Csak Te lehetsz saját magad tanítója.
Könyvekből, iskolából, mestertől, tanítótól nem tanulhatsz. Viszont abban az illúzióban élteted magad, hogy haladsz. Arra azonban alkalmasak lehetnek, hogy motiváljanak.
De csak te kaparhatod ki magadnak a gesztenyét. 

A jó Isten igazságos. Analfabétaként, látni nem tudóként, kisebbségiként..., stb. is hozzájuthatsz a legnagyobb bölcsességekhez. Legnagyobb tanítómestered az életed. A tapasztalásaid. Minél hamarabb okulsz belőlük, annál kevesebbszer kell újraélned ugyanazokat a szituációkat.

Írok példákat:
Megfigyeltem az alábbit: A művelt, intelligens, okos, erkölcsös osztályfőnöknőm, aki felelős gondolkodású emberként minket is arra nevelt, hogy komolyak legyünk, nézzük a híradót, legyünk tájékozottak, stb. Szóval ő boldogtalan, magányos, kötelezettségekből álló életet élt, majd hamar elhunyt gyötrő betegségben. Észrevettem, hogy bár a társadalom a fenti értékeket sulykolta belém, ezek nem az isteni (értsd: egészség, kiegyensúlyozottság) értékek.
Édesanyám halálakor pedig a nagymamám sóhajtott fel ekképp: Miért mindig a jók mennek el? Ebből is tanultam. Megjegyeztem magamnak: nem jónak kell lenni. A jó azt jelenti, mások értékeinek akarunk megfelelni. Nem szabad ezt tennünk, mert a saját önmegvalósításunkról, vagyis az életünkről (jólétünkről, egészségünkről) mondunk le. Észrevettem, hogy a kötelességekből álló (kevés örömmel teli) életet a jó Isten nem preferálja. Az ilyen ember hamar befejezi földi pályafutását.

Figyeld az életed! És abból tanulj! Hisz ezért élsz. Hogy a tapasztalataid alapján új vágyaid szülessenek. Azok eredményét megtapasztalva következtetsz, hogy jó-e az irány? Így kap értelmet életed. Így valósíthatod meg magad, a Te világod.