Isten minket a maga számára teremtett, boldog, szép, igaz és örök életre - írja a bilblia.
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám kedves, és az én terhem könnyű.” Máté 11,28-30

Így van. Az öregedés nem más, mint belefáradás a terhekbe. A terheket kell csökkenteni. Hogyan? Úgy hogy nem vállalsz gyereknevelést, párkapcsolatot, házépítést, kertet? Nem. Mert akkor kívül maradsz az életen. A hozzáállásod kell változtatni! Hajtsd igába a fejed (egód)! Így a világyegyetem erejével egyesülve kedves és könnyű lesz számodra minden teher. Ehhez semmi mást nem kell tenned, mint szelídnek és érzékenynek lenned. Nem a magad (egód) erejében kell biztosnak lenned, hanem a Mindenség erejében. Ezt úgy képzeld el, hogy a földi tested a te lényednek csak a körme hegye. A te lényed nagyobbik fele állítja eléd a bevehetetlen kanyart, a szemét albérlőt, de a jeleket is. Balesetet negatív jelként, szerencsés fordulatot pozitív jelként.

Minél kevesebb az életedben a keménykedés, belefeszülés (kemény munka, áldozatvállalás, akarás, ítélkezés...) és minél több a gyermeki lazaság valamint a szófogadás a nagyobb/isteni erőnek, jeleknek - annál fiatalabb, boldogabb, egészségesebb maradsz, annál kevésbé érnek megrázkódtatások.

Tökéletesre fejlesztve a szelídséget, bizakodást, lazaságot, flow-t - fiatalodhatsz.

Az olajfolt a tengervízen - cunami idején - azt tapasztalja, hogy házakat tud magával sodorni, városokat tud maga alá gyűrni. A maga tehetségének (a tehetség az az adottság, amiről nem tudjuk honnan származik), szorgalmának, nagyszerűségének tudja be. Ám ha kimegy alóla a sodrás, az őt szállító hullám - tehetetlen kis folt marad.

Sok tehetséges ember így viselkedik. Tévesen határozza meg sikerei okát, külsőségekben hisz. Azt hiszi a szorgalmának, okosságának, külsejének, ... eredménye a siker. Nem jön rá, hogy a hullámmal, a nagyobb erővel történt együtt-mozgása adta "szerencséjét".

Az igazi erő nem a küzdésben, szorgalomban, tehetségben van, hanem abban a képességben, hogyan tud a világegyetem energáira érzékenyen ráhangolódni valaki és azzal együtt lendülni, hogyan tud egységben élni a világgal (nem pusztán a természettel! az emberek és az ember alkotta dolgok is a világ részei!). - flow / dr. Csíkszentmihályi Mihály

Nem elég a most-ban élned! A jelen a múltban elvetett magvak felnevelt termése (ez a legfontosabb univerzális törvény: a megmaradás törvénye). Na és ha tudatlanul össze-vissza magvakat vetettél, esetleg gazt gondoztál...? Teremtsd a jövőd tudatosan! Élj mindig újabb és újabb, jobb és jobb jelenben! 

Hogy teremtesz egyre jobb jelent (sorsot)?
Egyre szebb, gyönyörtelibb gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel, a boldogság gyakorlásával. Viccesnek tűnik, hogy gyakorolni kell. De sokan élnek úgy, hogy idegen számukra a könnyedség, játékosság, boldogság. Kényelmetlenül, érzik magukat ilyen közegben (talán otthon, az iskolában, munkahelyen is stresszes a megszokott hangulat). Igyekeznek otthonosan érezni magukat, ezért rád szólnak, hogy ne viháncolj, vagy feldobnak valami szomorú témát, öntudatlanul is visszarángatnak egy boldogtalanabb tudatba. (És ezt mi is megtesszük időnként egy nálunk boldogabb emberrel.) Mindezt nem gonoszságból teszi az ember, csak nem tudatos. Öntudatlanul az agya vágyik a megszokottra. Vágyik a megszokott boldogtalan, feszültségteli állapotra. Ezt az agyi működést, ezt az öntudatlan, sorsromboló viselkedést fel kell ismernünk, ragaszkodnunk kell a békés gondolataokhoz, jó érzésekhez, a boldogsághoz), ez létkérdés. Különben a sok elfojtott gyönyör (életenergia) betegséghez vezet, mert nincs kiteljesedés, áramlás (flow / Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas), élmény, élet.

Légy tudatos! A környezeted visszahúzó erejének keményen (tudatosan, tehát figyelmesen) ellen kell állnod, azon felül kell emelkedned. Nem engedhetsz meg magadnak panaszkodást, a sikertelenség gondolatát, önsajnálatot, irigykedést, kritizálást, szomorúságot, aggódást, stb. Senkire nem haragudhatsz (anyós, kormány, válság, rendőr, aki kihasznált, stb.) Minden gondolatoddal, érzelmeddel a jövőd magjait veted el. Csak azt fogod betakarítani, amit elültettél és nagyra növesztettél magadban, lelkedben, világodban. Ez a felelősségteljes teremtés, sorsalakítás.

A Való Világ 4. szereplői anyagi gondtalanságban, jólétben, kényelemben élnek a villában (étel, ital, jacuzzi, szórakozás). Mégis iszonyúan szenvednek néha. Annyira, hogy ki akarnak onnan jönni. Miért?
Mert nem jutnak életerőhöz, életkedvhez.

Mint az elektromos áram: Ha áramra van szükségünk nem elég az áramforrás, mint lehetőség megléte. Kapcsolnunk kell hozzá fogyasztót, hogy beinduljon az áram.

Az emberélethez nem elég a lehetőség (anyagiak, tehetség, stb.). Kapcsolódnunk kell valaki(k)hez, hogy boldogok legyünk. Minél tökéletesebb a kapcsolat, annál tökéletesebb az áramlás/boldogság. Ezzel az árammal, mint életerővel kihasználhatjuk lehetőségeinket. Ha nem tudunk időnként szeretni vagyis teljesen ellazulni, befogadóvá válni, akkor nem tud beindulni az áram/életerő.
Tehát: áramforrás/lehetőség -  kapcsolat/szerelem - áramlás/boldogság
Minél tökéletesebb a kapcsolat (párkapcsolat), annál tökéletesebb a boldogság / életkedv / munkakedv.

Amikor szerelmes vagy (tökéletes kapcsolatban vagy) akkor olyan életerőd / boldogságod van, hogy bármire képes lennél.
Ha meg elvesztetted szeretted (esetleg szakítottatok) akkor semmihez nincs erőd, nincs életkedved.

A Való Világ 4 szereplői akkor jutnának életkedvhez, ha valakit szeretnének, ha valaki mellett megnyugodhatnának, feloldódhatnának, őszintén önmagukat adhatnák. Ezért vágynak iszonyúan szerelmükre. A szerelem kívánása elemi erővel csap le rájuk. Ezért esik szerelembe szokatlan hevességgel (féltékenységgel) Gigi, és ezért lobban könnyen szerelemre Anikó, ezért sír a macsó Olivér Enikő után, ezért ígéri meg Gombi, hogy feleségül veszi kedvesét, Picurt. Szerelemre vágynak, vagyis életkedvre / boldogságra.