A hazugság ára a boldogtalanság.
Önmagunkkal kíméletlenül őszintének kell lennünk.

Hallgatom Görbe Nórát, ahogy nyilatkozik az életéről Szili Nórának. Azt mondja, hogy a négy perces "Linda visszatér" demo felvételét egy napos fekvéssel pihente ki. Valamint amikor nem bírja elég magasra emelni a karját, akkor a férje figyelmezteti, hogy nézzen bele a személyi igazolványába, és vegye észre, hogy már nem húsz éves.
Majd a riporter kérdésére: "Érzi a korát?" a válasza: "Egyáltalán nem".
Hát akkor miért kell többet pihennie, mint fiatal korában? És miért nem képes elég könnyedén magasra lendíteni a karját?
Talán csak nem a korát érzi?
Micsoda önáltatás ez? Nagyon sokan beleesnek az önámítás csapdájába. Ebből élnek a megfiatalító műsorok. Ezekben is - kivétel nélkül - mindenki azt mondja, ő fiatalnak érzi magát, nem érti, hogy kerültek rá a ráncok, a plusz kilók, a bibircsókok...
Hazudnak. Igenis érzik, hogy boldogtalanabbak, fáradékonyabbak, búskomorabbak, motiválatlanabbak, mint korábban. A csúnyulás, a romló egészség ugyanis a rossz közérzettel, a fáradtsággal kezdődik. Csak a sokszor ismétlődő rossz (öreges) közérzetből alakul ki a betegség, az öregség. A testünk igenis tükrözi a közérzetünket. 
De ezt kevesen merik őszintén kimondani.
Ennek a hazugságnak, önáltatásnak az ára a sok csalódás, dráma és kódolt boldogtalanság.

Ha ugyanis látom a problémát (pl. a kocsimból folyik az olaj), akkor tudok tenni ellene (az eresztést tömítem, töltök bele olajat). Ezzel a motor és ezen keresztül a járművem teljes tönkremenését elháríthatom.
Ellenben, ha azt állítom, nem csöpög az olaj, minden ugyanolyan, mint régen, akkor egy darabig fenn tudom tartani a működő jármű látszatát. Majd törvényszerűen jelentkezik a katasztrófa, a dráma.

Ugyanez van az élet minden területén. Ha egyszer nem jól érzem magam a munkahelyemen, akkor áltathatom magam azzal, hogy ez egy jó állás - egy darabig! Aztán hirtelen szembesülök a drámával, hogy elküldtek.

Vagy egy párkapcsolatban elhitethetem magammal férfiként, hogy nem kell döntést hoznom a nősülésről, hogy felvállalom-e a rokonság előtt is a nőt, akivel élek. Aztán egyszer csak a döntésképtelenség (nem vagyok hajlandó a kocsimmal kapcsolatos felelősséget felvállalni, csak használom, így észre sem veszem, hogy már folyik az olaj) oda vezet, hogy nem értem, miért maradtam egyedül.

Sőt! Áltathatom magam, hogy jó ez az emberlét, így ahogy van, hisz mindenki elégedett vele. Ettől még nem kerülhetem el az idősödéssel egyre sűrűbben jelentkező drámákat. Amik mind a materialista énkép következményei. Ugyanis az életkor előrehaladtával minden képességünk, tehetségünk, egészségünk, lehetőségünk, örömképességünk csökken. Az anyagi világban a matéria kopik, elhasználódik. A csökkent adottságok pedig - mint vadállatot a sarokba szorítás - félelemmel töltenek el, dühös önvédelemre késztetnek. Ezért minden materialista szemléletű, öregedő ember életében törvényszerűen jelentkeznek a drámák (pl. gyógyíthatatlan betegség, kiszolgáltatottság). Csökken a szeretet, nő a félelem és a düh. Majd a halálakor - a lelki béke helyett - a teljes kétségbeesés uralja. Ezt a problémát csak a materialista világnézetünk időben történő újragondolásával, módosításával, kicserélésével lehet elkerülni.
Sok mozgásképtelen, egészségét vesztett, mások segítségére szoruló idős ember (Csala Zsuzsa öegkori keserűsége http://www.life.hu/drlife/20130114-tuladagolta-a-gyogyszereit-csala-zsuzsa-komika.htm )  kénytelen ezt a világnézeti átértékelést megtenni, vagyis önámítás helyett valódi önazonosságra, öntudatra szert tenni.

