Sokan hivatkoznak arra, hogy szeretnek engem vagy szeretetből cselekszenek. De mi a szeretet?
Az hogy kedvesek velem? Az hogy nem erőltetnek rám olyat, amit nem akarok? Ha nem keverednek velem konfliktusba?

Egyetlen módon tudom meg, hogy szeret-e a másik ember: ha mellette olyan irányba változom, amilyen - lelkem legmélyén - szeretnék lenni (kiteljesedés).
Ha nem ez történik, akkor le kell válnom erről a kötelékről (még ha atyai, baráti vagy házastársi kapcsolatról van is szó).

Az öregséget, ha őszintén (minden idilli képtől mentesen) szemléljük, meg kell állapítanunk, hogy az ember képességei drasztikusan csökkennek. Az agyműködés romlásával, az egészség meggyengülésével, a mentális képességek csökkenésével együtt nem csak az emlékezőtehetség, hanem a szeretet-képesség is csökken.
Az idős ember maga sem érti, mitől ingerültebb, sértődékenyebb, kevésbé toleráns, az újdonságok iránt érdektelen és pesszimistább, kedvetlenebb, mint fiatalon.
Az egészség (a test ill.az agy) romlása a közérzet, a kreativitás, az intelligencia  az önzetlen szeretet képességének csökkenését eredményezi.

Nagy kihívás az öregség. Nem véletlenül nevezik a nagyon időseket szép korúaknak. Attól szép, hogy aki hosszú életkort ér meg, az már tud valami olyat, amit sokan nem, az élet sodrával haladni (nem pedig árral szemben kapálózni).

Megvilágosodással, megboldogulással vagyis a boldogság megtanulásával lehet kivédeni az öregséget. A boldogsághormonok ugyanis megvédik a szervezetet az öregedéstől. 
A szervezetünk kannabinoid rendszere (belső narkotikumunk) részt vesz a szervezet öregedés elleni védelmében.
http://www.sikerado.hu/tudomany/2011/07/08/Ez_segit_oregedes_ellen

Az emberek felosztják a világot jóra és rosszra.
Jó ezt cselekedni, rossz azt. Jó emberek ezek, azok meg rosszak. 
Nincs jó és rossz.

Szeretet és félelem van. 
Azt tartom jónak, amiben / akiben bízom. Azt tartom rossznak, amitől félek.
Amíg nem értem meg a világot, nyilván, tartok attól, hogy bajom lesz. Ha bevallom, ha nem - szorongok. A tudatalattim tele van bizonytalansággal, aggódással. Ennek egy ellenszere van: a megértés.

Ez olyan, mint amikor beszállok a "Ki nevet a végén?" című társasjátékba reménykedve, hogy nyerek. Csak épp nem tudom a játékszabályokat, nem értem mások lépéseit és nincs gyakorlatom ebben a játékban. Sok esetben még azt sem tudom, hogy egy játékban vagyok épp. Ezért végig izgulok, vajon sikerem lesz-e?

Az okos lény tanulmányozza a játék törvényszerűségeit. És ha már a játékszabályok és stratégiák többségét ismeri, jó esélye van nyerni. Jóleső büszkeséggel, nyugodt játékossággal szállhat versenybe.

Ha rájövünk, hogy az életünk is egy olyan játék, aminek a szabályait meg kell ismernünk ahhoz, hogy félelem nélkül, magabiztosan, örömmel szeretetben szállhassunk játékba - akkor  már a sikerhez vezető úton vagyunk.

