Vigyázat, az élet célja nem az, hogy "jó" légy. A "jó" pusztán annyit jelent, hogy a társadalom jelenlegi elvárásai szerinti.
Azért születtünk a világra, hogy a bennünk lévő szellemi energiákat kibontva, gazdagítsuk a Földet olyannal, ami eddig még nem volt.
Lehet, hogy sok zeneiskolából, tehetségkutatóból eltanácsolnak fura énekstílusunk miatt, de ha nagyobb boldogságot, gyönyört tudunk a világba énekünkkel becsempészni, akkor azzal kell foglalkoznunk.
Einsteint például megbuktatták matekból. Ez csak annyit jelent, hogy gondolkozása nem szokványos. De pont azért, mert önállóan mert gondolkozni, jutott olyan ismeretekhez, amelyekkel gazdagította a világot és persze önmagát. 

Ha a dolgaid tökéletesek kicsit túl tökéletesek is, akkor nem tud igazán érvényre jutni az egyéniség, a különlegesség, a karizma, a világhoz hozzáadott érték (ami lehet valami plusz szépség, játékosság, felszabadultság, indulat, báj, gyönyör, érzékiség, egy jellegzetes "hiba", ami egyedivé, felismerhetővé, kívánatossá tesz...).
Biztatlak, hogy légy bátor megnyilvánítani egy népdalban is az érzékiséged, a légiességed vagy bármit, ami benned lényegi (ezt csak Te tudhatod), még ha 1-1 hang rovására is megy. Mert mindenki egyedien különleges lény. Nem tökéletesnek kell lenned, hanem önmagadat teljesen kibontva, kinyitva, kiteljesedve merni kell megmutatni. Óriási bátorságra van ehhez szükség. Egy ilyen bátor lépést láthatunk az alábbi videón:
Melanie Amaro énekes a színpadon életében először mert őszintén megnyílni a közönségnek. Életében először érezte, hogy teljesen a helyén van, hogy ez az igazi énje, hogy eggyé vált szeretetben az Istennel, a közönséggel, a mindenséggel Ez egy katartikus, felszabadító pillanat. Maga a megváltás. (Egyébként a végén ő nyerte meg a versenyt.)
Törekedj katarzisra!

https://www.youtube.com/watch?v=4jENnBZ11yg&feature=relmfu

 

Kisgyermek korban, amikor a gyerekek közösségbe szoknak, gyakran fáj a torkuk, ill. belázasodnak.
Ez azért van, mert a mai köznevelés nem kibontakoztatni akarja a személy képességeit (lehet valakinek bármilyen tehetsége pl. a kézenjárásra, a gondolatolvasásra, stb., a nevelés során megtanítják, hogy ezek nem kívánt dolgok, ezeket ne gyakorold, a lábon járást és a szavak értelmezését gyakorold, mert ebben a civilizációban ez az elfogadott.)
A személyiségnek ez az elfojtása az oka a láznak, torokfájásnak. Az élet tüze próbál a lényben újból és újból előtörni. Ahelyett, hogy egy tanár néni utasításait követi, szeretne kiteljesedni. Végre tökéletesen érezni magát a bőrében. Mozogni, ötletelni, mindenből játékot csinálni. Hisz az ő számára az élet még élmény, izgalmas és lehetőségekkel teli. Amit egy tanterem falai és az utasítások lekorlátoznak.

Az nem baj, hogy megismerjük, mik a játékszabályai ennek a kultúrának. De legalább felnőttként merni kell leválni az ősökről és megélni saját világunkat saját vágyaink és hitünk alapján.
A felnőtt sosem fejlettebb a gyereknél. Az universum mindig fejlődik. Minden egyes nemzedékkel tehetségesebb, kreatívabb lények születnek a Földre. Az igazság az, hogy a korábbi generációnak kell tanulnia az új generációtól: rugalmasságot, alkalmazkodókészséget, szépséget, művészetet, nyugalmat, hatóerőt. Vagyis az egészség, a boldogság, az élet legfontosabb dolgait.
Az orosz X Factor gyermek artistái is bizonyítják: átlagostól eltérő nevelés mellett a gyermek lehet ügyesebb, erősebb, rugalmasabb, felelősségteljesebb, szebb, nagyobb hatású, mint a felnőttek:

https://www.youtube.com/watch?v=9WSA4mwvmeY&feature=related

Ha megfigyeled, a legnagyobb befolyással a világra a fiatalok vannak. Ők csinálnak forradalmat, ők hoznak létre új stílusokat az életmódban, öltözködésben, zenében. Ők adják a legtöbb kreatívitást tudományban, művészetben.
A kor előrehaladtával az ember szabadságérzete, így kreativitása, sorsára gyakorolt befolyása csökken, mert ezek helyét kitölti a felelősségérzet, az aggódás, a szorongás, a megrekedés.

Ha képes vagy rugalmas (testileg, szellemileg) maradni vagyis fiatal, akkor győztél.

Az olajfolt a tengervízen - cunami idején - azt tapasztalja, hogy házakat tud magával sodorni, városokat tud maga alá gyűrni. A maga tehetségének (a tehetség az az adottság, amiről nem tudjuk honnan származik), szorgalmának, nagyszerűségének tudja be. Ám ha kimegy alóla a sodrás, az őt szállító hullám - tehetetlen kis folt marad.

Sok tehetséges ember így viselkedik. Tévesen határozza meg sikerei okát, külsőségekben hisz. Azt hiszi a szorgalmának, okosságának, külsejének, ... eredménye a siker. Nem jön rá, hogy a hullámmal, a nagyobb erővel történt együtt-mozgása adta "szerencséjét".

Az igazi erő nem a küzdésben, szorgalomban, tehetségben van, hanem abban a képességben, hogyan tud a világegyetem energáira érzékenyen ráhangolódni valaki és azzal együtt lendülni, hogyan tud egységben élni a világgal (nem pusztán a természettel! az emberek és az ember alkotta dolgok is a világ részei!). - flow / dr. Csíkszentmihályi Mihály