Tehát a boldogság kulcsa az őszinteség, a helyes énkép és világkép. Az önazonosság.

A halál nem valami különös dolog. A halál annak a világképnek, eszmerendszernek, tudatnak az összeomlása, amiben korábban éltünk. Életünk folyamán többször élünk át kisebb-nagyobb halálokat. Minél hosszabb ideig élünk, annál többször. Pl. ha elváltunk és rádöbbenünk, hogy a gyerekeinket már soha semelyik férfi nem fogja úgy szeretni, mint egy édesapa és hogy nem tudtuk megvalósítani a vágyott ideális családot. 


De összeomolhat  a világképünk, egy fajta halált élünk meg, ha rádöbbenünk, hogy elhagytak a barátaink a bajban, vagy épp elveszítettük munkaerő-piaci értékünket, fiatalos női vonzerőnket, karrierünk által megalapozott életszínvonalunkat nyugdíjazáskor, stb. A meghalás után ismét fel kell építenünk magunkat, a világunkat. Újjá kell születnünk minden alkalommal, ha rendszerváltás történt vagy gazdasági összeomlás vagy épp egy új generáció kerül hatalmi pozíciókba.
Ha sikerül egy-egy tudati megakadásunkon túllépni, pl. megtanulunk megbocsájtani, akkor olyan nagy lesz életünk minőségében a változás, hogy az egyenesen dimenzióváltás lesz. Vagy ha rájövünk, hogy mi teremtettük a saját sorsunkat a viselkedésünkkel, az eszmerendszerünkkel, a tudatunkkal.
Az élet maga a változás. A tudatunk változása maga a fejlődés. Aki képes alkalmazkodni a változásokhoz, az  újjászületik, az életben marad. Ez az evolúció. 
Ez történik a halálban is. Egyszer csak rádöbbensz, hogy már nem élsz - legalább is nem olyan testi valódban, mint korábban. Ha képes vagy alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, akkor újjászületsz. Ha nem tudsz alkalmazkodni az új helyzethez, ha nem tudsz elszakadni a korábbi tudatodtól, akkor megrekedsz. Pörögsz önmagad körül újra és újra ugyanazokkal a problémákkal találkozva reménytelenül. A reménytelenség, a kilátástalanság, a megakadás maga a kín, a gyötrelem, a pokol.
Az öngyilkos ezt a poklot éli a túlvilágon. Ha ugyanis nem tudott újjászületni itt a Földön, akkor máshol sem tud. Ez nem hely kérdése, hanem a tudat bekorlátozottsága, megrekedése.

Az elakadásból kivezető út a tudatosodás, a megvilágosodás. A tudatosodás lényege, hogy figyeljük az életet, önmagunkat, a világot és tapasztalásainkból okulunk. Ezek alapján új szándékaink születnek, új világképet alakítunk ki, tágul a tudatunk.

Egy ember természetes életpályája, hogy élete első felében (kb. 40 éves korig) egyre inkább a földi életére koncentrál, karriert épít, gyereket nevel, megszerzi az anyagiakat, szóval kiteljesedik (pl. Seal) stb. Az emberélet második fele a fokozatos kivonulás. Erre figyelmeztet a sokaknál jelentkező életközepi krízis. A fiatalság elvesztése, az egészség meggyengülése, a fizikai erő csökken - a figyelem fókusza belső világunkra irányul. Aki még mindig a karrierben és az evilági dolgokban akar nagyot alkotni, annak kevesebb energája jut a belső építkezésre. Emiatt tartalmatlan lesz, üres, és drámai lesz az összeroppanás.
Célszerű fokozatosan átadni a fiataloknak a felelősséget és a lehetőségeket mind a családban, mind a munkahelyeken. Tehát mindig az életereje teljében lévő férfi legyen a család feje, ne a rangidős!
Japánban pl. volt egy olyan szokás, hogy 40 éves kor felett az emberek már visszavonulva, meditálva töltötték életüket. 
Ha ez a folyamat természetes módon, fokozatosan történik, akkor nem éri katasztrófaként az embert az öregség és a halál. 
A természetes életpálya hulláma a születéstől a kiteljesedésen át a dimenzió-váltásig.
 

