A népmese nem mese abban az értelemben, ahogy ma a mesét értelmezzük. Nem pusztán a szórakoztatás a célja.
A népmese a legfontosabb bölcsességek, mint az élet legfontosabb értékeinek átörökítője a fiatalabb nemzedék tudatába.

Az egyik ilyen ősi tudást megörökítő mesében a királyfi úgy nyeri el a királylány kezét (a létező legnagyobb gazdagságot, szépséget, boldogságot), hogy az útjába kerülő egyre félelmetesebb lényeket (nyúl, oroszlán, tűzokádó hétfejű sárkány) magához öleli és háromszor megcsókolja. A tudatosság erejével küzdi le félelmeit, hiszen egy jóakarójától tudja, hogy a vadak mind a királykisasszony álcái.
A szeretet erejétől lehull az álca, és az állatok királylánnyá változnak.

Csak ha képes vagy semmi lenni - akkor tudsz azzá válni, amivé akarsz. Csak ha képes vagy megszabadulni attól a hittől, hogy mi vagy és képes vagy fittyet hányni korábbi énképednek akkor tudod szabadon - korlátok nélkül - megvalósítani önmagad, akivé te akarsz válni (akit nem a szülők, a társadalom formált). Akkor teljesedhet ki az életed. Akkor szabadulhatsz ki a beszűkült emberi tudatodból (apád hitéből) és érheted el teremtő képességed legjavát, alkothatod meg saját világod.

Meg kell szabadulnod attól a beszűkült, téves tudattól, hogy a tested, a személyiséged vagy.
Fogalmak vagy, minőség vagy, tudat vagy. Ahogy változnak ezek a fogalmak, érzetek, érzések, élmények benned, úgy változik a személyiséged, a gondolkodásod, a viselkedésed, a sorsod, a tested.
A tested eleve nem lehetsz, hisz minden sejted 7 évente kicserélődik. Ha elmúltál 7 éves akkor a test, amivel megszülettél már meghalt, már új tested van.
Fogalmak halmaza vagy: üdeség, szépség, kreativitás, jóság... vagy épp bosszúság, kishitűség, irigység, korlátoltság... Ez az örök életű lényed. Ha ezt táplálod, ezt fejleszted - örök életet nyersz (mennyeit vagy pokolit). Nincs halál. Akkor sem, ha erre a földi játszmára felvett köntösöd leveted (vagyis beszűkült tudatod, a figyelmed kitágul). Ekkor nincs betegség, nincs félelem, nincsenek korlátok, nincs halál. Ekkor a halált nem drámaként éled meg, hanem, mint egy álomból való felébredésként.
Álomban a tudatod az álomvilágra fókuszál, éberen pedig a földi valóságra. Ugyanez a halál: a földi világra fókuszált tudatod felébred és az örök életre fókuszál, mely újabb univerzumok lehetőségével vár.

 

"A bölcsesség olyan gyávaság, ami nem hoz szégyent az ember fejére!" - Émile Cioran francia író.
Merj élni! Nincs ellenség. Egyetlen leküzdendő akadály van: a félelmed.  

Tudat (figyelem) vagy.

Párom vezette az autót a RAM látványszínháztól Kőbányáig. Azt tudom, hogy beszálltam az autóba. És azt is tudom, hogy megérkeztünk Kőbányára. De hogy nem tettem meg a néhány kilométeres autóutat a Hungária körúton, az biztos. Lelkesen meséltem ugyanis páromnak, milyen hatással volt rám az előadás. Az ottani élményekben voltam. Majd hirtelen eszméltem, hogy már itthon is vagyunk. Abszolut nem emlékeztem az útra. Az nem történt meg. Csak a logikus elme feltételezi, hogy meg kellett történnie. Habár a logikus gondolkozást csak ebbe a világba születve sajátítottuk el.
A sorsomban, az életemben csak az van, ami a figyelmemben, a tudatomban (tudatalattimban is ! ) van.

Minél inkább ura vagy a tudatodnak, minél tudatosabb vagy, annál inkább a vágyaid szerint alakul a sorsod. És minél hatalmasabb a tudatod, annál nagyobb területre terjed ki az értékrended, a világod. Akár az egész világra :)

Vagyis minél hamarabb rádöbbensz az emberélet (önmagad) lényegére, annál hamarabb tudod kézbe venni sorsod.