Egy hosszútávfutó tapasztalata: Kossuth Rádió 2011.11.24.14 óra 27-29 perc
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-11-24
idézet (kiegészítésem dőlt betűvel):
Kalapos Mihály riporter:
- Hányszor érzi magát futás közben az ember úgy, hogy "elveszítettem" a testem?
Németh Csaba terepfutó (22,5 óra alatt 166km 9,8km szintkülönbség):
- Ez a legjobb rész. Van hogy pillanatok, van hogy hosszabb. Ezek a legjobb pillanatok. Amikor az ember egy picit el tud szakadni a fizikális valójától (ki tud lépni önmagából, abból a hétköznapi tudatból, amivel önmagát azonosítja) az egy borzastó jó érzés. Annyira szabadnak, annyira gondtalannak, annyira önmagamnak soha nem érzem magam, mint amikor ez sikerül. Nem lehet előre meghatározni mikor és meddig fog tartani. Da nagyon boldogan emlékszik vissza rá az ember. Ha már a boldogságnál tartunk... Ezek azok a pillanatok, amikor az ember igazán boldog, mert ilyenkor igazán önmaga. Ez a fizikális test... lehet spirituális útra terelni a dolgokat... De én soha nem olvastam ilyeneket. Egyszerűen csak tapasztalok, amit megpróbálok másoknak megfogalmazni. Sok esteben azt mondják, jó-jó, ezeket leírják könyvekben.
Érdekes dolog az élet. Lehet, hogy ezért is csináljuk. Sok esetben a tudást megszerezni nem biztos, hogy a legjobb könyvek útján. Hanem jobb, ha meg van a saját tapasztalásunk. Gyilkos dolog, de olyan sokat kapunk tőle, hogy érdemes.
- Igaz, hogy boldogsághormonok termelődnek?
- Ez így van. Úgy is szoktam fogalmazni: a Jóisten akkor leli kedvét bennem, amikor én futok. Akkor vagyok önmagam, akkor vagyok boldog. Ez ritkán van, de annak annyira intenzív az élménye...útólag a nagy szenvedés csak egy pillanatnak tűnik.

Misztikum? Vagy az igazság, a valóság azon szelete, amit a tudósok még nem ismertek fel? 
Van egy olyan agyműködés, amelyben az élet maga a földi Mennyország. Ezt az agyműködést meditálással, tudatosodással állandóvá lehet tenni. Egy idő után ez az agy természetes állapota. Ekkor tökéletesen működik. Ekkor természetesen a szerveink is tökéletesen működnek, vagyis nincs képességvesztés, betegség, öregség. Egyedül ebben az agyi állapotben tudunk tökéletesen gondolkozni, optimális döntéseket hozni, tehát tudatosan pozitívan hatni sorsunkra. Csupán ebben a tudatállapotban képes az ember igazi szeretetre. Ez a féltékenységmentes, irigységmentes, mindent elfogadó, tökéletes szeretet. Ebben az állapotban az ember csak adni tud. Nem elvenni. Egyszerűen bármit csinál - pozitív hatással van másra. Mert az energiát nem másból, hanem saját spirituális énjéből meríti.

A válság valami régi összeomlását és új születését jelenti.

Sok dolog válik napjainkban értéktelenné, ami korábban egyértelműen érték volt. Ilyen a hivatalos képzés során szerzett tudás, és az állami elismerés.
Rá kell döbbenni, hogy pl. a  magasabb képzettsége okán nem értékesebb valaki. Az értékesség mértéke az, hogy mennyi életkedv vagyis életerő vagyis kreativitás vagyis szeretet van valakiben.

Így lehet szeretetre méltó és népszerű Majka, a képzetlen ózdi srác. Bár sem iskolája, sem intellektuális tudása, sem kitüntetései nincsenek mint pl. Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész.

Azt mondják, sok zsidó elmenekülhetett volna a haláltáborok elől, amikor egyértelműen zsidóellenes lett a politika. De egyszerűen nem akarták látni, nem akarták elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Az embereknek a legnehezebb tudomásul venniük a valóságot.

Vagy pl. hihetetlen nehéz tudomásul venni, hogy a párom nem szeret. Addig várok, nem szakítok vele, amíg megcsal. Ekkor már az önbizalmam is romokban. A szakítás óriási veszteséggel történik.

Vagy eszméletlen nehezen látom be, hogy a párt amely mellett letettem a voksom, épp ellenkezőjét mondja, mint néhány hete pl. az IMF-fel kapcsolatban. Nem akarok csalódni! Valakiben bíznom kell, aki megment! Biztos, hogy kapaszkodni kell valakibe? Nézz szembe a valósággal! Indulj nagy kalandra! Fejtsd meg, hogy veheted kezedbe sorsod!

