Az emberi test egy tudat által vezérelt biorobot.
Arra van tervezve, hogy energiákat tároljon és működtessen. Egy eszköz, mint a számítógép merevlemeze.
Az energiák a megszokott gondolkodási sémáink következményei. A szokássá vált energiák hatják át testünk, és ezek következménye a viselkedésünk, a sorsunk, a betegségünk.

Tehát:
Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat! Légy tudatos! Légy felébredett! Légy megvilágosodott! Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is!
Ugyanakkor az istenbe vetett hit, az önfeladás segít megszabadulnod régi szokásaidtól, gondolati sémáidtól, hitrendszeredtől. Így képessé válhatsz az én halála nélkül (az énélmény megtartásával) új szokásokkal, új jellemmel, új sorssal felruháznod magad. 
Ezért ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!
(a delphoi jóstól)

Van naplemente?
Egyesek már tudják, hogy nem a Nap nyugszik le az ég alján esténként, hanem a Föld fordul el a Naptól. De csak az tudja ezt, aki a földrajzórán figyelt.
Akit nem érdekelt a bolygók földrajza, annak továbbra is naplemente van bolygómozgás helyett. Ez számára a valóság.

Van Isten?
Sokan vannak, akik ismerik az anyagmegmaradás, az energiamegmaradás törvényét. Egyesek már ismerik az információmegmaradás törvényét is, a gondolat és érzelem (mint információ) megmaradását. De csak az tudja ezt, aki kutatja a létezés törvényszerűségeit. Ő egyre jobban uralja sorsát, egyre tudatosabb. Számára Isten egy törvényszerűség, amely megismerése és a vele való harmónia tudatos sorsalakítást tesz lehetővé.
Ez a megvilágosodás.
Akit nem érdekelnek a létezés titkai, az továbbra is a sors kezében van. Élete szerencsék, szerencsétlenségek és véletlenek megváltoztathatatlan sorozata. Számára ez a valóság.
Wass Albert, népszerű, erdélyi, magyar író, gondolkodó megfogalmazása:
"Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson s onnan ítélkezik emberi mértékkel.
Isten törvény.
A szeretet és jóság törvénye.
Az örökkévalóság törvénye.
Az élet törvénye.
Az igazság, az összhang, a szépség ... a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.
Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval.
S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem győzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket."

Brad Pitt alakította a halált a fenti filmben. Anthony Hopkins megkérdezte tőle, miközben a forgalmas utcán gyalogoltak, hogy miért nem megy a dolgára?
A halál, a jóképű Brad megszemélyesítésében, kedvesen elmagyarázta, hogy attól még hogy itt sétál, teszi a dolgát. Valahogy úgy, mint ahogy Anthony a reggeli borotválkozás közben már lélekben az irodájában van és intézkedik.

Így működik énünk halhatatlan része. Bár reggelizünk vagy épp a gyerektől kérdezzük ki a házi feladatot, de közben mi vagyunk maga az unalom, a nyugalom, a derű vagy épp az elmúlás.
Téves minden olyan élet, amely az anyagi világot tartja pusztán valóságnak, életnek. És épp ezért kudarccal végződikt. 
A helyzet az, hogy a földi lét életünknek csak egy múló pillanata.
Valójában nincs halál, csak valami elmúlása, átalakulása valami mássá. Az élet (a tudat), ha egyszer megszületett, elpusztíthatatlan. Viszont folyton változik.
Az ember általában öntudatlanul kerül egy másik tudatállapotba, elszenvedője a történéseknek, a sors kiszolgáltatottja.
A megvilágosodott tisztában van tudata változásának, a változásokat nem elszenvedi, hanem a sorsát tudatosan irányítja.