Ne csodálkozz, ha minden egyes ember másképp gondolkozik, mint Te (a tudósok, a híres emberek is).
Gondolj bele! Ha emberéleted csak egy álom (figyelmed benne ragadt), így tudatod átmenetileg beszűkült, akkor természetes, hogy az álmodban szereplők nem ébredeznek. Neked azonban fel kell ocsúdnod kábultságodból. Főleg, ha álmod rémálomszerű (betegségekkel, tragédiákkal, szeretteid elvesztésével, félelemmel, halállal, stb.). A világ vége a kezedben van.

Ébredj hát! És gondolkozz önállóan! Semmitől nem kell tartanod, ha felébredtél.
Vágyaid szerint élhetsz, játékos örömmel élvezheted a létet. Légy megvilágosodott!

 Nem lényeges, hogy élő személy volt-e Jézus és hogy szűz volt-e Mária?  Az egész történet jelentéstartalma a fontos. A lényeg, hogy advent idején a lélek magába fordul, várakozik, vágyakozik, szándékozik - vagyis teremt. A várakozás, befelé fordulás során születik meg a módosított sors, az új valóság szellemi alapja. Ha félelemmel teli gondolatokkal vesszük magunkat körül - félelemmel teli sorsot teremtünk. Ha bizakodunk és szépséges, nyugodt érzésekkel töltjük tudatunkat, akkor nyugodt sorsot teremtünk. Ezt a születést ünnepeljük karácsonykor. Ennek a sorsalakító, teremtő erőnek a megújulását vártuk advent során.
Ez fog kivirágozni a tavasz folyamán és pompázik teljes valójában a jövő évben szerelmi, szakmai, és mindenféle egyéb élményként. 

A testeden kívül az érzelmeid, az élményeid, a gondolataid, a hiteid, a reményed, a félelmed, a sorsod vagy.

Tehát a szomszédod is a részed. A sorsod része. Úgy bánj vele, ahogy a saját karoddal bánnál! Ha ellenségednek tekinted, előfordulhat, hogy orrba vág. :)

Pl. a Marskutatás egyik alapvető kérdése: van-e a Marson élet?

Ehhez azt kell tisztázni, mit nevezünk mi emberek életnek? Ez már filozófia.
Mert vannak pl. intelligens kristályok, amik reagálnak a fényre. De a kristályokat mégsem nevezzük élőlényeknek.
Pedig a Marson lehet, hogy rengeteg ilyen élőlény van, csak nem vesszük észre, mert másképp képzeljük az élőlényeket. 

Vagy pl. Dr. Aszódi Attila a BME Nukleáris technikai Intézetének vezetője nyilatkozta a 2011-es Japán cunami miatti atomkatasztrófa nagyságáról, hogy ő tudósként jelentős károkról nem tud beszámolni. Nem a technológia, a káros anyagok okozták a legnagyobb bajt, hanem a félelem. Anyagi tudománnyal foglalkozó szakértőként az emberi félelmet nevezi meg legerősebb pusztító hatásnak.

Vagy: A megmaradási törvények:
anyagmegmaradás
emergiammegmaradás
információmegmaradás törvénye.

Ma már a fizikusok rájöttek, hogy nem csak az anyag és az energia nem vész el, de az információ is megmarad. Tehát az anyag és az energia mögött van még valami, ami nem fizika, inkább filozófia. Információ, gondolat, tudat. 

Az emberek felosztják a világot jóra és rosszra.
Jó ezt cselekedni, rossz azt. Jó emberek ezek, azok meg rosszak. 
Nincs jó és rossz.

Szeretet és félelem van. 
Azt tartom jónak, amiben / akiben bízom. Azt tartom rossznak, amitől félek.
Amíg nem értem meg a világot, nyilván, tartok attól, hogy bajom lesz. Ha bevallom, ha nem - szorongok. A tudatalattim tele van bizonytalansággal, aggódással. Ennek egy ellenszere van: a megértés.

Ez olyan, mint amikor beszállok a "Ki nevet a végén?" című társasjátékba reménykedve, hogy nyerek. Csak épp nem tudom a játékszabályokat, nem értem mások lépéseit és nincs gyakorlatom ebben a játékban. Sok esetben még azt sem tudom, hogy egy játékban vagyok épp. Ezért végig izgulok, vajon sikerem lesz-e?

Az okos lény tanulmányozza a játék törvényszerűségeit. És ha már a játékszabályok és stratégiák többségét ismeri, jó esélye van nyerni. Jóleső büszkeséggel, nyugodt játékossággal szállhat versenybe.