Nem egészséges az, aki szenvedélybeteg, legyen bármely nemes cél a szenvedélye. Ha valaki a munka-szenvedély rabja, mint Kopp Mária volt, aki a magyarok testi-szellemi-lelki egészségéért küzdő, többszörösen kitüntetett tudományos szaktekintély volt, az beteg.
Azok az egyszeri cigány asszonyok, akik jólétéért küzdött, simán túlélik.
Lett anyagi forrás és erkölcsi támogatás is a programjaihoz - csak épp hiába minden. A szenvedély legyőzi az embert.
„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” - A PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE  16-20. Vagyis ne szenvedélyes munkamániával, hanem laza könnyed szándékkal teremts! Gyakran kikapcsolódva szenvedélyeidből, gyakorolva a lelki béke állapotát.

Hitelesen tud a testi-lelki egészségről tanítani az, aki maga is viszonylag jó egészségeben van idős kora ellenére
Ilyen Bagdi Emőke. 
.

Csak ha képes vagy semmi lenni - akkor tudsz azzá válni, amivé akarsz. Csak ha képes vagy megszabadulni attól a hittől, hogy mi vagy és képes vagy fittyet hányni korábbi énképednek akkor tudod szabadon - korlátok nélkül - megvalósítani önmagad, akivé te akarsz válni (akit nem a szülők, a társadalom formált). Akkor teljesedhet ki az életed. Akkor szabadulhatsz ki a beszűkült emberi tudatodból (apád hitéből) és érheted el teremtő képességed legjavát, alkothatod meg saját világod.

Meg kell szabadulnod attól a beszűkült, téves tudattól, hogy a tested, a személyiséged vagy.
Fogalmak vagy, minőség vagy, tudat vagy. Ahogy változnak ezek a fogalmak, érzetek, érzések, élmények benned, úgy változik a személyiséged, a gondolkodásod, a viselkedésed, a sorsod, a tested.
A tested eleve nem lehetsz, hisz minden sejted 7 évente kicserélődik. Ha elmúltál 7 éves akkor a test, amivel megszülettél már meghalt, már új tested van.
Fogalmak halmaza vagy: üdeség, szépség, kreativitás, jóság... vagy épp bosszúság, kishitűség, irigység, korlátoltság... Ez az örök életű lényed. Ha ezt táplálod, ezt fejleszted - örök életet nyersz (mennyeit vagy pokolit). Nincs halál. Akkor sem, ha erre a földi játszmára felvett köntösöd leveted (vagyis beszűkült tudatod, a figyelmed kitágul). Ekkor nincs betegség, nincs félelem, nincsenek korlátok, nincs halál. Ekkor a halált nem drámaként éled meg, hanem, mint egy álomból való felébredésként.
Álomban a tudatod az álomvilágra fókuszál, éberen pedig a földi valóságra. Ugyanez a halál: a földi világra fókuszált tudatod felébred és az örök életre fókuszál, mely újabb univerzumok lehetőségével vár.

 

Tudat (figyelem) vagy.

Párom vezette az autót a RAM látványszínháztól Kőbányáig. Azt tudom, hogy beszálltam az autóba. És azt is tudom, hogy megérkeztünk Kőbányára. De hogy nem tettem meg a néhány kilométeres autóutat a Hungária körúton, az biztos. Lelkesen meséltem ugyanis páromnak, milyen hatással volt rám az előadás. Az ottani élményekben voltam. Majd hirtelen eszméltem, hogy már itthon is vagyunk. Abszolut nem emlékeztem az útra. Az nem történt meg. Csak a logikus elme feltételezi, hogy meg kellett történnie. Habár a logikus gondolkozást csak ebbe a világba születve sajátítottuk el.
A sorsomban, az életemben csak az van, ami a figyelmemben, a tudatomban (tudatalattimban is ! ) van.

Minél inkább ura vagy a tudatodnak, minél tudatosabb vagy, annál inkább a vágyaid szerint alakul a sorsod. És minél hatalmasabb a tudatod, annál nagyobb területre terjed ki az értékrended, a világod. Akár az egész világra :)

Vagyis minél hamarabb rádöbbensz az emberélet (önmagad) lényegére, annál hamarabb tudod kézbe venni sorsod.

Ne csodálkozz, ha minden egyes ember másképp gondolkozik, mint Te (a tudósok, a híres emberek is).
Gondolj bele! Ha emberéleted csak egy álom (figyelmed benne ragadt), így tudatod átmenetileg beszűkült, akkor természetes, hogy az álmodban szereplők nem ébredeznek. Neked azonban fel kell ocsúdnod kábultságodból. Főleg, ha álmod rémálomszerű (betegségekkel, tragédiákkal, szeretteid elvesztésével, félelemmel, halállal, stb.). A világ vége a kezedben van.