A testünk és a sorsunk tükörként szolgálja önmagunk megismerését.
A Biblia szerint "bűnbe" születünk. Ezzel egyetértek, mert a biblia szerint a bűn nem más, mint céltévesztettség.
Minden ember egy beszűkült tudatállapotba születik bele. Szűk a teste, szűkek a lehetőségei. Neveltetése során még meg is tanítják neki, hogy csak kemény munkával lehet boldogulni, és félni kell a földrengéstől, a széltől, a tanító nénitől de még a bacilusoktól is. Szóval félelemmel teli, beszűkült tudatban nevelkedsz. Az átlagember célja megúszni az életet valahogy ép bőrrel. 
Nos minden nehézség az emberéletben (becsapottság, betegség, halál, stb.) arról szól, hogy ismerd fel, hogy egy beszűkült, kishitű, félelmekkel teli, korlátokkal teli tudatban vagy. Ha már ezzel mersz őszintén szembesülni, akkor már győztél. Akkor már a megoldás útján vagy. Ugyanis akkor már megszületik tudatodban a vágy a kiteljesedésre. (Jézus: kérj, és megadatik néked) És mivel a tudatod irányítja életed - a sorsod már a kiteljesedés, vagyis  a megváltás, az új harmonikus személyiséggé, az új félelemmentes emberi fajjá alakulás.
Ismerd be minél hamarabb korlátozott tudatod, annál hamarabb lépsz a kiteljesedés útjára. A macsó ill. a tudományosan képzett férfi van a legnehezebb helyzetben. Egója szinte ellehetetleníti a felismerést. Légy résen! Járj túl egód önteltségén!
A gyerekeknek megy legkönnyebben a felismerés. Ők még mernek tisztán gondolkozni. 
Egy példa: A cukrászda előtt egy 5 éves kislány megkérdezte, megsimogathatja-e a kutyámat. Majd elmondta, hogy ő is akar gondoskodni egy kutyusról, csak kár hogy egyszer meghal. De ő nem akar meghalni, megkeresi majd a fiatalság forrását. Bevallom, hihetetlen öröm jár át ilyenkor, mert tudom, hogy meg fogja találni. :)
Merj életed tükrébe nézni és leld meg, amire vágysz! Légy megvilágosodott!

A katarzis az a lélekemelő boldogság, amikor kitörsz önmagad korlátaiból. Ez alakítja sorsod jobb irányba.
Tabáni Istvánt egy kishitű, szorongásokkal teli emberből a katarzis mások kedvencévé, vonzóvá, kiteljesedetté emelte:
Ilyen volt:
https://www.youtube.com/watch?v=07VatCnhyos

Ilyen lett:
https://www.youtube.com/watch?v=ASK_8stwPnk

Az új generáció feltartózhatatlanul megvalósítja belső késztetéseit. Nem tehet mást, oly elemi erővel van a sorsa elrendelve. Ilyen volt a beat korszak. Kisöpörte az udvariaskodó, megfelelni akaró embertípust. Olyan emberek lettek népszerűek (Beatles), lett hatalmas befolyásuk tömegekre, akik fittyet hánytak a korábbi értékrendre. Felrúgták azt.

De ugyanilyenek az új popsztárok, pl. Lady Gaga is. Ő még tovább ment az önmegvalósításban. Még eredetibb, még különösebb, még több emberre befolyással...

Ők megvalósították saját belső vágyaikat. Minden generáció ezt teszi. Ha nem teszi meg, belebetegszik.

A testeden kívül az érzelmeid, az élményeid, a gondolataid, a hiteid, a reményed, a félelmed, a sorsod vagy.

Tehát a szomszédod is a részed. A sorsod része. Úgy bánj vele, ahogy a saját karoddal bánnál! Ha ellenségednek tekinted, előfordulhat, hogy orrba vág. :)

Vannak feldolgozhatatlan fájdalmak (pl. gyermekünk halála) és megoldhatatlan problémák (gyógyíthatatlan betegségek, váratlan balesetek, természeti katasztrófák, stb.), amiket eddigi emberi tudásunk alapján nem tudunk megoldani. A leggazdagabb és legképzettebb emberek sem (Pl. a szupergazdag Steve Jobs, aki idejekorán meghalt rákban)!