Ha rájövünk, hogy az életünk is egy olyan játék, aminek a szabályait meg kell ismernünk ahhoz, hogy félelem nélkül, magabiztosan, örömmel szeretetben szállhassunk játékba - akkor  már a sikerhez vezető úton vagyunk.

Mindegy, hogy nevezed, a lényeg, hogy felismerd a sorsalakítás működésének törvényeit!
A sorsod egyszerűen alakul.

Az agyad, mint egy hatalmas számítógép-háttértár, minden információt rögzít.
(Katona István neurobiológus az idegrendszer működéséről:   http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30)

Ezen infók nagy része a tudatalattidban - számodra észrevétlenül - tárolódik (érzelmek, izgalmak, neveltetésed, a téged körülvevő civilizáció minden eleme, ...) . Másik része a tudatosan megtanult részek (matek, viselkedés, beszéd, számítástechnika, ...) Ezek a tárolt információk jönnek elő életed során. Pl. ha sok stresszt gyűjtöttél, akkor sok dráma lesz az életedben.

Ha ezt tudod, akkor nem a tevékenységed eredményére koncentrálsz, hanem az elérés folyamatára. Hisz tudod, hogy minden egyes gondolatod, érzelmed a jövőd alapja lesz.
Ezért a lakásod kitakarításakor célszerű örömmel nekifogni és sok élvezetet lelni a dologban. Mert akkor élvezeteket - jó sorsot gyűjtesz. Sokkal kevésbé lényeges, hogy tiszta lesz-e a lakás. És nagyon káros, ha örömtelenül, sőt bosszúsan csinálod, mert akkor ezeket az órákat eredményesen használod sorsod rosszra fordítására.

Ha az van a tudatodban az általad nézett filmek, a családod hite szerint, hogy az élet félelmetes - akkor ezek a félelmek felszínre fognak törni olyan szituációkban (pl.baleset), amikor az öntudatlan éned elemi erővel érvényesül.

Ha a kiteljesedettség érzését gyakorolod hosszú évekig és túllépsz a félelemmel teli tömegtudaton (ami egy hisztéria), akkor nem fognak tragédiák történni veled, mert a tudatalattidban is harmónia van.

Lehetetlen harmonikus tudatra szert tenni olyan nézettel, ami az átlagemberé, vagyis hogy mindent logikusan meg lehet oldani (gyógyulást, karriert, családfenntartást, természeti katasztrófa kivédését, stb.) Mert magadnak nem hazudhatsz: tudod, hogy képtelen vagy mindezt egyedül megoldani. Ehhez iszonyú sok szerencsére és szerencsés véletlenre lenne szükség.

De ha tudod, hogy a tudatodban rögzített dolgok felszínre törése adja jó vagy rossz sorsod, akkor nem szennyezed tudatod félelemmel, szorongással, rossz érzésekkel és gondolatokkal (tartózkodsz ilyen filmektől, könyvektől, barátoktól, ... pontosabban nem veszed ezeket komolyan) Hanem folyton töltöd a tudatod ehhez hasonló gondolatokkal: az Úr velem, ki ellenem? és gyakorlod a boldogság megélését, hozzászoktatva az idegrendszert (meditáció, lélekemelő zene, szerelmes tantra szex, stb.)

És az élet minden percét arra használod, hogy szépséggel, szeretettel, kiteljesedettség érzésével teli legyen - ha takarítasz épp, vagy ha sorban állsz is, akármikor.

Katona István neurobiológus az idegrendszer működéséről http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30

 

„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan!”

Ezt a megvilágosodott gondolatot olvastam ma valaki adatlapján. Ez csodás. A lényeg ugyanis a dolgokhoz való hozzáállás. Ez teremti a valóságunkat. Minél több dologtól félünk (egészségtelen ételek, munkahely elvesztése, személyes tárgyaink féltése, agresszió, betegségek, stb.), annál több szorongás van életünkben, annál kevésbé vagyunk boldogok (annál nagyobb a pocakunk).

Tehát az élet célja nem az, hogy minél értékesebb tárgyaink legyenek, hogy aztán féltsük azokat, és rácsokkal válasszuk el magunkat másoktól. Az élet célja, hogy minél szabadabbak legyünk. Számoljunk le félelmeinkkel! Ha ezt valóban sikerült megtennünk, nem is jelenik meg az életünkben tragédia.