A Bhagavad-Gítá a védikus irodalom egyik alapművében az ellenséges seregek felsorakoztak. Arjuna a hős vitéz kedves rokonait, tanítóit, barátait pillantja meg mindkét oldalon, harci vágyban égve, készen arra, hogy életüket áldozzák a csatában. Együttérzés és bánat önti el, ereje elhagyja, elméjén zavar lesz úrrá, s nem akar többé harcolni.

Krisnához, Istenhez fordul, aki a következőképpen tanítja:

"Harcra fel, óh, Bharata leszármazottja, hiszen az
elpusztíthatatlan, felfoghatatlan és örök élőlénynek csupán
az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek!"

"Harcolj a harc kedvéért - anélkül, hogy figyelembe vennéd a
boldogságot vagy szomorúságot, veszteséget vagy nyereséget,
győzelmet vagy vereséget! Így cselekedvén sohasem teszed ki
magad a bűnnek."

"Nagyon ritkán, de észlelek egoistának tűnő gondolatokat, és mindig résen vagyok. Ezért én is tudom, hogy van még egy picike ego maradvány bennem. Sajnos azt nem tudom, hogy mi gátol abban, hogy ez a kis maradvány is megszűnjön." - írja egy törekvő.
Kedves megvilágosodásra törekvő fiatal!
Ego nélkül nem élhetünk a  Földön. Az ego csak akkor káros, ha nem a lélek mélyéről jövő. Ha hazugságra, illúzióra épül.
Ha valaki hadvezérnek született, nem viselkedhet nyusziként. Ő hadvezérként teljesedjen ki! Hatalmas öntudata legyen! Megingathatatlan hite legyen önmagában! Ekkor cselekedetei hitelesek lesznek. Ekkor az ego-ja egybeesik a lelke legmélyével.
Ha valaki nőnek született, nem viselkedhet férfiként. Ő nőként teljesedjen ki! Hatalmas öntudata legyen! Megingathatatlan hite legyen önmagában, az értékességében, szépségében (a gondolatai, az érzései, a teste szépségében), jóságában, abban hogy megérdemli a megvilágosodást, a Földi Mennyországot!