Ezt felismerve jutnak el egyre többen olyan felismerésekre, megérzésekre, miszerint kell, hogy legyen megoldás. Ha nem emberi, akkor valami szélesebb hatókörű. Vágynak rá. Vagyis kopogtatnak (A Biblia szerint Jézus azt mondja: keress és találsz; kérj, és megadatik néked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted.) És a vágyuk teljesül. Felismernek egy olyan világot, egy olyan valóságot, egy olyan agyműködést, ami szemmel láthatatlan, de a hatása vagyis a létezése saját sorsuk alakulásán tapasztalható (Pl. A magyar Viktor Kubiszin, aki a drog rabságából szabadult meg szándéka szerint, Isten segítségével, egy egészségesebb agyműködésre átállva.)

Kénytelenek lesznek egyre többen szembesülni a korábbi világszemléletük tarthatatlanságával (sikertelenségek, tragédiák hatására). Ekkor az önmagukról és a világról alkotott képüket újraalkotják új törvényszerűségeket felfedezve, kézbe véve sorsukat. Ezzel vége annak a világnak, ami működésképtelen (amiben szenvedélybeteg, rákos netán egyszerűen csak lúzer volt), tele megoldhatatlan, irányíthatatlan folyamatokkal. És el kezdhetnek egy működőképes, új világot felépíteni. Ennek a világnak az építése egy belső lelki folyamattal kezdődik. Majd szép lassan az új lélek, az új tudat megerősödésével egyre nyilvánvalóbbá válik a körölvevő új világ, új sors. Erről szól a Maja jövendölés, miszerint 2012-ben vége a világnak.

Nevezhetjük misztikumnak is. Habár pusztán a természeti törvények azon szelete, amit a tudósok még nem határoztak meg. Nyilvánvaló, hogy rengeteg olyan természeti jelenség, életfolyamat van a világon, amihez még semmit nem konyít az emberiség legképzettebb rétege sem.

Isten ill. a sors a természet működésének az a része, amit ma még a tudósok nem ismertek fel.
Nem elég, hogy egyvalaki felismerje. Többeknek kell felismerni, méghozzá befolyásos személyeknek. Különben ki mondaná azt a világnak, hogy igen, ez igaz? Ki ismerné el?
Mint ahogy Gábor Dénes is korábban felfedezte már a holográfiát, mint ahogy 1971-ben Nobel díjjal elismerték. De kellett jó néhány év ahhoz, hogy más amerikai tudósok is felfedezzék. Ekkor mondták ugyanis befolyásos személyek, hogy igen, ez Nobel díjat érdemlő dolog. 

Az emberélet, a sors, Isten, a természeti törvények - ugyanolyan tanulmányozásra váró dolgok, mint a matematika, közgazdaság, számítástechnika, stb.
Aki ezeket tanulmányozza - ebben jut előre, ebben ér el eredményeket.

Csézi, az énekesnő szerelme öngyilkos lett, mert a gazdasági válság miatt 100 milliónyi vagyont vesztett el és 20 milliónyi adósságot halmozott fel. Összeomlott a világa, az amiben hitt.
Nos ez egy megvilágosodott pillanat lehet. Pont ez a lényege a megvilágosodásnak: összeomlik egyfajta valóság. De azért omlott össze, mert működésképtelen volt. Ilyen tapasztalatok után lehet működőképes világot felépíteni magunknak. Ekkor világosodik ki sok homályos pont az életünkkel, a világgal kapcsolatban.
Az összeomlás pillanata valóban drámai. És mindenképpen halál. De a testnek nem kell elpusztulnia. Újjászületni lehet ugyanabban a testben. A tudat omlik össze, hogy átadja helyét egy új tudatnak. Csak most már más gondolatokkal és érzelmekkel, más érték- és hitrendszerrel, más energiákkal, más személyiséggel, más sorssal.
A Biblia erről a kereszthalálról majd feltámadásról szól. Ahhoz, hogy örökéletű tudatod legyen, a halhatatlan tudatnak meg kell halnia. Csak így foglalhatja el helyét a testben új, tökéletesebb tudatod.
Nem kell feladnod. Mindig van tovább.
 

