Ne szaladgálj, mint pók a falon! Ne intézz ügyeket! Nem kell intézkedni!
A legnagyobb intézkedési erő a nyugalmad, a hited, hogy minden rendben lesz. Ha már rájöttél, hogy tudatból állsz, akkor ezt megérted.
Olyan világba születtél, ahol az a mítosz él (lásd a meséket, felnőtt filmeket, irodalmi alkotásokat!), hogy meg kell küzdened a dolgokért és harcolnod kell valami ellen. És persze vannak jók és rosszak. (Természetesen te a jó vagy :)) Ez a tudatod nagy része. A tudatalattidban ez van.
Ha felismered, hogy választhatsz egy sokkal kellemesebb tudatot, mítoszt, hitet, valóságot magadnak, akkor választhatod, hogy hiszel (sőt bizonyos vagy) abban, hogy neked nem kell küzdeni dolgokért. Megérdemelsz mindent az életben, hogy teljes legyen az életed. Mint ahogy minden küzdés nélkül megérdemli a mezei pipacs, az erdei rigó és az univerzum bármely más élőlénye, hogy boldoguljon.
És ekkor új pályára állítottad sorsod. A te valóságod már más lesz, mint a rokonaidé, barátaidé - akik változatlanul haladnak ugyanazon a sínen életük útján.
Természetes módon eltávolodsz tőlük átmenetileg. Amint észreveszik, milyen pompás a te utad - egy részük - köréd sereglik. És persze lesznek újak, akik veled tartanak.
Kitűnő alkalom a "nem cselekvés" hatalmas energiáját működésbe lendíteni az advent ideje. A készülődés, várakozás. Nem a karácsonyra készülődünk, hanem sorsunk tavaszára. A teremtő erőnket, a sorsalakító erőnket összpontosítjuk ilyenkor önmagunkba befelé figyelve. A természet is alszik ilyenkor. Majd tavasszal virít ki. Az ember is a természet része. Télen lelassul a tevékenységekben, befelé a tudatalattira, a lelki, szellemi dolgokra figyel, hogy tavasszal - a télen megszerzett - belső erőt, sorsalakító képességet hasznosítsa, virulhasson kedve szerint.
Nyilván nem kezdheted úgy, hogy mélv vízbe ugrasz, mielőtt megtanulnál úszni. Mindent fokozatosan lehet.
Először csak olvasol, elmélkedsz az új elvekről, tanulmányozod. majd el kezded kicsiben gyakorolni. Én kezdtem azzal, hogy nem mérgelődtem, ha nem volt nálam a lakáskulcs, amikor haza akartam menni. Jutalomként 5 perc múlva megjelent a fiam a kulccsal. Később nem stresszeltem, ha a számítógép elromlott. Pár óra múlva működött. Aztán nem voltam olyan pedáns háztartást vezető nő, mint ahogy korábban hittem, hogy kell lennem (inkább meditáltam). Meg mertem tenni önmagam és mások előtt felvállalva, hogy nem vagyok "jó". Ez egy hatalmas lépés volt. Nem akartam másoknak megfelelni többé. Már jónak tartottam magam függetlenül attól, hogy más mit gondol rólam, az életvezetésemről. Szóval amint el kezdesz magadban hinni... egy határtalan lehetőségekkel teli világ bontakozik ki számodra.
Innentől ha abban hiszel, hogy sztár leszel, az leszel. Ha abban hiszel, hogy kemény kűzdés vezet a sztársághoz, kemény küzdéssel jutsz oda. Ha nem lényeges számodra, hogy sztár vagy, vagy pedig egyszeri háztartásbeli, a lényeg hogy boldog légy, akkor boldog leszel. Meg sem kell várni, hogy sztárrá válj.
Ezt az egyszerű kívánságot javaslom: Boldog akarok lenni itt és most, mindig, mindenkivel, minden körülmények között. Ekkor élvezettel fogod megtapasztalni az élet sokszínűségét, mint egy gyerekkori kedvenc játékot.
Utolsó kommentek