Amíg szőnyeg alá söpörjük életünk kulcskérdéseit, addig a boldogságunk kulcsát sem leljük. A tudatunk mélyére a tudatalattiba elrejtett, megválaszolatlan kérdések (Mi értelme az életnek? Mi alakítja sorsom?) folyton nyomasztanak. Ezt a szorongást kell élvezetekkel, újabb és újabb életvezetési technikák megtanulásával elfojtani. Ezek a módszerek hasznosak lehetnek, de csak tüneti kezelés.
Az alapprobléma, a szorongásunk, a sorsnak való kiszolgáltatottság, a halandóság miatt. Ennek felszámolása a valódi megoldás, vagyis a megvilágosodás.
Ekkor elmúlik a szorongás. Elmúlnak az elfojtások. Elmúlik az élvezetektől és az élvezeti szerektől való függés. Elmúlik a mentális és testi betegség.
Helyébe jó közérzet, életkedv, alkotóerő, kreativitás, kiteljesedés érzés, egészség lép.

"Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz." Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Nem. Ábrándozás nélkül nincs élet. Az élet az ábrándokból, vágyakból születik.
Semmi nincs. Pontosan a semmi van. A semmiből tud szárnyra kelni képzeleted, teremtő kreativitásod. A taposómalomból, a mókuskerékből előbb ki kell szállnod. Ki kell üresítened magad, akkor születik eredeti ötlet, felismerés, tudás. Csupán az ábrándok, képzetek, illúziók, szándékok vannak. Azok szilárdulnak valósággá.

A tudomány már nagyon sok mindent megfejtett a világ működéséről. De minden tudás csak annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle.

A tudás nagyon lassan megy át a köztudatba. Az emberek többsége nem gondolkozik, csak frázisokat puffogtat. (vagyis mások gondolatait ismétli)
Pl. réges rég tudjuk, hogy a Föld forog és kering a Nap körül, még is azt mondjuk: naplemente, mintha a Föld változatlanul állna és a Nap menne le. A szóhasználat nem baj, ha tudatosak vagyunk, tudjuk, mi van valójában.

De legtöbbször az emberek nem tudják, mit beszélnek, csak a jár a szájuk. Pl. amikor a csajok úgy káromkodnak: a faszom tele van...
Mennyivel szellemesebb: basszuskulcs!... a macska rúgja meg!... vigyázz, mindjárt kirepül a fejed a két füled közül! 
És a tehetetlenség-érzet átalakul játékos kreativitássá. 

A válság valami régi összeomlását és új születését jelenti.

Sok dolog válik napjainkban értéktelenné, ami korábban egyértelműen érték volt. Ilyen a hivatalos képzés során szerzett tudás, és az állami elismerés.
Rá kell döbbenni, hogy pl. a  magasabb képzettsége okán nem értékesebb valaki. Az értékesség mértéke az, hogy mennyi életkedv vagyis életerő vagyis kreativitás vagyis szeretet van valakiben.

Így lehet szeretetre méltó és népszerű Majka, a képzetlen ózdi srác. Bár sem iskolája, sem intellektuális tudása, sem kitüntetései nincsenek mint pl. Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész.

Kisgyermek korban, amikor a gyerekek közösségbe szoknak, gyakran fáj a torkuk, ill. belázasodnak.
Ez azért van, mert a mai köznevelés nem kibontakoztatni akarja a személy képességeit (lehet valakinek bármilyen tehetsége pl. a kézenjárásra, a gondolatolvasásra, stb., a nevelés során megtanítják, hogy ezek nem kívánt dolgok, ezeket ne gyakorold, a lábon járást és a szavak értelmezését gyakorold, mert ebben a civilizációban ez az elfogadott.)
A személyiségnek ez az elfojtása az oka a láznak, torokfájásnak. Az élet tüze próbál a lényben újból és újból előtörni. Ahelyett, hogy egy tanár néni utasításait követi, szeretne kiteljesedni. Végre tökéletesen érezni magát a bőrében. Mozogni, ötletelni, mindenből játékot csinálni. Hisz az ő számára az élet még élmény, izgalmas és lehetőségekkel teli. Amit egy tanterem falai és az utasítások lekorlátoznak.

Az nem baj, hogy megismerjük, mik a játékszabályai ennek a kultúrának. De legalább felnőttként merni kell leválni az ősökről és megélni saját világunkat saját vágyaink és hitünk alapján.
A felnőtt sosem fejlettebb a gyereknél. Az universum mindig fejlődik. Minden egyes nemzedékkel tehetségesebb, kreatívabb lények születnek a Földre. Az igazság az, hogy a korábbi generációnak kell tanulnia az új generációtól: rugalmasságot, alkalmazkodókészséget, szépséget, művészetet, nyugalmat, hatóerőt. Vagyis az egészség, a boldogság, az élet legfontosabb dolgait.
Az orosz X Factor gyermek artistái is bizonyítják: átlagostól eltérő nevelés mellett a gyermek lehet ügyesebb, erősebb, rugalmasabb, felelősségteljesebb, szebb, nagyobb hatású, mint a felnőttek:

https://www.youtube.com/watch?v=9WSA4mwvmeY&feature=related

Ha megfigyeled, a legnagyobb befolyással a világra a fiatalok vannak. Ők csinálnak forradalmat, ők hoznak létre új stílusokat az életmódban, öltözködésben, zenében. Ők adják a legtöbb kreatívitást tudományban, művészetben.
A kor előrehaladtával az ember szabadságérzete, így kreativitása, sorsára gyakorolt befolyása csökken, mert ezek helyét kitölti a felelősségérzet, az aggódás, a szorongás, a megrekedés.

Ha képes vagy rugalmas (testileg, szellemileg) maradni vagyis fiatal, akkor győztél.

Somogyi Péter agykutató a Kossuth rádiónak tett nyilatkozatában (melyet abból az alkalomból kapott, hogy az agykutatás "Nobel díját" megkapta 2 társával együtt) elmondja, hogy minden betegség az agy téves működésén alapszik.

Kifejti: Az agy nem lineáris, ok-okozati összefüggések mentén működik. Az agyműködésben a ritmus a lényeg. Egyszerre ingerületbe jövő agyi részek adják a jeleket a szervezetnek. Ezeket a ritmikus összecsengéseket a belső világunk (érzelmeink, világképünk, tudatalattink) szabályozza.

Az agykutató felhívja a figyelmet arra, hogy a tanulást és a kreativitást az érzelemgazdagság segíti. Ezért elengedhetetlenül fontos a nevelésben a tudomány mellett a művészetek szerepe.