Mi az eredményes élet?

Talán Steve Jobsé, az Apple dúsgazdag társtulajdonosa élt ereményesen? Ő a számítógépes kommunikáció elterjesztésével gazdagította az emberiséget. Sokat melózott, sok embert irányított, még többre volt befolyása. Keményen követelt teljesítményt az emberektől és folyamatosan harcolt a konkurrensekkel.

Költekezni ideje nem volt, magánélete sem nagyon és ötvenegynéhány évesen rákban meghalt. Az emberiség egyik legbefolyásosabb embere idejekorán befejezte földi pályafutását, mert a saját egészségére nem volt befolyása.
Sok egyszeri ember van, akikről nem is hallunk, mert a világi befolyásuk csekély. Sorsukra gyakorolt befolyásuk viszont jelentős. Pl. 94 évet is megél jó közérzetben (mint a nagymamám) vagy kigyógyul a rákból, és egy boldogabb, kiteljesedettebb személyiséggé válik, mint azok a gyerekek, akiket mostanában mutatnak a TV-ben.

Szóval ki is a sikeres?

Vigyázat! Ha a sorsunkat szeretnénk jobbítani, nem a tudásunkat kell növelni, hanem a szeretetképességünket vagyis a bennünk lévő harmóniát.

A társadalom elvárásai az életben maradásra nem ugyanazok, mint az univerzum elvárásai.
Az univerzum igényei mindig fontosabbak, magasabb rendűek, azokat megkerülni nem lehet.

Tehát hosszú távon boldogabb életre, jobb életminőségre számíthat, aki egyszerű, naiv, mint aki művelt és dörzsölt. Utóbbi életfeltételei jobbak lehetnek, mégis boldogtalanabb.

A nő ereje látens erő. Vagyis nem nyilvánvaló. Nem nyilvánul meg fizikai szinten. Nem látható. A nőnek szellemi ereje van. Mint Istennek. Nem látható, nem nyilvánul meg fizikai formában, mégis hat.

Legalább is így kell lennie. Baj van ott, ahol a nők veszik kezükbe a dolgok megoldását. Ekkor ugyanis pusztán emberi erőkkel működnek, nem isteni módon. Ilyenek pl. a szláv államokban a nők. Azt hiszik, mivel ők is emberek, nekik is küzdeniük kell a dolgokért, mint a férfiaknak. Ezzel a mentalitással igen küzdelmes sorsot vonzanak be. Küzdenek a megélhetésért, és egyáltalán mindenért. Gyakran lesznek aktivisták egy forradalomban vagy épp erőn felül dolgoznak ("csak ment és teregetett némán - József Attila"). De az állatvilágban sem ugyanaz a feladata az oroszlánnak és az őznek, bár mindkettő vad.

Vannak olyan nők a világon, mint Angelina Jolie, aki tudatában az élet a lehetőségek halmaza. Aki nem a fizikai erejét megfeszítve küzd a boldogulásért, hanem a világ gazdagságába vetett őszinte hite formálja sorsát. Ő csak adja önmagát, az isteni szépség, gazdagság élő csatornájaként.

Nem elég a most-ban élned! A jelen a múltban elvetett magvak felnevelt termése (ez a legfontosabb univerzális törvény: a megmaradás törvénye). Na és ha tudatlanul össze-vissza magvakat vetettél, esetleg gazt gondoztál...? Teremtsd a jövőd tudatosan! Élj mindig újabb és újabb, jobb és jobb jelenben! 

