A tudomány már nagyon sok mindent megfejtett a világ működéséről. De minden tudás csak annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle.

A tudás nagyon lassan megy át a köztudatba. Az emberek többsége nem gondolkozik, csak frázisokat puffogtat. (vagyis mások gondolatait ismétli)
Pl. réges rég tudjuk, hogy a Föld forog és kering a Nap körül, még is azt mondjuk: naplemente, mintha a Föld változatlanul állna és a Nap menne le. A szóhasználat nem baj, ha tudatosak vagyunk, tudjuk, mi van valójában.

De legtöbbször az emberek nem tudják, mit beszélnek, csak a jár a szájuk. Pl. amikor a csajok úgy káromkodnak: a faszom tele van...
Mennyivel szellemesebb: basszuskulcs!... a macska rúgja meg!... vigyázz, mindjárt kirepül a fejed a két füled közül! 
És a tehetetlenség-érzet átalakul játékos kreativitássá. 

A fenti káromkodás sokszor hallható fiatal nőktől. Ebből látszik, hogy frázisok puffogtatásával beszélgetnek. Nincsenek is tudatában, mit mondanak. Csak a pasikat utánozzák. Mert, ha egy férfi mondja, hogy a tököm... legalább van értelme.

Csak az az ember tud saját gondolatokat mondani, akinek van saját világa, saját gondolatai, saját érzelmei, értékrendje, saját reményei, vágyai, és hite. Vagyis saját világa.

Amíg másoknak akarsz megfelelni, mások világát éled, az ő hitüket erősíted, valóságukat építed.
A média különöse erősen képes sablonos gondolkozásmódot szuggerálni.