A megvilágosodott felismerte azt, hogy milyen társasjátékban van benne (élete). És rájött ennek a játéknak a legfőbb szabályaira. És igyekszik egyre nagyobb rutint szerezni a játékban, egyre több játszmát megnyerni. A lényeg, hogy élvezi. Izgalmas, mert a játék pontos lépéseit nem tudja, így az fordulatokban gazdag, élményteli.
Viszont egyre jobban megy neki, ettől egyre szenvedélyesebben, ugyanakkor egyre tudatosabban játszik (él). 

Az emberek felosztják a világot jóra és rosszra.
Jó ezt cselekedni, rossz azt. Jó emberek ezek, azok meg rosszak. 
Nincs jó és rossz.

Szeretet és félelem van. 
Azt tartom jónak, amiben / akiben bízom. Azt tartom rossznak, amitől félek.
Amíg nem értem meg a világot, nyilván, tartok attól, hogy bajom lesz. Ha bevallom, ha nem - szorongok. A tudatalattim tele van bizonytalansággal, aggódással. Ennek egy ellenszere van: a megértés.

Ez olyan, mint amikor beszállok a "Ki nevet a végén?" című társasjátékba reménykedve, hogy nyerek. Csak épp nem tudom a játékszabályokat, nem értem mások lépéseit és nincs gyakorlatom ebben a játékban. Sok esetben még azt sem tudom, hogy egy játékban vagyok épp. Ezért végig izgulok, vajon sikerem lesz-e?

Az okos lény tanulmányozza a játék törvényszerűségeit. És ha már a játékszabályok és stratégiák többségét ismeri, jó esélye van nyerni. Jóleső büszkeséggel, nyugodt játékossággal szállhat versenybe.

Ha rájövünk, hogy az életünk is egy olyan játék, aminek a szabályait meg kell ismernünk ahhoz, hogy félelem nélkül, magabiztosan, örömmel szeretetben szállhassunk játékba - akkor  már a sikerhez vezető úton vagyunk.