Karriert építünk, mellet csináltatunk, tárgyakat, embereket gyűjtünk magunk köré. Haladunk az élet útján, ki gyorsan, ki lassabban. De biztos, hogy a megfelelő irányba?
Az erőfeszítésemnek akkor van értelme, ha az én célomat szolgálja. De ki vagyok én?...
A testem vagyok? - Vagyis a törzsem, végtagjaim, fogaim, hajam, stb? És ki vagyok, ha levágattam a hajam, kihúzták a fogam, vért kaptam/vettek el, amputálták a lábam, donor veséjét operálták belém...?
Áhh! Nem lehet, hogy csak a testemmel azonosítsam magam.
Mégis sok döntésünkben a testünk jólétét tartjuk fő célnak. Pl. szépítő műtétek, európai orvoslás.
Az érzéseim vagyok? Vagyis a jó közérzetem? - Ezért eszem sokat, mert enni jó érzés. És ágyban maradok, ha ahhoz van kedvem.
Áhh! Ez sehova sem vezet.
A gondolataim vagyok? - Van, hogy azt gondolom: hülye vagyok, van hogy azt: "király" vagyok.
Áhh! Ez annyira változó, erre nem lehet identitást alapozni.
A sorsom vagyok? - Vagyis ami velem történik az életben? De hisz, akkor lényegi dolgokban nincs semmi szabad akaratom.
Áhh! Ezt nem fogadom el!
Hát akkor igaza lehet egyes filozófusoknak, TUDAT vagyok? Vagyis az összes tudásom, tapasztalásom a világról? Az értelmem és a tudatalattim mélyén rejtőző szándékok, remények, félelmek, hitek/hitetlenségek valósággá, anyaggá szilárdult halmaza vagyok?
Igen! Ez az!
Ezért omlik össze az ember ha az élete részeként tudott dolgot elveszíti (hivatását, családját, mozgásképességét, stb.) Mert nem egyszerűen elveszít valamit, hanem a világba vetett hite/tudata roppan össze. A tudat esik szét vagyis a lény/személy maga.
Nos akkor már csak a tudatot kell a kívánt irányba módosítani egy kívánt személyiség/lény és sors/világ irányába. Tudatmódosító szerekkel?
Áhh! Az nem ad tartós örömöt és függőségre vezet a kívánt élet helyett.
Nincs más hátra, meg kell ismerni a tudat egészét, a logikust és a tudatalattit, hogy rájöjj, milyen lény vagy, mi a sorsod? Ezután fel kell váltani a szorongást kiváltó eszméket kiteljesedést hozó ideákkal. Felcserélni az öröklött személyiséget és sorsot a vágyottra. Hogy ez lehetetlen? - Nem lehetetlen. Végtelen sok út vezet a célhoz. Keresd meg a Te utad és indulj el rajta!
Én már tudom, hogy ki vagyok, és merre ível sorsom. Ez az út igazi kaland, sok legyőzendő akadállyal, és váratlanul előkerülő kinccsel - mint a mesékben :) Alkímia, ólomból arany, a nagy mű, az életmű. Opus Magnum.
Utolsó kommentek