Az adott helyzetet mindenki a saját szemszögéből, a saját lelki világa szűrőjén át, a saját céljait figyelembe véve értékeli, éli meg.
Olyan, hogy "élj a mostban!" (Eckhart Tolle) egy átlagos ember számára nincs. A most-ot mindenki a saját tudata szemüvegén át érzékeli. A mostot nem lehet leválasztani a múltunkról, a tudatunkat a tudatalattinkról. Viszont lehet a tudatalattink (a sötétség) egyre nagyobb részét napfényre hozni és formálni. Ez a megvilágosodás.
A "mostban élni", a karmájától (lelki terheitől, tudatalattijától megszabadulva pusztán a tudatos lény, a megvilágosodott és aztán átlényegült ember képes. Ő az örök fiatalságban, a természetes bölcsességben, az önzetlen szeretetben él. Halálát, dimenzióváltását nem betegség, öregség okozza. Életében képességei - szellemi és testi adottságai - nem csökkennek. Aki a "mostban él", az nem öregszik.

Arra kell törekedni, hogy az ember tudata minél világosabb (a tudatalatti rész felszínre kerüljön), könnyedebb (megakadásoktól, szenvedélyektől mentes), lazább (alakítható) és hatalmasabb (táguló) legyen. Ekkor uralja az ember a mostot, alakítja sorsát, teremti világát. Ez a tudatosság növelése, a megvilágosodás útja.

Csak Te lehetsz saját magad tanítója.
Könyvekből, iskolából, mestertől, tanítótól nem tanulhatsz. Viszont abban az illúzióban élteted magad, hogy haladsz. Arra azonban alkalmasak lehetnek, hogy motiváljanak.
De csak te kaparhatod ki magadnak a gesztenyét. 

A jó Isten igazságos. Analfabétaként, látni nem tudóként, kisebbségiként..., stb. is hozzájuthatsz a legnagyobb bölcsességekhez. Legnagyobb tanítómestered az életed. A tapasztalásaid. Minél hamarabb okulsz belőlük, annál kevesebbszer kell újraélned ugyanazokat a szituációkat.

Írok példákat:
Megfigyeltem az alábbit: A művelt, intelligens, okos, erkölcsös osztályfőnöknőm, aki felelős gondolkodású emberként minket is arra nevelt, hogy komolyak legyünk, nézzük a híradót, legyünk tájékozottak, stb. Szóval ő boldogtalan, magányos, kötelezettségekből álló életet élt, majd hamar elhunyt gyötrő betegségben. Észrevettem, hogy bár a társadalom a fenti értékeket sulykolta belém, ezek nem az isteni (értsd: egészség, kiegyensúlyozottság) értékek.
Édesanyám halálakor pedig a nagymamám sóhajtott fel ekképp: Miért mindig a jók mennek el? Ebből is tanultam. Megjegyeztem magamnak: nem jónak kell lenni. A jó azt jelenti, mások értékeinek akarunk megfelelni. Nem szabad ezt tennünk, mert a saját önmegvalósításunkról, vagyis az életünkről (jólétünkről, egészségünkről) mondunk le. Észrevettem, hogy a kötelességekből álló (kevés örömmel teli) életet a jó Isten nem preferálja. Az ilyen ember hamar befejezi földi pályafutását.

Figyeld az életed! És abból tanulj! Hisz ezért élsz. Hogy a tapasztalataid alapján új vágyaid szülessenek. Azok eredményét megtapasztalva következtetsz, hogy jó-e az irány? Így kap értelmet életed. Így valósíthatod meg magad, a Te világod.

 

"A bölcsesség olyan gyávaság, ami nem hoz szégyent az ember fejére!" - Émile Cioran francia író.
Merj élni! Nincs ellenség. Egyetlen leküzdendő akadály van: a félelmed.  

Ki bölcs? Aki mindenről tanul valamit. Ki erős? Aki fékezi magát, szenvedélyeit. Ki gazdag? Aki meg van elégedve sorsával. / Talmud

Az intelligencia, a józan ész, a józan cselekvés képessége a természettel (a mindenséggel / Istennel) összhangban élő lény sajátja.
A 4 elemit végzett nagymamám 94 éves kort élt meg szellemileg frissen és magát ellátni tudó fizikai állapotban egész az utolsó időkig. Az utolsó éveiben pedig családja gondoskodását élvezte. Ehhez elég intelligenciával kellett rendelkeznie, hogy túléljen 2 világháborút, gazdasági, társadalmi és személyes lelki válságokat, miközben épp marad a lelke, a szelleme és a társas kapcsolatai.
A bölcsességet nem lehet olvasással, tanulással megszerezni.

Nézem ablakomból a mátyásmadár fészeképítő ösztönét, ahogy egy régi fészket szétbont (intelligensen kiválasztva a sok gally közül mindig a legfelsőt) és a gallyakat egyenként átszállítja az új fészek építéséhez.

Kutatók intelligens gombáról is beszámoltak.
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0042/tudvil/tudvil7/tudvil7.html
A gombát egy labirintus elejére helyezték. A labirintus végébe rakták a gomba táplálékát. A gomba a fonalait a táplálék megszerzéséhez vezető legrövidebb úton növesztette ki. 

Hogy pontosan mi a különbség az intelligencia, az ösztön és az Isten között? Ha a lény Istenben él, vagyis a természettel egységben, vagyis fiatal és egészséges, akkor semmi. Ez a 3 dolog akkor ugyanaz.

A játékos ember.
Az állat csak kölyökkorban játszik. Az ember élete végéig játékos lény (foci, kártya, stb.) - Csányi Vilmos etológus http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-12-27 Tér-idő: Félek a játszani nem tudó embertől.
Az ember betegség nélküli, játékos boldogságra született. Ne add fel! Keresd, amíg rá nem lelsz!
Mert az élet maga egy hihetetlenül izgalmas játék. Nekem nem kell már kalandfilmeket néznem. Az élet maga olyan izgalmas és élményteli, hogy nincs szükségem mások elképzelt kalandjait nézni.
A művészek, Kosztolányi is, az ihletettség állapotában az Univerzum bölcsességéhez férnek hozzá.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?