Hogy teremtesz egyre jobb jelent (sorsot)?
Egyre szebb, gyönyörtelibb gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel, a boldogság gyakorlásával. Viccesnek tűnik, hogy gyakorolni kell. De sokan élnek úgy, hogy idegen számukra a könnyedség, játékosság, boldogság. Kényelmetlenül, érzik magukat ilyen közegben (talán otthon, az iskolában, munkahelyen is stresszes a megszokott hangulat). Igyekeznek otthonosan érezni magukat, ezért rád szólnak, hogy ne viháncolj, vagy feldobnak valami szomorú témát, öntudatlanul is visszarángatnak egy boldogtalanabb tudatba. (És ezt mi is megtesszük időnként egy nálunk boldogabb emberrel.) Mindezt nem gonoszságból teszi az ember, csak nem tudatos. Öntudatlanul az agya vágyik a megszokottra. Vágyik a megszokott boldogtalan, feszültségteli állapotra. Ezt az agyi működést, ezt az öntudatlan, sorsromboló viselkedést fel kell ismernünk, ragaszkodnunk kell a békés gondolataokhoz, jó érzésekhez, a boldogsághoz), ez létkérdés. Különben a sok elfojtott gyönyör (életenergia) betegséghez vezet, mert nincs kiteljesedés, áramlás (flow / Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas), élmény, élet.

Légy tudatos! A környezeted visszahúzó erejének keményen (tudatosan, tehát figyelmesen) ellen kell állnod, azon felül kell emelkedned. Nem engedhetsz meg magadnak panaszkodást, a sikertelenség gondolatát, önsajnálatot, irigykedést, kritizálást, szomorúságot, aggódást, stb. Senkire nem haragudhatsz (anyós, kormány, válság, rendőr, aki kihasznált, stb.) Minden gondolatoddal, érzelmeddel a jövőd magjait veted el. Csak azt fogod betakarítani, amit elültettél és nagyra növesztettél magadban, lelkedben, világodban. Ez a felelősségteljes teremtés, sorsalakítás.

Ezek a kérdések paradoxonok. Nincs értelme a "vagy"-nak.

Az evolúció isteni törvény. De fogalmazhatok úgy is: Isten az Univerzális, mindent (láthatót és láthatatlant, érzékelhetőt és érzékelhetetlent) magába foglaló Természet. Isten és Természet (evolúció) ugyanaz.

A gének és az életmódunk egyaránt a tudatunk produktuma. De fogalmazhatok úgy is: Ha megváltozik a tudatunk, akkor megváltoznak a gondolataink, érzelmeink, érzéseink, cselekedeteink, életmódunk, egészségünk és genetikánk is. A gének és az életmódunk (sorsunk) a tudatunk függvénye.

Istennek (Mindegy minek nevezed, Univerzumnak, Allahnak, Mindenségnek vagy másnak. Arról a nagy hatású valamiről van szó, aminek/akinek hatása alatt születtél, élsz és halsz) nem kell megnyilvánulnia, formát öltenie a működéséhez. Ezért Isten nem a megjelenése, kinézete alapján ismerhető fel, hanem - a hatása megtapasztalása révén - logikus gondolkozással következtethetünk létezésére.

Karriert építünk, mellet csináltatunk, tárgyakat, embereket gyűjtünk magunk köré. Haladunk az élet útján, ki gyorsan, ki lassabban. De biztos, hogy a megfelelő irányba?
Az erőfeszítésemnek akkor van értelme, ha az én célomat szolgálja. De ki vagyok én?...

A testem vagyok? - Vagyis a törzsem, végtagjaim, fogaim, hajam, stb? És ki vagyok, ha levágattam a hajam, kihúzták a fogam, vért kaptam/vettek el, amputálták a lábam, donor veséjét operálták belém...?
Áhh! Nem lehet, hogy csak a testemmel azonosítsam magam.
Mégis sok döntésünkben a testünk jólétét tartjuk fő célnak. Pl. szépítő műtétek, európai orvoslás.

