Tabáni István, Rúzsa Magdi, Kaszás Attila: Fényév távolság

A természetes halál egy dimenzióváltási folyamat része. A test feloszlik és az élet a láthatatlanba vonul.
A dimenzióváltási folyamat már sikereink csúcsán elkezdődik. Onnan ugyanis nincs mire vágyni még. Már életed közepén tapasztalod, hogy elérted a csúcsot, amit adottságaiddal elérhettél. Már tudod, hogy bármily képzett vagy, a fiatal munkaerőt részesíti előnyben minden cég. Tapasztalhatod, bármily jó nő vagy, mindig van fiatalabb, bájosabb. Tapasztalhatod, bármennyit sportolsz, sose vagy már oly könnyed, mint fiatalon. Akárhány új párkapcsolatod szövődik, egyik sem okoz akkora élményt, mint a fiatal szerelem... Bármily egészséges életmódot folytatsz, képességeid, egészséged, látásod, rugalmasságod, vállalkozószellemed, stb. egyre gyengül.
A sztrárok hamarabb elérik életük csúcsát és gyorsabb a kiábrándulás (Amy Wienhouse, Heath Ledger, Janis Joplin, Jimmy Hendrix, Jim Morrison, Kurt Cobain...)
Szóval, ha mersz szembenézni a tényekkel...kiábrándulsz. De pont ez a csalódás késztet arra, hogy megalkosd azt az új világot, amiben szeretnél létezni. Éld meg a csalódás fájdalmát (ne tompítsd élvezeti szerekkel!)! És szüld meg azt az új világot, új törvényekkel, új játékszabályokkal amiben már érdemes élned! Amiben lehetőségeid vannak, amiben kiteljesedhetsz.
Csendesüljenek el evilági dolgaid, a sok tevékenység, TV, film, könyv! Merülj a Te világodba rendszeresen ábrándozva, meditálva, gyönyörködve! Szabadon szárnyaljon a képzeleted!

Kipróbálhatod, mi vár rád, halálod után pl. egy csend táborban. Itt 10 napig csendben, magaddal foglalkozol. Nem szólsz senkihez, nem fogadsz híreket, nem fogyasztasz élvezeti szereket...
Elárulom neked, hogy a legtöbb ember igen kínosan éli meg (ki sem bírja), mert a tudatalattiban lévő érzelmek (düh, fájdalom, csalódás, félelem) felszínre jönnek, mert nem fedjük el a szokásos tevékenységekkel (shoping, barátnőzés, póker, pálinka, munka...) Csak egy eszköz van a feszültség levezetésére: a mozgás.
A halál esetén is ez történik. Hirtelen minden felszínre jön, de még mozgással sem tudod csitítani drámád. Tehát előbb vagy utóbb mindenképp meg kell barátkoznod a csenddel. Rá fogsz jönni, hogy a csend a te legjobb barátod. Az a rémálommá vált létezés (stressz, válság, betegség, baleset, stb.) a csend elvesztéséből ered. Belegabalyodtál egy álomba. A csendben fel tudsz ébredni illúzióvilágodból és új, szebb valóságba léphetsz (akár meghalás nélkül - megvilágosodva).

Ha valaki gyakran vonult életében a csend birodalmába (meditálva), akkor nem éri váratlanul a halál, sőt otthonosan érzi magát. Nincs dráma. Kiteljesedés van.