Az élet nem más, mint figyelem.

Nem pusztán a tudatos figyelmünk, hanem az öntudatlan figyelmünk is. Tehát mindaz a tudás, önismeret, gondolat, érzelem, amit kultúraként, tudományként, gondolatokként, érzelmekként, önismeretként, történésekként, cselekedetekként, a dolgokba vetett hitünkként -életünkként-  megélünk.

Életünk, sorsunk a figyelmünk iránya szerint változik.

Ha képesek vagyunk tudatosan megváltoztatni figyelmünket (az öntudatlan részt is!) - akkor szabadon teremthetjük sorsunkat vágyaink szerint.

Erről szól a - sokat emlegetett - fél pohár vizes példa is, azaz egy félig telt pohár valaki számára félig üres, más számára félig teli van. Tehát a valóság pusztán annak a kérdése, hogy mire irányítjuk figyelmünket.