mostban!" (Eckhart Tolle) egy átlagos ember számára nincs. A most-ot mindenki a saját tudata szemüvegén át érzékeli. A mostot nem lehet leválasztani a múltunkról, a tudatunkat a tudatalattinkról. Viszont lehet a tudatalattink (a sötétség) egyre nagyobb részét napfényre hozni és formálni. Ez a megvilágosodás.
A "mostban élni", a karmájától (lelki terheitől, tudatalattijától megszabadulva pusztán a tudatos lény, a megvilágosodott és aztán átlényegült ember képes. Ő az örök fiatalságban, a természetes bölcsességben, az önzetlen szeretetben él. Halálát, dimenzióváltását nem betegség, öregség okozza. Életében képességei - szellemi és testi adottságai - nem csökkennek. Aki a "mostban él", az nem öregszik.

Arra kell törekedni, hogy az ember tudata minél világosabb (a tudatalatti rész felszínre kerüljön), könnyedebb (megakadásoktól, szenvedélyektől mentes), lazább (alakítható) és hatalmasabb (táguló) legyen. Ekkor uralja az ember a mostot, alakítja sorsát, teremti világát. Ez a tudatosság növelése, a megvilágosodás útja.

Amíg szőnyeg alá söpörjük életünk kulcskérdéseit, addig a boldogságunk kulcsát sem leljük. A tudatunk mélyére a tudatalattiba elrejtett, megválaszolatlan kérdések (Mi értelme az életnek? Mi alakítja sorsom?) folyton nyomasztanak. Ezt a szorongást kell élvezetekkel, újabb és újabb életvezetési technikák megtanulásával elfojtani. Ezek a módszerek hasznosak lehetnek, de csak tüneti kezelés.
Az alapprobléma, a szorongásunk, a sorsnak való kiszolgáltatottság, a halandóság miatt. Ennek felszámolása a valódi megoldás, vagyis a megvilágosodás.
Ekkor elmúlik a szorongás. Elmúlnak az elfojtások. Elmúlik az élvezetektől és az élvezeti szerektől való függés. Elmúlik a mentális és testi betegség.
Helyébe jó közérzet, életkedv, alkotóerő, kreativitás, kiteljesedés érzés, egészség lép.

Jogod van tudni, mitől függ a sorsod.
Jogod van tudni, miért nem sikerül a sokadik párkapcsolatod.
Jogod van tudni, miért pont téged rúgnak ki az állásodból.
Jogod van tudni, miért a Te gyerekeddel vannak nevelési problémák.
Jogod van tudni, miért történik veled baleset. stb.

Az alábbi sorokat csak olyan érett embereknek ajánlom, akikben annyira erős a vágy a boldogság iránt, hogy ennek érdekében mernek szembenézni a valósággal, még ha az fájón illúzióromboló is. 
Nincs megbocsájtó Jóisten. Nincs olyan, hogy ráérsz majd a következő életedben megoldanod a dolgokat.
Természeti törvények vannak. A sorsodra olyan természeti törvények hatnak, mint amilyen természeti törvény (fizika) hat egy lejtőről leguruló golyóra (a nehézségi erő, mint természeti törvény, egyre nagyobb sebességre bírja és gurul fékezhetetlenül, míg valami meg nem állítja). Lassan indul. Először csak észreveszed a gurulását (észreveszed, hogy nem te irányítod életed menetét). Ha őszinte vágy él benned, már ekkor olyan irányt adhatsz a golyónak, ami neked tetszik (már ekkor kitarthatsz elveid mellett megalkuvás nélkül: a párválasztásban, a hivatás választásban, az erkölcsi értékrendedben).
Később a golyó egyre nagyobb sebességgel száguld (a tudatod egyre mélyebben azonosul az egóddal). Már a süvítő szembeszél folyton zavar. Állandó szorongást idéz elő, amit oldani kell alkohollal, szexszel, számítógépezéssel, TV-vel, vásárlással, munkamániával, stb. Már látsz más golyókat falhoz csapódva darabjaira hullni. Már tudhatod, hogy az irányítatlan sors kínos véget érhet. De ilyenkor a sebes golyót már nehezebb uralni (a szenvedélyek, negatív gondolatok, érzelmek, viselkedések rabságából kitörni).

Az alábbiak inthetnek arra, hogy távol vagy igazi önvalódtól vagyis a sorsodat nem tartod a kezedben:
szorongásos tünetek: buliban (sok) pia kell ahhoz hogy felszabadult légy, baleset ér, nem olyan az életed, mint amit elterveztél, később az erősebb jelek a drámai sorscsapások.
Minél tovább halogatod sorsod irányítását, annál nehezebb beleavatkozni (a golyó falnak csapódhat, teljesen megsemmisülve). Ez nem ment meg semmitől, mert nincs halál. Tudat nem vész el, csak átalakul. Most, még emberi életedben van lehetőséged félelemmel teli tudatod békéssé alakítani. Ez egyszerű természeti törvény (a tudat fizikája). Csak azért nevezik Istennek, misztikumnak, mert a tudósok még nem fedezték fel a tudat fizikáját. Mint ahogy a jógik évszázadokkal ezelőtt tudták, hogy az anyag elemi részekből áll, de a tudomány ezt csak a XX. században ismerte fel.

