Nem neked kell mindent megoldani cselekedet szintjén. Ha beleszakadsz, akkor sem tudod Te megoldani az életedben a legfontosabb dolgokat. Nem befolyásolhatod a tehetséged, az öröklött betegséged, a génjeid, a szerencsét a karrieredben vagy a magánéletedben. Az inaktivitásod, a nem cselekvő tudatod hozza a megoldást (szerencsét).

Beleőrülhetsz megoldhatatlannak tűnő problémádba (gyermeked halála, gyógyíthatatlan betegséged, árvíz elmosta megélhetésed, szerelmi problémád, stb.) De lehetőséged van arra is, hogy ráébredj a megadás erejére. Nem tehetsz mást, el kell engedned emberi akarásod. Szelíden belesimulsz a teljességbe, nem ellenkezel, nem panaszkodsz, nem háborogsz. Csak figyelsz. Figyeled, hogy mi történik. Mint egy kísérlet. "Ha létezel segítő Univerzum, Isten, Természet (a kultúra szerint, amiben nevelkedtél), akkor most megleslek. Nem teszek semmit, csak figyelek."

Én így tettem 2003. egy márciusi hétköznapján. Ott álltam a lakásajtóm előtt fáradtan, szatyrokat cipelve, szomjasan és nem tudtam bejutni, mert nem találtam a kulcsot. Már épp el kezdtem méltatlankodni, sőt mérgelődni, amikor eszembe jutott a bibliai szelídség. Abbahagytam az elégedetlenkedést és figyeltem, mi történik? Közben arra gondoltam, "Te segítő Univerzum, Isten ha vagy, mutasd meg működésed!" -és lecsücsültem az ajtó előtti lépcső tetejére. Alig hogy elhelyezkedtem egy üres nylon zacskón, megjött a "megváltó", a fiam lakáskulccsal a kezében. Szóval működik - mosolyogtam magamban.

Azóta gyakorlom az odaadást, az elengedést, a nem cselekvés erejét. Ha sorban állok, TV-t nézek, olvasok, utazom - valójában befelé figyelek, hagyom hogy az Univerzum ereje járjon át a saját érzelmeim, gondolataim, személyiségem helyett. A hosszú évek gyakorlása során megerősödött bennem a nem cselekvés, nem háborgás, nem emberi akarás ereje. Azóta a sorsom - amire emberként nem volt ráhatásom korábban - pozitív fordulatot vett. És ma már ritkábban kell fegyelmeznem magam, már önkéntelenül is nyugodtan reagálok. Legutóbb például dühösen dudált rám egy nő a Kruspér utcában, hogy nem fér el a parkoló kocsim mellett. Megkérdeztem tőle nyugodtan, lazán: álljak előrébb? És ő meglepődve ettől a természetesen egyszerű reakciótól, így válaszolt: Igen, elég lesz egy pár centit. A szelídség ragadós. :)