Az emberi lét lényege, hogy az ember szorong. Legalább is idős korára mindenképp. Ebből a szorongásból kell kilépnie. Úgy kell elképzelni, mint egy félig telt tartályt. A tartályban a folyadék lötyög, rázva a tartályt. Ha leürítjük a folyadékot, akkor nincs ami rázkódjon, megnyugszik. És ha feltöltjük a tartályt akkor is nyugalomban lesz, nem rázkódik. Időnként mi is leürítjük magunkat pl. szexxel, hogy ne legyen bennünk feszültség. Ideális az lenne, ha feltöltenénk a tartályt nyugalommal, bölcsességgel. léleknemesítő tevékenységgel. Ekkor nem fogyasztjuk, hanem gyarapítjük az életerőnket- fiatalodunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Libegő · http://366nap2012ben.blog.hu/ 2010.08.06. 21:19:08
Az életerőnk fogyasztásáról és gyarapításáról pedig eszembe jutott egy másik, hasonló dolog is. Valahogy így kellene lennie az evéssel is. Olyan ételeket kellene ennünk, amelyek gyarapítanak és táplálnak, életerőt adnak, megőrzik a fiatalos lendületünket, életkedvünket. Az evést nem úgy kellene felfogni, mint valaminek az elfogyasztását, hanem úgy, mint azt a dolgot, ami az életerőnket gyarapítja.
Utolsó kommentek