Azt gondolod csak a drogos, az alkoholista, a dohányos függő?
A küzdés adrenalinjától függő sportoló, a sikerfüggő sztár, a munkafüggő szingli, az elismerésfüggő nő, az unalmas életét változtatni képtelen ember szintén függő: a megszokásai, a viselkedése, a gondolatai, megszokott érzelmei, szóval a személyiségének rabja. Függővé válik az évek múlásával minden ember (képtelen már új barátokat, új párkapcsolatot, új lakóhelyet, új hivatást, stb. megszokni, ragaszkodik szokásaihoz, tárgyaihoz, kapcsolataihoz, emlékeihez). Ez az agy működéséből adódik. Az agy mindig valami konkrét helyzethez köti a jó érzést - ez adja a függőséget. Életünk során egyre inkább berögzülnek, bevésődnek azok a képek, amik a jó érzéseket adják. Minél kevésbé akarunk (tudunk) új helyzetekben jó érzéseket megélni, annál hamarabb öregszünk. Az öregséget ugyanis a függőség okozza.

A megvilágosodott, átlényegülés útján járó személy ki tud lépni függőségeiből, ő szabad, tud fiatalodni. Szenvedélyesen tud dolgokhoz viszonyulni, de nem válik függővé.

Demetrovics Zsolt addiktológus és Katona István neurobiológus a függőségről http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30

„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan!”

Ezt a megvilágosodott gondolatot olvastam ma valaki adatlapján. Ez csodás. A lényeg ugyanis a dolgokhoz való hozzáállás. Ez teremti a valóságunkat. Minél több dologtól félünk (egészségtelen ételek, munkahely elvesztése, személyes tárgyaink féltése, agresszió, betegségek, stb.), annál több szorongás van életünkben, annál kevésbé vagyunk boldogok (annál nagyobb a pocakunk).

Tehát az élet célja nem az, hogy minél értékesebb tárgyaink legyenek, hogy aztán féltsük azokat, és rácsokkal válasszuk el magunkat másoktól. Az élet célja, hogy minél szabadabbak legyünk. Számoljunk le félelmeinkkel! Ha ezt valóban sikerült megtennünk, nem is jelenik meg az életünkben tragédia.

Az érzékeket felpezsdítő szexuális játékok magasra hevítik belső tüzem.
A szexuális energiát nem kiengedni akarom magamból orgazmus formájában, hanem tarnszformálni Szépséggé/Szerelemmé.
Tehát számomra a kielégülés: "a szépség teremtése" szeretkezés. Amikor szívem-lelkem-testem megnyílik, ilyenkor az Elysiumban/Paradicsomban/Szépségben vagyok. És utána testem-lelkem feltöltődött, kipihent - és nem lefáradt, mint egy hagyományos orgazmus után.