Sokszor kűzd az ember olyan dolgokért, amik valóra válását megtapasztalva csalódottan sóhajt fel: "Anyám, nem ilyen lovat akartam!"

Ilyen a női egyenjogúság is. Mert akkor van-e több joga valakinek, ha többet erőlködik vagy ha többet élvezhet? Nem egyenjogúság, ha nőként úgy küzdesz - oroszlánként - a megélhetésedért,  a karrieredért, a piaci részesedésért, stb. mint a férfi. Az őz sem akkor egyenjogú az oroszlánnal, ha ő is vadászik. Akkor vagy egyenjogú, ha lehetőséged van a saját szerepedben - szépség és odaadás - kibontakozni. Abban viszont kötelességed kiteljesedni, hogy gyönyörködtess. Ebből a gyönyörből és odaadásból meríti erejét a férfi. Ekkor meg fog kűzdeni minden akadállyal, boldogan és büszkén a "csillagokat is lehozza neked az égről". Ez a valódi egyenjogúság. Ha a férfi büszkesége sikerekben, a nő gyönyörűsége pedig odaadásban kiteljesedhet.