Kisgyermek korban, amikor a gyerekek közösségbe szoknak, gyakran fáj a torkuk, ill. belázasodnak.
Ez azért van, mert a mai köznevelés nem kibontakoztatni akarja a személy képességeit (lehet valakinek bármilyen tehetsége pl. a kézenjárásra, a gondolatolvasásra, stb., a nevelés során megtanítják, hogy ezek nem kívánt dolgok, ezeket ne gyakorold, a lábon járást és a szavak értelmezését gyakorold, mert ebben a civilizációban ez az elfogadott.)
A személyiségnek ez az elfojtása az oka a láznak, torokfájásnak. Az élet tüze próbál a lényben újból és újból előtörni. Ahelyett, hogy egy tanár néni utasításait követi, szeretne kiteljesedni. Végre tökéletesen érezni magát a bőrében. Mozogni, ötletelni, mindenből játékot csinálni. Hisz az ő számára az élet még élmény, izgalmas és lehetőségekkel teli. Amit egy tanterem falai és az utasítások lekorlátoznak.

Az nem baj, hogy megismerjük, mik a játékszabályai ennek a kultúrának. De legalább felnőttként merni kell leválni az ősökről és megélni saját világunkat saját vágyaink és hitünk alapján.
A felnőtt sosem fejlettebb a gyereknél. Az universum mindig fejlődik. Minden egyes nemzedékkel tehetségesebb, kreatívabb lények születnek a Földre. Az igazság az, hogy a korábbi generációnak kell tanulnia az új generációtól: rugalmasságot, alkalmazkodókészséget, szépséget, művészetet, nyugalmat, hatóerőt. Vagyis az egészség, a boldogság, az élet legfontosabb dolgait.
Az orosz X Factor gyermek artistái is bizonyítják: átlagostól eltérő nevelés mellett a gyermek lehet ügyesebb, erősebb, rugalmasabb, felelősségteljesebb, szebb, nagyobb hatású, mint a felnőttek:

https://www.youtube.com/watch?v=9WSA4mwvmeY&feature=related

Ha megfigyeled, a legnagyobb befolyással a világra a fiatalok vannak. Ők csinálnak forradalmat, ők hoznak létre új stílusokat az életmódban, öltözködésben, zenében. Ők adják a legtöbb kreatívitást tudományban, művészetben.
A kor előrehaladtával az ember szabadságérzete, így kreativitása, sorsára gyakorolt befolyása csökken, mert ezek helyét kitölti a felelősségérzet, az aggódás, a szorongás, a megrekedés.

Ha képes vagy rugalmas (testileg, szellemileg) maradni vagyis fiatal, akkor győztél.

Az "én" soha nem lehet olyan erős, mint a "mi".
A párkapcsolat legnagyobb ereje abban van, hogy félelem nélkül meg tudsz szabadulni az "én"-től. Helyébe a "mi" lép (a mi házunk, a mi autónk, a mi célunk, stb), kiteljesedhetsz, kinyílhatsz.
Ekkor a kis egós "én" helyet ad a nagy isteni "mi"-nek (bizalom, szeretet, lehetőség, erő). Ez az erő mindenen átsegít. A párkapcsolatnak semmi más értéke nincs, ehhez foggal körömmel kell ragaszkodni.
Ha tehát úgy mész bele egy kapcsolatba, hogy ez az enyém, ez a tiéd (házassági szerződés): lemondtál a legnagyobb kincsről, amit a Földön találni lehet.

A sztárok gyakran esnek abba a hibába, hogy "én"-jüknek tulajdonítják sikereiket. Egyre kisebb "én"-be zárulnak ezáltal. Egyszer csak minden kihullik alóluk, magányosak, tehetetlenek, boldogtalanok lesznek.
(Amy Winehouse https://www.youtube.com/watch?v=5LTPRJqt2z4
Kurt Cobain a Nirvana énekese https://www.youtube.com/watch?v=hTWKbfoikeg
Michael Jackson, Elvis Presley)

Vannak akik rájönnek, hogy közösségben lehetnek igazán boldogok. Ilyen a népszerű segítő portál létrehozója Joós István http://www.szivesseg.net/isten-hozott vagy
a Bátor tábor kurátora, a Mosoly alapítvány elnöke Küllői Péter.
http://www.commonpurpose.org.hu/rolunk/kik-vagyunk/kulloi-peter