Az érzéseim vagyok? Vagyis a jó közérzetem? - Ezért eszem sokat, mert enni jó érzés. És ágyban maradok, ha ahhoz van kedvem.
Áhh! Ez sehova sem vezet.

A gondolataim vagyok? - Van, hogy azt gondolom: hülye vagyok, van hogy azt: "király" vagyok.
Áhh! Ez annyira változó, erre nem lehet identitást alapozni.

A sorsom vagyok? - Vagyis ami velem történik az életben? De hisz, akkor lényegi dolgokban nincs semmi szabad akaratom.
Áhh! Ezt nem fogadom el!

Hát akkor igaza lehet egyes filozófusoknak, TUDAT vagyok? Vagyis az összes tudásom, tapasztalásom a világról? Az értelmem és a tudatalattim mélyén rejtőző szándékok, remények, félelmek, hitek/hitetlenségek valósággá, anyaggá szilárdult halmaza vagyok?
Igen! Ez az!
Ezért omlik össze az ember ha az élete részeként tudott dolgot elveszíti (hivatását, családját, mozgásképességét, stb.)  Mert nem egyszerűen elveszít valamit, hanem a világba vetett hite/tudata roppan össze. A tudat esik szét vagyis a lény/személy maga.

Nos akkor már csak a tudatot kell a kívánt irányba módosítani egy kívánt személyiség/lény és sors/világ irányába. Tudatmódosító szerekkel?
Áhh! Az nem ad tartós örömöt és függőségre vezet a kívánt élet helyett.
Nincs más hátra, meg kell ismerni a tudat egészét, a logikust és a tudatalattit, hogy rájöjj, milyen lény vagy, mi a sorsod? Ezután fel kell váltani a szorongást kiváltó eszméket kiteljesedést hozó ideákkal. Felcserélni az öröklött személyiséget és sorsot a vágyottra. Hogy ez lehetetlen? - Nem lehetetlen. Végtelen sok út vezet a célhoz. Keresd meg a Te utad és indulj el rajta!

Én már tudom, hogy ki vagyok, és merre ível sorsom. Ez az út igazi kaland, sok legyőzendő akadállyal, és váratlanul előkerülő kinccsel - mint a mesékben :) Alkímia, ólomból arany, a nagy mű, az életmű. Opus Magnum.

Az ember több milliárdnyi baktérium élőhelye. Ezek a mikroorganizmusok az "Ember" nevű univerzumban élnek. Az hogy hogyan táplálkozunk, milyen életmódot folytatunk, milyen mikroklímája van bélrendszerünknek befolyásolja ezen pici élőlények sorsát. Tőlünk, mint "Istentől" függ a sorsuk.

Mi emberek is részei vagyunk egy nagyobb "Univerzumnak", egy nagyobb tudatnak. A sorsunk függ attól, hogy ez a nagyobb tudat hogyan működik. Álmunkban, meditálás során, stb. felismerhetjük "Istenünket".

Az isteni képességekkel rendelkező embert nem lehet felismerni. Mert nem feltétlenül ő   a leggazdagabb, vagy a legbefolyásosabb ember a Földön. Erre nincs szüksége. Neki is vannak szükségletei. Szüksége van az emberi léthez barátokra, rokonokra, orvosra, bankárra vagy épp postásra... szóval segítőkre, társakra vagyis a "A civilizált emberi lét" nevű játékban játszótársakra. Ugyanúgy ahogy cipőre, ételre vagy tanulásra is szüksége van. De az ő sorsa nem kétséges. Hogy céljait eléri - megkérdőjelezhetetlen. Hisz a tudata egy része másokéval közös - ez a közös tudat mint rendező - irányítja a "A civilizált emberi lét" nevű játékot.