Vagy: a vágyott nyaralás drámai fordulatot vesz egy baleset következtében. Az nem baj, hogy a Facebook-on továbbra is úgy számolok be róla, mint egy csodás élményről. De legalább magamban legyek őszinte: valljam be hogy összeomlott a hitem, miszerint semmi bajom nem eshet. Valljam be, hogy emberként igen törékeny vagyok. Szükségem van nagyobb erőkre, amikkel egységben (amik védelmében) élhetek.

Vagy: Ha választanom kell, hogy a szerelemről mondjak le vagy a barátságról (mert a szerelmem a barátom párja), akkor lássam, hogy bizony az emberlét olyan, hogy akkor is okozunk fájdalmat másoknak, ha nincs szándékunk. Valljam be, hogy csalódtam. És keressem a megoldást!  Tudatosodjak! Mi is az emberi élet? Mi a célja? Mi a barátság? Mi a szerelem? Mik az emberi kapcsolatok lényege? Miért hagyok el szerelmeket, barátságokat? Talán mert változom, új sorsot, új embereket, új helyszíneket bevonzva?Mert az élet célja új dolgok tapasztalása, nem a megrekedés egy embernél, egy helyszínen, egyfajta sorsnál?

Az emberek többsége képtelen őszinteségre, mert vannak olyan mítoszok, amik hamisságát nem akarjuk meglátni. Ilyen az, hogy egy elismert, intellektuális szakember és a rádióban beszél - boldog.

Részlet a nov. 23-i Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel készített Kossuth rádiós riportból:

"Csűrös Csilla riporter :-  Könyvek mindenhol. Beszélgetőtársam így érzi jól magát. A riportalany szájába adja, hogy így érzi jól magát, pedig lehet, csak lusta rendet rakni.

- Nincs itt sok könyv. Több könyvvel talán boldog lennék.

- Nem hiszem, hogy nem boldog, hisz azzal foglalkozik, amit szeret, az irodalommal.

- Hogy ne lennék boldog, csak kéne ehhez a boldogsághoz egy minimális pénz. (És panaszkodik, hogy óradíjat nem kap a rádiótól, csak taxipénzt) A riportalany megadja magát. Ha már ennyire akarja, hogy boldog legyen, kimondja hogy boldog.

- Keserves dolog ez. Miért tud mégis mosolyogni? Bár nem mosolygott, csak panaszkodott.

- Mert a boldogság az, hogy - állítólag - értéket képviselek. Állítólag ez a boldogság. de ő már tudja, hogy így sem boldog az ember. De egy ilyen felületes riportban mégsem döntheti meg ezt a mítoszt.

Légy bátor, látni a valót! Leplezd le a mítoszokat! Keresd az igazságot, a megváltást! Különben csak hazug életet élhetsz, aminek egyenes következménye a pofára esés.

Mítosz az is, hogy az anyám jó.
Az ember hihetetlen nehezen néz azzal szembe, ha azt látja, hogy az anyja nem tökéletes. És esetleg, hogy nem szereti. Pedig a szorongás, a depresszió, a stressz gyakran hozza a szülőt olyan helyzetbe, hogy nem tud szeretni. Miután túlléptünk a csalódáson és anyánk hibáztatásán - ideje keresni a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Pl. Mi a szeretet? Hogy tudjuk megőrizni szeretetképességünk? Hogy tudunk önállóak lenni? stb.

Egy egészséges kamasz sokkal nagyobb igazságérzettel, szeretettel, harmóniával bír, mint egy átlag felnőtt, mint a szülő. A szülő korú emberekben már több a csalódás és emiatt a harag, az előítélet, a beszürkült kreativitás, a rugalmatlanság.

Ráadásul minden generációnak különbözik az előző generációtól az energiája, a tudata, az élményanyaga, a lelke legmélyének szándéka, az életfeladata. Tehát a konfliktus sorsszerű. De teher alatt nő a pálma. :)
 

Vigyázat! Ha a sorsunkat szeretnénk jobbítani, nem a tudásunkat kell növelni, hanem a szeretetképességünket vagyis a bennünk lévő harmóniát.

A társadalom elvárásai az életben maradásra nem ugyanazok, mint az univerzum elvárásai.
Az univerzum igényei mindig fontosabbak, magasabb rendűek, azokat megkerülni nem lehet.