Tehát minél hamarabb veszed kezedbe sorsod irányítását, annál biztosabb a siker.
Ne félj attól, hogy rá kell jönnöd: nem te irányítod az életed! Amint rájöttél, már a megoldás útján vagy. Mert ekkor teret engedhetsz tudatod azon részének, melyet eddig nem ismertél (nevezheted Istennek, tudatalattinak, igazi önvalónak, megsemmisülésnek, teljességnek). Mindegy milyen nevet aggatunk rá, mindegy milyen utat választasz a felébredéshez (Istenhit, meditáció, logikus gondolkodás, szerelem, egyedi életmód...). A lényeg, hogy felismerd az univerzum működését és Te irányítsd a sorsod!

Vigyázat! Az ego (az emberéned) minden lehetséges módon megakadályozza, hogy felismerd örök életű, kiteljesedett lényed. Hisz ez az ego pusztulása.
Előfordulhat, hogy már minden jel figyelmeztet téged, hogy irányt kéne váltanod, de az ego még azt a kérdést sem engedi meg, hogy feltedd: Miért alakul így az életem? Az ego ugyanis magabiztos, mindent tud és nincs segítségre szüksége. Pl. Körülütted válság, rák, cukorbetegség, baleset, stb, van, de számodra mégis az a legizgalmasabb kérdés, hogy a francia borok finomabbak vagy az olasz sajtok.
Ha képes vagy túljárni az ego "eszén", olyan új személyiségre tehetsz szert, amely már biztos alapokon nyugszik, tökéletes egységben a mindenséggel. Ezt az új személyiséget már nem érik drámák, nincs benne szorongás. Maga a nyugodt erő, a könnyedség, az életszeretet.

Felnőtt mesék a tudatalattiban élő hitrendszerrel operálnak:

Van jó és rossz.

Kűzdeni kell az igazunkért.

Az apa büszkeségét kell kivívnunk.

A nő egy erős férfi mellett  teljesedik ki.

Ezek azok a mítoszok, amik sorsunkat befolyásolják. 

A tudatos ember, megválasztja, melyekre van szüksége, melyikre nincs.

Alvás nélkül nem tudunk létezni.
Alvás során vagyunk kapcsolatban spirituális / örökéletű lényünkkel.
Az álmokból következtethetünk arra, mi zajlik lényünk legmélyén, tudatalattinkban.

Sosem a tárgyakat, személyeket, eseményeket kell figyelni!
Hanem az élményeket. Az érzéseket. Ha például álmodban elnyertél egy állást - nem azt jelenti, hogy új állást kapsz. Hanem azt, hogy valami nyomasztó tudatalatti dolog, amely bántott téged, most kitisztult. Lazábban, könnyedebben, sikeresebben vághatsz bele a napba.

Ha épp kirúgtak az állásodból álmodban, akkor célszerű óvatosan, kevés döntést hozva, inkább pihenve, relaxálva, sportolva tölteni a napod, amíg a belső feszültség lecseng.

Somogyi Péter agykutató a Kossuth rádiónak tett nyilatkozatában (melyet abból az alkalomból kapott, hogy az agykutatás "Nobel díját" megkapta 2 társával együtt) elmondja, hogy minden betegség az agy téves működésén alapszik.

Kifejti: Az agy nem lineáris, ok-okozati összefüggések mentén működik. Az agyműködésben a ritmus a lényeg. Egyszerre ingerületbe jövő agyi részek adják a jeleket a szervezetnek. Ezeket a ritmikus összecsengéseket a belső világunk (érzelmeink, világképünk, tudatalattink) szabályozza.

Az agykutató felhívja a figyelmet arra, hogy a tanulást és a kreativitást az érzelemgazdagság segíti. Ezért elengedhetetlenül fontos a nevelésben a tudomány mellett a művészetek szerepe.

"Minden igazi gondolkodás a tudatalattiban ill. álomban zajlik." hallhattuk Gábor Dénes Nobel díjas professzortól, a holográfia feltalálójától 2011.11.16-án a Kossuth rádió tudományos műsorában egy hangfelvételről.

Tehát vigyázat az igazi gondolkodás nem a logikus agyféltekés elmélkedés, hanem a gondolkodásmentes harmóniából megszülető felismerés.

A megvilágosodás nem más, mint rádöbbenés arra, hogy minden élmény belőlem fakad. A saját lényemből, érzelmeimből, életfelfogásomból, a tudatalattimban rögzült benyomásokból.

Innen kezdve csak ügyelnem kell a gondolataimra, hogy ne az öröklött világfelfogásom szerint, reflexesen reagáljak, hanem a választott világnézetem szerint.

Egy idő után már nem kell erre ügyelni, mert a tudatalattim - mint egy jó számítógépmemória - raktározza az élethez való új hozzáállást. Ekkor már reflexből a kívánt reakció jön.

Hogy mi a kívánt hozzáállás?
Hát a boldogság. Vagyis amikor imádsz élni. Amikor tökéletesen élvezed a jelent, nem kell hozzá se cigi, se csoki, se film, se sex, semmi. Mert minden tökéletes. Kitelejesedettnek érzed magad. Úgy érzed a világ tökéletes és te is helyeden vagy a világban.

Ilyen pillanatokat meg szokott élni az ember. Ha épp szerelmesek vagyunk, meggyógyultunk valami súlyos betegségből, sikert értünk el valamiben, ...
Ekkor nem vagyunk féltékenyek, irigyek, mérgesek, stb. Csak jó érzéseink vannak. Ezt fent lehet tartani gyakorlással más körülmények közt is, nem csak a szerelmes ölelés pillanatában.