Ébredj hát! És gondolkozz önállóan! Semmitől nem kell tartanod, ha felébredtél.
Vágyaid szerint élhetsz, játékos örömmel élvezheted a létet. Légy megvilágosodott!

Anyag nem vész el, csak átalakul.
Energia nem vész el, csak átalakul.
Információ nem vész el, csak átalakul. (Ezt egy kutató úgy szemléltette, hogy egy turmixgépben összevagdalta azt a papírcetlit, amire azt a szót írta, hogy bölcsesség. Majd kiöntötte a tartalmát. Már csak össze kellett rakni a betűket a megfelelő sorrendbe. Tehát az információ nem vész el univerzum szinten sem, csak egy másik univerzumba /dimenzióba kerül.)
Élet nem vész el (nincs halál), csak átalakul.

Különböző szintű életek vannak. Ezek hagymahéj-szerűen foglalják magukat egymásba.
Pl. A világon élnek baktériumok. Baktériumok élnek az emberben. Ember él az univerzumban. A világegyetem is egy öntudattal rendelkező élőlény. (Ezt amerikai csillagászok már megállapították - mesélte Grandpierre Attila a Kossuth rádióban 2012.12.18-án 8.30-kor a Vasárnapi újság "Advent 2011" című részében.) 
És persze léteznek a baktériumoknál kisebb és a világegyetemünknél nagyobb élőlények. Ezeket a tudomány a vizsgáló műszerei fejlődésével fokozatosan fedezi fel.
Vicc, amikor az emberiség nagy lépéseként arról mesélnek csillagászok, hogy pár év alatt 600 új bolygót találtak. És akkor mi van? A világyegyetem végtelen. Végtelen mínusz 1= végtelen. Végtelen mínusz 600=végtelen.
Semmi nem változik az eredmény szempontjából.Nem az a lényeg, hogy hány bolygót találnak, az a lényeg, hogy ezen a bolygón vagy bármely másik bolygón mi a  boldogság titka? 

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-12-18

Szeretettel adok át neked egy olyan karácsonyi ajándékot, amely a legnagyobb kincs a világon. Ezt a titkot keresik a mesék hősei (a fiatalság forrása), ezt a tudást keresik a világ nagy gondolkodói, a világtól elvonuló szerzetesek, ... mindenki, aki boldogulni szeretne. Miközben olvasod, tartsd szem előtt a következőket: a legnagyszerűbb dolgok végtelenül egyszerűek valamint azt, hogy a kincs sokszor a lábunk előtt hever, de sokan elsétálnak mellette, mert látás (bölcsesség) kell azt észrevenni.                                                       

                           
            A titok: tudatból állsz. 

A tudatos és tudatalatti részed vagy. Vagyis az ismereteid és a tudatalattidban élő mítoszok vagy. A meggyőződésed a te valóságod, a  sorsod.
Ha ezt megérted, akkor már nem a világot  (a főnököd, az anyósod, a kormányt) kell megváltoztatnod és a betegségeket, az öregséget és a halált legyűrnöd, hanem csak magad (a tudatod) kell átalakítanod.

Ha sok szorongásra okot adó dolog van az életedben - akkor sok a szorongás a tudatodban. Ennek ellenszere a hit, remény, bizalom. Bízni, hinni remélni akkor tudsz, ha felülvizsgálod a neveltetésed során a kultúrádban rád rakódott elveket. A félelemmel, aggódással telieket kirostálod. Pl. Azt az elvet, hogy az a jó szülő, aki aggódik a gyerekéért. Ne aggódj, bízz gyermekedben és a sorsban!
Mivel a sorsod a te tudatod, ha a sorsban nem bízol - magadban nem bízol.
Ha tudatosan megválogatod a számodra hasznos életelveket, akkor átalakítod a tudatod, a sorsod. Ez a Nagy Mű, az Opus Magnum (a lélek megtisztítása, felemelése, megváltása és megistenítése).

Ha meggyőződéses materialista vagy, akkor biztos ismered a kvantummechanika legfontosabb tételét, a Schrödinger egyenletet. Én 30 éve, az egyetemen tanultam.
(Itt tanulmányozható: http://metal.elte.hu/~radkat/tortenet/bevez5.htm )
Arról szól, hogy egy elemi részecske több helyen is lehet egy időben. Azóta tudományos kísérlet bizonyította, hogy 1 trillió atom is lehet egyszerre 2 helyen. Vagyis bármekkora tárgy lehet több helyen is. Prof Frank Tipler asztrofizikus megállapítása szerint a tárgyak skizofrén objektumok, amíg a figyelmünket rájuk nem irányítjuk.    
Tehát a valóság attól függően alakul, hogy a figyelmed mire irányítod, hogy a tudatodban mi van.

