A szinte csak kifelé élő ember betegsége.
Pl. olyan előadóművészeké, mint Tóth Gabi, Gregor Bernadett Szabó Gábor, Michael Jackson. Az önértékelését a környezetétől váró ember betegsége. Akinek nincs saját belső, egészséges énképe. Aki nem hajlandó önmagával szembenézni, aki folyamatosan mások társaságában van, hogy ne érezze önmagát.

Az emberlét természetes folyamata, hogy ha eléri a csúcsot, amit emberként el lehet érni, pl. sztár lesz akkor tapasztalja, hogy mégsem boldog. Ekkor pánik, félelem keríti hatalmába, mert emberi viszonylatban nincs megoldás. De pont erre kell rájönni, hogy csak emberfeletti, örökéletű megoldás van. Ez a megvilágosodás. Itt sokan elbuknak, mert a pánikot feloldó dolgokba ( alkohol, kábítószer, gyógyszer, szex, játék, karrier) beleragadnak.

A társadalmi közfelfogásban szeret az a szerelmes ember, akinek hiányzik a távoli szerelme.

Nos ez nem az isteni Szeretet, ez nem az örök Élet. Ez pusztán szenvedély. A szenvedély pedig egy beszűkült tudatállapothoz, függőséghez, diszharmóniához, egészségkárosodáshoz, önsors rontáshoz vezet.

Az a fajta szerelem vezet egészséghez, tartós boldogsághoz és tragédiáktól mentes, harmonikus élethez, ami kiteljesedettség érzéssel jár. A boldogság, a képesség érzése - nem pedig a hiány, a korlátoltság érzése.
Ez a fajta szeretet megőrzi a szív egészségét. Biztosítja a tiszta gondolatokat, a helyes döntéseket.

Pl. Ha fájó szívvel intek búcsút a páromnak távozásomkor - ez függőség
Ha boldog és kiegyensúlyozott vagyok idegenekkel és a kedvesemtől távol is - tudván, érezvén - a téren, időn átívelő szeretetet - ez a valódi Szeretet. 

Azt gondolod csak a drogos, az alkoholista, a dohányos függő?
A küzdés adrenalinjától függő sportoló, a sikerfüggő sztár, a munkafüggő szingli, az elismerésfüggő nő, az unalmas életét változtatni képtelen ember szintén függő: a megszokásai, a viselkedése, a gondolatai, megszokott érzelmei, szóval a személyiségének rabja. Függővé válik az évek múlásával minden ember (képtelen már új barátokat, új párkapcsolatot, új lakóhelyet, új hivatást, stb. megszokni, ragaszkodik szokásaihoz, tárgyaihoz, kapcsolataihoz, emlékeihez). Ez az agy működéséből adódik. Az agy mindig valami konkrét helyzethez köti a jó érzést - ez adja a függőséget. Életünk során egyre inkább berögzülnek, bevésődnek azok a képek, amik a jó érzéseket adják. Minél kevésbé akarunk (tudunk) új helyzetekben jó érzéseket megélni, annál hamarabb öregszünk. Az öregséget ugyanis a függőség okozza.

A megvilágosodott, átlényegülés útján járó személy ki tud lépni függőségeiből, ő szabad, tud fiatalodni. Szenvedélyesen tud dolgokhoz viszonyulni, de nem válik függővé.

Demetrovics Zsolt addiktológus és Katona István neurobiológus a függőségről http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30