Tehát hosszú távon boldogabb életre, jobb életminőségre számíthat, aki egyszerű, naiv, mint aki művelt és dörzsölt. Utóbbi életfeltételei jobbak lehetnek, mégis boldogtalanabb.

Mindegy, hogy nevezed, a lényeg, hogy felismerd a sorsalakítás működésének törvényeit!
A sorsod egyszerűen alakul.

Az agyad, mint egy hatalmas számítógép-háttértár, minden információt rögzít.
(Katona István neurobiológus az idegrendszer működéséről:   http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30)

Ezen infók nagy része a tudatalattidban - számodra észrevétlenül - tárolódik (érzelmek, izgalmak, neveltetésed, a téged körülvevő civilizáció minden eleme, ...) . Másik része a tudatosan megtanult részek (matek, viselkedés, beszéd, számítástechnika, ...) Ezek a tárolt információk jönnek elő életed során. Pl. ha sok stresszt gyűjtöttél, akkor sok dráma lesz az életedben.

Ha ezt tudod, akkor nem a tevékenységed eredményére koncentrálsz, hanem az elérés folyamatára. Hisz tudod, hogy minden egyes gondolatod, érzelmed a jövőd alapja lesz.
Ezért a lakásod kitakarításakor célszerű örömmel nekifogni és sok élvezetet lelni a dologban. Mert akkor élvezeteket - jó sorsot gyűjtesz. Sokkal kevésbé lényeges, hogy tiszta lesz-e a lakás. És nagyon káros, ha örömtelenül, sőt bosszúsan csinálod, mert akkor ezeket az órákat eredményesen használod sorsod rosszra fordítására.

Ha az van a tudatodban az általad nézett filmek, a családod hite szerint, hogy az élet félelmetes - akkor ezek a félelmek felszínre fognak törni olyan szituációkban (pl.baleset), amikor az öntudatlan éned elemi erővel érvényesül.

Ha a kiteljesedettség érzését gyakorolod hosszú évekig és túllépsz a félelemmel teli tömegtudaton (ami egy hisztéria), akkor nem fognak tragédiák történni veled, mert a tudatalattidban is harmónia van.

Lehetetlen harmonikus tudatra szert tenni olyan nézettel, ami az átlagemberé, vagyis hogy mindent logikusan meg lehet oldani (gyógyulást, karriert, családfenntartást, természeti katasztrófa kivédését, stb.) Mert magadnak nem hazudhatsz: tudod, hogy képtelen vagy mindezt egyedül megoldani. Ehhez iszonyú sok szerencsére és szerencsés véletlenre lenne szükség.

De ha tudod, hogy a tudatodban rögzített dolgok felszínre törése adja jó vagy rossz sorsod, akkor nem szennyezed tudatod félelemmel, szorongással, rossz érzésekkel és gondolatokkal (tartózkodsz ilyen filmektől, könyvektől, barátoktól, ... pontosabban nem veszed ezeket komolyan) Hanem folyton töltöd a tudatod ehhez hasonló gondolatokkal: az Úr velem, ki ellenem? és gyakorlod a boldogság megélését, hozzászoktatva az idegrendszert (meditáció, lélekemelő zene, szerelmes tantra szex, stb.)

És az élet minden percét arra használod, hogy szépséggel, szeretettel, kiteljesedettség érzésével teli legyen - ha takarítasz épp, vagy ha sorban állsz is, akármikor.

Katona István neurobiológus az idegrendszer működéséről http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30

 

A társadalmi közfelfogásban szeret az a szerelmes ember, akinek hiányzik a távoli szerelme.

Nos ez nem az isteni Szeretet, ez nem az örök Élet. Ez pusztán szenvedély. A szenvedély pedig egy beszűkült tudatállapothoz, függőséghez, diszharmóniához, egészségkárosodáshoz, önsors rontáshoz vezet.

Az a fajta szerelem vezet egészséghez, tartós boldogsághoz és tragédiáktól mentes, harmonikus élethez, ami kiteljesedettség érzéssel jár. A boldogság, a képesség érzése - nem pedig a hiány, a korlátoltság érzése.
Ez a fajta szeretet megőrzi a szív egészségét. Biztosítja a tiszta gondolatokat, a helyes döntéseket.