A valóság megváltoztatására egy szerelemespár is képes. Az X-faktorban Baricz Gergő és Kováts Vera a párbajdal után, amikor a zsűri Verát szavazta ki - elmondásuk szerint - úgy ölelték katarzisban egymást több százezer néző előtt, hogy kizárták a világot. Tudatukat az egységükre fókuszálták. Valóban nem volt számukra ott akkor más, csak ők ketten - szerelemben. Nos ilyen egyszerűen lehet átlépni egy másik univerzumba. És aztán átjutottak egy olyan dimenzióba, ahol ugyanúgy néznek ki, mint korábban, de már kiteljesedve, sok ember szeretetét élvezve léteznek. Az igazi Happy End :) Ez a sorsalakítás, a dimenzióváltás képessége. Ennek eszköze a katarzis. Katarzis során az ember tudata (tudatalattija, sorsa) megváltozik.

A Pál utcai fiúk "Angyal" című száma a szerelem megváltó erejéről:
https://www.youtube.com/watch?v=Mjb8UPl5xqM

Hát ez az én szent karácsonyi ajándékom. A tudás a rendelkezésedre áll. Használd javadra! 

Nincs halál. Átváltozás van.
Mint ahogy a felhő átváltozik esővé, az eső tócsává, a tócsa ismét felhővé. Változás van, de nem megszűnés. A lényeg (minden állapotában víz marad) megmarad.
Mint ahogy anyag nem vész el, csak átalakul. Ez az anyagmegmaradás törvénye a fizikában. Van energiamegmaradási törvény is. Energia nem vész el, csak átalakul. És van információ (tudat) megmaradási törvény is már a legújabb fizikában. Információ (tudat) nem vész el, csak átalakul.
És csak addig spirituális valami, amíg a tudomány a törvényei közé nem emeli. Tudományosnak nevezik azt, ha néhány tudományos körökben befolyásos ember meggyőzi egymást valamiről és azt publikálja. 
A tudósok által még fel nem ismert dolgokat nevezik: véletlennek, szerencsének, spirituálisnak, misztikusnak...

A Teremtő az Édenkert közepébe ültetett két fát: az egyik az élet fája, a másik pedig a jó és rossz tudás fája. Majd Isten megtiltotta, hogy az ember a jó és rossz tudásának fájáról egyen. Azt mondta: „Ha erről a fáról eszel, mindenképp meg kell halnod.” - szól a Biblia.

Miért nem szabad a jó és a rossz tudásának fájáról enni?

Mert az ítélkezések miatti rossz érzések okozzák az ember boldogtalanságát.
A gyermeki öntudatlanság, kíváncsi életkedv viszont maga az Élet fája, az életerő.
A "tudás" nem más mint az, hogy a világot jóra és rosszra felosztom. Ezzel már a világ felét elítélem, haragszom rá, mérges vagyok. Ekkor méreganyagok képződnek szervezetemben, ez előbb-utóbb halálhoz vezet.

Ha képes vagyok nem ítélkezni, pusztán gyermeki naívsággal szemlélni a világot - (lehet, hogy hülyének néznek) -de boldog maradok. És be sem vonzok a sorsomba megrázó eseményeket.

Pl. Tegnap vendégeink voltak. Miután elmentek kiderült, hogy hiányzik a radiátortermosztát-szelepe. Valaki leszedte, ellopta. Az általános reakció ilyenkor a mérgelődés, csalódottság, intézkedés, telefonálgatás...
Én megállapítottam, hogy hiányzik a szelep. Szóltam a páromnak, hogy majd intézkednünk kell ez ügyben. Most viszont aludjunk! És a legnagyobb nyugalomban (hisz semmi lényeges nem változott. A belső nyugalom, a lelki békém a szerelmem változatlan) szerelmem karjaiban békésen elaludtam. Ugyanezzel a lelki nyugalommal másnap kinéztük az interneten, hol lehet ilyen szelepet beszerezni és persze nem hívjuk meg többé a gyanús barátunkat. De az élet ugyanolyan szép és érdekes, élményteli :) továbbra is.

