Egy materialista barátom azt mondja, hogy egy kapcsolatnál a lényeg az, hogy a kémia működjön!
Vajon tudja, mit beszél? Emberi kapcsolatában vegyületek egyesülnek szín és hőváltozás, esetleg gázképződés közben, új vegyületté alakulva? Mert - vegyészmérnökként úgy tudom - ilyen a kémia.
Nem. Ő érez valamit. Nehezen megfogalmazható testérzetei, lelki élményei vannak. Amit materialista világnézettel még csak meg sem lehet fogalmazni. Ahelyett, hogy azt mondaná: ez valami olyan, amit eddigi ismereteim szerint nem tudok megmagyarázni, misztikus. Ezzel rájönne, kimondaná, hogy a materializmuson kívül kell, hogy legyen valami, ami ezeket a dolgokat működteti, amivel ezek a dolgok is leírhatóak. 
De ő egy logikai bukfenccel azt mondja: minden anyagi: kémia.

Kémiát ugyan még nem látott, mert sem egy atomot, sem egy molekulát nem fogott még a kezében. De hisz (mint jó hívő) a tudománynak. Mindig a legújabb állításoknak hisz. Amikor azt mondták, az anyag legkisebb eleme az atom, azt hitte el. Amikor azt állították, az anyag legkisebb eleme az atommag, akkor abban hitt. Ez az ő valósága. Bár kiderült, hogy az atom gyakorlatilag üres, mert - arányaiban - futballpályányi távolságban keringenek elektronok az atommag körül, a többi űr, energia. Azt is állítják, találtak még kisebb részeket: kvarkok és leptonok. És persze azt sem tudhatjuk, mit állít a tudomány 10 év múlva, amikor a műszerek felbontóképessége annyira megnő, hogy még kisebb részeket találnak?
Ő a tudományban hisz, a kémiában, mert az "tényszerű". Mi ez ha nem idealizmus? :)