Pl. Ha fájó szívvel intek búcsút a páromnak távozásomkor - ez függőség
Ha boldog és kiegyensúlyozott vagyok idegenekkel és a kedvesemtől távol is - tudván, érezvén - a téren, időn átívelő szeretetet - ez a valódi Szeretet. 

Amiket hajlamosak vagyunk mesének degradálni... sokszor azokban a művekben vannak a lét nagy tanításai. Lelkünk legmélyebb vágyainak megteremtéséről, kitartásról, szeretetről, szerelemről... mint az élet legnagyobb kincséről.

Ilyenek az olasz Lamberto Brava Fantaghiro filmjei (Az aranyrózsa barlangja).

https://www.youtube.com/watch?v=3JLNXOM1NeE&feature=related

Az a szeretet, amit az emberek rokoni szeretetként megélnek nem a "vér szava".
Az anya, az apa nem ösztönösen szereti gyermekét, hanem a döntése miatt.
A szülő, amikor megtudja egy kis lényről, akit felmutat neki a szülésznő, hogy az övé - akkor azt mondja magában általában: furcsa, kicsit csúnyácska, vörös és sírós, de az ENYÉM. Szeretni fogom. Mert kell nekem egy ilyen kis gyermek, aki csak az enyém (meg egyébként is... így való).

Tehát a szeretet egy döntés kérdése. Ezért haragszom azokra az apákra, akik - megtudva, hogy a gyerek nem az ő vérük - megvonják a szeretetüket. A szeretetnek semmi köze a genetikához. Az egy döntés kérdése.

Dönthetek úgy, hogy szeretem a párom, az anyósom, a főnököm, a kormányt, a politikát...
Ez nem jelenti azt, hogy elvtelenül támogatom tetteiket. A szeretet annyit jelent, hogy úgy döntök, jó érzésekkel, gondolatokkal fordulok az illető, a dolog felé. Annyit jelent, a legjobb szándékkal vagyok felé. A legjobb szándékkal adok neki pofont is, ha kell. :)

Az "én" soha nem lehet olyan erős, mint a "mi".
A párkapcsolat legnagyobb ereje abban van, hogy félelem nélkül meg tudsz szabadulni az "én"-től. Helyébe a "mi" lép (a mi házunk, a mi autónk, a mi célunk, stb), kiteljesedhetsz, kinyílhatsz.
Ekkor a kis egós "én" helyet ad a nagy isteni "mi"-nek (bizalom, szeretet, lehetőség, erő). Ez az erő mindenen átsegít. A párkapcsolatnak semmi más értéke nincs, ehhez foggal körömmel kell ragaszkodni.
Ha tehát úgy mész bele egy kapcsolatba, hogy ez az enyém, ez a tiéd (házassági szerződés): lemondtál a legnagyobb kincsről, amit a Földön találni lehet.

A sztárok gyakran esnek abba a hibába, hogy "én"-jüknek tulajdonítják sikereiket. Egyre kisebb "én"-be zárulnak ezáltal. Egyszer csak minden kihullik alóluk, magányosak, tehetetlenek, boldogtalanok lesznek.
(Amy Winehouse https://www.youtube.com/watch?v=5LTPRJqt2z4
Kurt Cobain a Nirvana énekese https://www.youtube.com/watch?v=hTWKbfoikeg
Michael Jackson, Elvis Presley)

Vannak akik rájönnek, hogy közösségben lehetnek igazán boldogok. Ilyen a népszerű segítő portál létrehozója Joós István http://www.szivesseg.net/isten-hozott vagy
a Bátor tábor kurátora, a Mosoly alapítvány elnöke Küllői Péter.
http://www.commonpurpose.org.hu/rolunk/kik-vagyunk/kulloi-peter

Nem a cél elérése a lényeg. Az út a fontos. Az elért célok idővel mind elenyésznek. A színházi függöny lehulltával megszűnik a rajongás, a karrier végén megszűnik a jó állás adta biztonság, a fiatalság elmúltával elenyészik az egészség, a felépített ház elmállik, a drága műszaki cikk kimegy a divatból.
De az az élményanyag amit ezek megszerzése közben átéltél, az megmarad. Ha kínokat éltél át, azok maradnak meg. Ha hazudoztál, akkor a sorsod is hazug és kiszámíthatatlan lesz. Ha szépségekben volt részed út közben, ötletekben, a lehetőségek megragadásában, hitben, reményben, szeretetben, egyszerűségben, akkor ezzel a  jó életérzéssel kövezed ki utad, bárhová is vezessen.  Szép útjaid lesznek.

