A pokol nem egy hely. Pokol nem pusztán a másvilágon lehet. A pokol egy tudatállapot. Olyan korlátozottság, kirekesztettség élmény, amely reménytelenséggel párosul. A pokol az öntudatlanság ill. a materializmus következménye. Bizonyos emberek poklot élnek meg ugyanott, ahol mások mennyországot. Tehát a pokol nem hely függő, nem társadalom függő. Pl. szenvedhet valaki Budapesten ma pokolian egy válástól, attól hogy örökre szétesett a családja. Ugyanakkor Budapesten ma a Mennyországban érezheti magát valaki, akinek épp szerelme megkérte a kezét.

A pokolból való kivezető út a felébredés, a megvilágosodás. (mint a pszichiátriai beteg, aki Napóleonnak képzelte magát, majd meggyógyulva rájött, hogy ez a képzet csak az ő tudatában volt, nem ez a valóság) A felébredés valamely pozitív lelki élmény vagy tudatosodás (az élet tanulmányozása, megértése) hatására történhet. Nem elég ráébredni a valóságra, kitartóan az új életszemlélet szerint kell vezetni életünket. Ez az átlényegülés. Időre van szükség, amíg az összes sejtünk átitatódik az új tudattal. Ha ez megtörtént, akkor már nem kell törekednünk semmire. Elég csak megélni örömmel önmagunkat. Ekkor már nincs lelki vagy testi fájdalom, ekkor már nincs betegség, képességvesztés, öregedés. Azonban van kiteljesedés, kreativitás, életöröm, egészség, tehetség, fiatalság.

Egy materialista barátom azt mondja, hogy egy kapcsolatnál a lényeg az, hogy a kémia működjön!
Vajon tudja, mit beszél? Emberi kapcsolatában vegyületek egyesülnek szín és hőváltozás, esetleg gázképződés közben, új vegyületté alakulva? Mert - vegyészmérnökként úgy tudom - ilyen a kémia.
Nem. Ő érez valamit. Nehezen megfogalmazható testérzetei, lelki élményei vannak. Amit materialista világnézettel még csak meg sem lehet fogalmazni. Ahelyett, hogy azt mondaná: ez valami olyan, amit eddigi ismereteim szerint nem tudok megmagyarázni, misztikus. Ezzel rájönne, kimondaná, hogy a materializmuson kívül kell, hogy legyen valami, ami ezeket a dolgokat működteti, amivel ezek a dolgok is leírhatóak. 
De ő egy logikai bukfenccel azt mondja: minden anyagi: kémia.

Kémiát ugyan még nem látott, mert sem egy atomot, sem egy molekulát nem fogott még a kezében. De hisz (mint jó hívő) a tudománynak. Mindig a legújabb állításoknak hisz. Amikor azt mondták, az anyag legkisebb eleme az atom, azt hitte el. Amikor azt állították, az anyag legkisebb eleme az atommag, akkor abban hitt. Ez az ő valósága. Bár kiderült, hogy az atom gyakorlatilag üres, mert - arányaiban - futballpályányi távolságban keringenek elektronok az atommag körül, a többi űr, energia. Azt is állítják, találtak még kisebb részeket: kvarkok és leptonok. És persze azt sem tudhatjuk, mit állít a tudomány 10 év múlva, amikor a műszerek felbontóképessége annyira megnő, hogy még kisebb részeket találnak?
Ő a tudományban hisz, a kémiában, mert az "tényszerű". Mi ez ha nem idealizmus? :)