Rosszul nem járok. Mert máshonnan meg bejön a szerencse: Olyan olcsón sikerült farmert és téli dzsekit meg pulcsit vennünk, hogy szinte vicces volt. Szóval soha nem érdemes a jósorsunkat egy apró mozzanat alapján megítélni. Az egy természetes dolog, hogy az anyagi javak - úgy mint a levegő - jönnek és mennek.

Októberi hír:

"LEÉGETT KEMÉNY HENRIK BÁBSZÍNHÁZA"

http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/42252-leegett-kemeny-henrik-babszinhaza  

 Novemberi hír:

"Életének 87. évében szerdán elhunyt Kemény Henrik Kossuth-díjas bábművész."

Az az ember, aki főnevekkel azonosítja magát, pl. "én vagyok a bábművész" "Én vagyok a bábszínház-igazgató" - bizonytalan alapokra helyezi éntudatát.

Mert mivel azonosítja önmagát, ha már nincs színháza, ha már nem tud bábozni? ... Ez a tudat, öntudata halála. Amit követ a test halála (1 hónapon belül ez megtörtént Kemény Henriknél).

Mint amikor egy csinos fiatal nő arra alapozza önbizalmát, öntudatát, hogy csinos. Mi lesz akkor, ha elmúlik a fiatalság? Összeomlás, düh, depresszió, betegség...

A "Ki vagyok?" kérdésre érdemes fogalmakkal beazonosítani magunkat. pl: én vagyok a könnyedség, az ötletesség, a játékosság,... Én vagyok, aki minden helyzetben feltalálja magát. Én vagyok, aki eredményessé teszi azt, amibe belekezd. Én vagyok, aki minden helyzethez alkalmazkodik. Én vagyok, aki lényével örömet csempész az emberek életébe. Olyan vagyok mint a kaméleon, minden helyzetbe bele tudok illeszkedni. stb.

Mitől sikeres az életünk?
Attól, hogy nagy karriert futunk be? Nagy anyagi és szellemi befolyásra teszünk szert? Attól, hogy az épp aktuális társadalmi értékrend szerinti "jó" ember vagyunk? Attól, hogy nincs anyagi gondunk? Attól, hogy sok barátunk van?

A sikeres élet az, amely harmonikusabb, szebb, finomabb és erősebb energiájú, mint az az energiacsomag, amivel születtünk. Ugyanis a test elvész, de az energia nem vész el. Az életenergia finomítása az emberélet célja.
Ezt pedig nem lehet eredményekben mérni. Ezt csak az illető önmaga érzi. Ha őszinte önmagával, ha mer - a társadalmi elvárások ellenére - saját gondolatokat megfogalmazni, saját vágyaival szembesülni. Ez nagyon nehéz. Mert a lelkünk legmélyének vágya egész más lehet, mint a környezetünk elvárása.
Pl. lehet, hogy szerelemre vágyunk, őszinte, tiszta kapcsolatra, de szerelmet nem találunk. Akkor legalább jusson önbizalom. Ezért kacérkodunk, hódítunk és csatát nyerünk, sikereink lesznek (singli). De ez céltévesztés, ez mások célja. Nem győzünk, ha más céltábláját lőjük telibe.
Vagy kiteljesedésre vágyunk, elfogadásra. Ezért hajszoljuk a beosztottakat, a szakmai sikert. Pl. Steve Jobs /Apple, aki a világot gazdagította új dolgokkal, szórakozási és kommunikációs lehetőségekkel. És bezsebelte az elismerést. Közben a lelke annyira sóvárgott a szépség, a harmónia iránt, hogy belebetegedett.
Egy egyszerű háziasszony pedig esetleg nem szenved hiányt szeretetben, önbizalomban. Kiteljesedett. Tehát a helyén van. Jól érzi magát a bőrében.
Ez a valódi siker, amire őszintén azt mondhatjuk: érdemes volt megszületnem. Finomabb, szebb, harmonikusabb, kiteljesedettebb, örömtelibb, élettelibb lettem.

Ezzel a lágy, de nagyon határozott energiával bármely univerzumba illeszkedhetek, ott kiteljesedhetek. És ez a cél. mert a halál nem a vég.
 

Nos, a sikeres élet kívülről nem biztos, hogy sikernek látszik. És fordítva.

Újjá születni - anélkül, hogy meghalnál - csak önfeladással lehet.
Az önfeladás tökéletes módja a szerelem. Megszűnik az én - kiegészül (megtalálja másik felét) - kiteljesedve a MI-ben újjászületik.