Koránt sem az, amit az emberek általában erőnek neveznek. Nem az az ERŐ, ha fizikailag erősebb vagy másnál. Nem az az ERŐ ha hatalmad van. Se tudósként nincs igazi erőd, amikor a tudás hatalmát birtoklod, se politikusként nincs igazi erőd, amikor emberek sorsáról dönthetsz. Legyűrhet betegség, baleset, gazdasági válság, stb. Emberként nem létezhet elegendő erőd.
A valódi ERŐ nem emberi. A valódi ERŐ az, amikor valakinek a sorsa hosszú távon őt kielégíti, tehát a valódi ERŐ a SORSALAKÍTÓ ERŐ. Nem láthatod kívülről, hogy egy ember sorsa a kívánalmai szerint alakul-e? Ezt csak ő tudja, érzi.

Egy megvilágosodotton számon szokták kérik: De hát neked is szükséged van másra. Az apád támogatására, a házastársad szeretetére, a gyerekeid figyelmére, a barátaid szövetségére, az orvos segítségére, a bank kölcsönére, stb. Hát persze. Nem az az ERŐ, hogy egyedül él valaki egy lakatlan szigeten, senkivel sem kapcsolatban. Az igazi ERŐ, hogy az élete körülményei (értsd az élethelyzetek, az emberek, a dolgok) úgy alakulnak, hogy ebben kiteljesedik, élvezi az emberlétet. Ezt Te kívülről nem látod, hogy más élvezi-e az életét. Lehet ő ugyanis olyan körülmények között boldog, amit Te nem élveznél.

Vannak azonban bizonyos jelek, amik utalnak az EREJÉRE. Nem panaszkodik, nem kritizál másokat. Nem nosztalgiázik, a jelen érdekli. Elégedett a helyzetével, örül annak, amit csinál. Ötletei vannak, lehetőségeket lát a világban. Külsőre is vonzó ember. Ragyog a szeme. (Mint a népmese csillagszemű juhászának, aki könnyedén küzdött le 3 akadályt a királylány kegyeiért.) Hisz a szem a lélek tükre. És persze valamiben különc, különleges (hülyeségeket beszél, érthetetlenül viselkedik, különös adottsága van). Ez mind lehet a megvilágosodás jele. Jelzi, hogy más tudata van, mint az emberek többségének, ezért az emberek számára érthetetlen sok minden vele kapcsolatban.

A Spektrum TV-n egy egyiptológus II. Ramses fáraóról így beszélt: "Háromszor annyi ideig élt, mint kortársai, az emberi teljesítőképesség határait meghaladó építkezéseket vezetett és azt akarta, hogy Istenként tiszteljék." Hát ha egyszer ember feletti képességei voltak, akkor nem pusztán ember volt. Persze, hogy azt várta el, hogy ne csupán embernek tekintsék. Ez logikus és így helyes, mert ez az igazság. Az átlag ember azonban hajlamos a logikát félredobni, ha az valami szokatlan megállapításra vezet. Ugyanezért képtelen felismerni egy megvilágosodottat.

Az isteni SZERETET, a boldog nyugalom, a kiteljesedett érzés ERŐ. Hatalmas erő. Aki boldog - az mindenre képes. Mint a szerelmes ember: szinte súlytalanul lépked, úgy érzi övé a világ, gondtalan.

És fordítva: aki valódi erővel rendelkezik, az ura a sorsának. Senkit sem akar bántani, hisz teljesnek érzi magát. Nem elvenni akar mástól. Hanem önkéntelenül is ad: árad belőle a boldogság, a jókedv.

Az erő felébreszthető agresszivitással. Thrash metal koncerten voltam, ahol a fiatal férfiak gyors ritmusú zenével, agresszív énekkel (sokszor üvöltés, hörgés), káromkodással, felszabadult dulakodással (pogó) hozták magukat az ERŐ állapotába. Könnyedén estek-keltek, sérüléseket észre sem véve. "öld meg" kiáltásokkal lökdösődtek és ölelték át egymást - mikor mihez volt hangulatuk. De végig boldogok voltak. Szinte szagolható volt a tesztoszteron :)

Csodálatos volt tapasztalni, hogy egyesekben milyen boldogság, SZERETET, ERŐ volt a jó hangulatú, életteli, közösségteremtő koncert alatt.