Van naplemente?
Egyesek már tudják, hogy nem a Nap nyugszik le az ég alján esténként, hanem a Föld fordul el a Naptól. De csak az tudja ezt, aki a földrajzórán figyelt.
Akit nem érdekelt a bolygók földrajza, annak továbbra is naplemente van bolygómozgás helyett. Ez számára a valóság.

Van Isten?
Sokan vannak, akik ismerik az anyagmegmaradás, az energiamegmaradás törvényét. Egyesek már ismerik az információmegmaradás törvényét is, a gondolat és érzelem (mint információ) megmaradását. De csak az tudja ezt, aki kutatja a létezés törvényszerűségeit. Ő egyre jobban uralja sorsát, egyre tudatosabb. Számára Isten egy törvényszerűség, amely megismerése és a vele való harmónia tudatos sorsalakítást tesz lehetővé.
Ez a megvilágosodás.
Akit nem érdekelnek a létezés titkai, az továbbra is a sors kezében van. Élete szerencsék, szerencsétlenségek és véletlenek megváltoztathatatlan sorozata. Számára ez a valóság.
Wass Albert, népszerű, erdélyi, magyar író, gondolkodó megfogalmazása:
"Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson s onnan ítélkezik emberi mértékkel.
Isten törvény.
A szeretet és jóság törvénye.
Az örökkévalóság törvénye.
Az élet törvénye.
Az igazság, az összhang, a szépség ... a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.
Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval.
S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem győzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket."

Rég tudjuk, hogy nem a Nap megy le, hanem a Föld forog, mégis azt mondjuk: naplemente.
Rég tudjuk, hogy az anyagot energia alkotja, mégis azt mondjuk: anyag.
Nem rég óta tudjuk (Schrödinger, kvantummechanika), hogy egy részecske 2 helyen is lehet egy időben (figyelmünktől függően), tehát az anyagi világot a figyelmünk határozza meg. Mégis a világot változtatjuk, nem a figyelmünket. 

Rég óta tudjuk az anyagmegmaradás törvényét (anyag nem vész el, csak átalakul), az energia megmaradás törvényét (energia nem vész el, csak átalakul). Nem rég óta tudjuk az információ-megmaradás törvényét (információ nem vész el, csak átalakul). A megvilágosodottak mindig is tudták a tudatmegmaradás törvényét (figyelem/tudat nem vész el, csak átalakul).
 

A tudomány már nagyon sok mindent megfejtett a világ működéséről. De minden tudás csak annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle.

A tudás nagyon lassan megy át a köztudatba. Az emberek többsége nem gondolkozik, csak frázisokat puffogtat. (vagyis mások gondolatait ismétli)
Pl. réges rég tudjuk, hogy a Föld forog és kering a Nap körül, még is azt mondjuk: naplemente, mintha a Föld változatlanul állna és a Nap menne le. A szóhasználat nem baj, ha tudatosak vagyunk, tudjuk, mi van valójában.

De legtöbbször az emberek nem tudják, mit beszélnek, csak a jár a szájuk. Pl. amikor a csajok úgy káromkodnak: a faszom tele van...
Mennyivel szellemesebb: basszuskulcs!... a macska rúgja meg!... vigyázz, mindjárt kirepül a fejed a két füled közül! 
És a tehetetlenség-érzet átalakul játékos kreativitássá.