Az a szeretet, amit az emberek rokoni szeretetként megélnek nem a "vér szava".
Az anya, az apa nem ösztönösen szereti gyermekét, hanem a döntése miatt.
A szülő, amikor megtudja egy kis lényről, akit felmutat neki a szülésznő, hogy az övé - akkor azt mondja magában általában: furcsa, kicsit csúnyácska, vörös és sírós, de az ENYÉM. Szeretni fogom. Mert kell nekem egy ilyen kis gyermek, aki csak az enyém (meg egyébként is... így való).

Tehát a szeretet egy döntés kérdése. Ezért haragszom azokra az apákra, akik - megtudva, hogy a gyerek nem az ő vérük - megvonják a szeretetüket. A szeretetnek semmi köze a genetikához. Az egy döntés kérdése.

Dönthetek úgy, hogy szeretem a párom, az anyósom, a főnököm, a kormányt, a politikát...
Ez nem jelenti azt, hogy elvtelenül támogatom tetteiket. A szeretet annyit jelent, hogy úgy döntök, jó érzésekkel, gondolatokkal fordulok az illető, a dolog felé. Annyit jelent, a legjobb szándékkal vagyok felé. A legjobb szándékkal adok neki pofont is, ha kell. :)