Megfigyelhettük, hogy az énekes tehetségkutató műsorokban egy-egy produkció után a szereplők elsírták magukat (Tabáni István, Tolvaj Renáta, Janicsák Veca, Szíj Melinda, stb.) A zsűri általában nem értette, hogy miért sírnak egy kitűnő előadás után. 

A katarzis miatt. Produkciójuk során katarzist éltek át, egy lelki élményt, egy pszichológiai gát feloldódását, a kiteljesedettség, a szeretet állapotát. Ez valódi gyógyulást eredményez, mert nem csak a testet, mint tünetet gyógyítja, hanem az egész személyiséget, a tudatot. Általában feloldódik ilyenkor a "nem szeretnek engem" gátló tudatrész és előtör a "szeretve vagyok", "kiteljesedhetek", "végre önmagamat adhatom korlátok nélkül", "boldog vagyok" tudása, érzete, tapasztalása.

Nem mindegy, hogyan éneklünk. Az éneknek, mantrának erőlködés mentesnek kell lennie. Olyan élményünk van ilyenkor, hogy nem mi éneklünk, hanem az ének kiteljesedik általunk, ill. hogy mi vagyunk maga az ének.