Hogy mi a szeretet? Ahányan vagyunk annyiféleképpen értelmezzük. Van aki számára áldozat: "Megteszem neked, mert a barátom vagy." Van akinek függőség: "Nem tudok nélküled élni."

A megvilágosodott szeretet maga az életkedv, az egészség. Azért szeretlek, mert szeretet (életkedv) van bennem. Élvezlek téged, magam, a hóesést, a kalandos ügyintézést a hivatalban, élvezem azt a heves indulatot, ami harag formájában tör ki belőlem időnként, élvezem, hogy szándékaim valóra válnak, stb.

A szeretet maga az egészség. A kor előrehaladtával, a máj, a szív, a vese, stb. meggyengülésével egyre kevesebbszer jár át az öröm, az életélvezet, egyre gyakrabban tör elő félelem, düh, majd állandósulhat a szorongás (amely betegségek okozója: Alzheimer kór, pánikbetegség, szenvedélybetegségek,..). Ekkor különösen fontos a bölcsesség: hogy tudatosan fordítsuk figyelmünket a jó érzést adó gondolkodásra, megbocsájtásra, hálára, reményre, szeretetre és hogy az élet értelmét megtaláljuk.

Az isteni SZERETET, a boldog nyugalom, a kiteljesedett érzés ERŐ. Hatalmas erő. Aki boldog - az mindenre képes. Mint a szerelmes ember: szinte súlytalanul lépked, úgy érzi övé a világ, gondtalan.

És fordítva: aki valódi erővel rendelkezik, az ura a sorsának. Senkit sem akar bántani, hisz teljesnek érzi magát. Nem elvenni akar mástól. Hanem önkéntelenül is ad: árad belőle a boldogság, a jókedv.

Az erő felébreszthető agresszivitással. Thrash metal koncerten voltam, ahol a fiatal férfiak gyors ritmusú zenével, agresszív énekkel (sokszor üvöltés, hörgés), káromkodással, felszabadult dulakodással (pogó) hozták magukat az ERŐ állapotába. Könnyedén estek-keltek, sérüléseket észre sem véve. "öld meg" kiáltásokkal lökdösődtek és ölelték át egymást - mikor mihez volt hangulatuk. De végig boldogok voltak. Szinte szagolható volt a tesztoszteron :)

Csodálatos volt tapasztalni, hogy egyesekben milyen boldogság, SZERETET, ERŐ volt a jó hangulatú, életteli, közösségteremtő koncert alatt.

A valódi szeretet maga a boldogság. Félelmek, korlátok nélküli, kiteljesedett életérzés. Nem gondoljuk közben, hogy most szeretünk és hogy most más javát akarjuk. Egyszerűen csak élvezzük, amit teszünk. Ekkor olyan életerő árad belőlünk, hogy örömmel vannak körülöttünk mások.

Amikor a szeretet szándékával teszünk valamit, az már nem az igazi. Tehát igazán jó ember akkor tudsz lenni, ha magadat teszed egyre kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá, mert ez folyton árad belőled, ha akarod - ha nem. Ennek az őszinte jó érzésnek magával ragadó ereje van.

Egy szépnek tartott nő is ronda lehet neked, ha utálod. Közben más, akit alig méltatnak figyelemre, ha megszereted, a világ legszebb tüneményévé válhat.

A megvilágosodás ennek a felismerésnek a kiterjesztése. Vagyis minden szubjektív: minden olyan, amilyen a hozzá fűződő viszonyod. A dolgokat a saját szemüvegeden át látod. Ha sikerült a szemüveged megtisztítani, netán lerakni... akkor már nem a génjeidben tárolt karmikus hatások, neveltetésed és tudatalattid koszán át szemléled a világot. Akkor már kezdesz tisztán látni.