A játékos ember.
Az állat csak kölyökkorban játszik. Az ember élete végéig játékos lény (foci, kártya, stb.) - Csányi Vilmos etológus http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-12-27 Tér-idő: Félek a játszani nem tudó embertől.
Az ember betegség nélküli, játékos boldogságra született. Ne add fel! Keresd, amíg rá nem lelsz!
Mert az élet maga egy hihetetlenül izgalmas játék. Nekem nem kell már kalandfilmeket néznem. Az élet maga olyan izgalmas és élményteli, hogy nincs szükségem mások elképzelt kalandjait nézni.
A művészek, Kosztolányi is, az ihletettség állapotában az Univerzum bölcsességéhez férnek hozzá.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Művészetnek érzi sok ember a nagy hatású előadásokat. Pl. Gomez táncos a tévés tehetségkutató műsorban. Ő átlagon felüli erővel tudta megjeleníteni és átéreztetni az emberekkel a lelki fájdalmat. Erre kevesen képesek. Valóban.

De vigyázat! Fájdalomból van elég. A valódi művészet az életörömet, a harmóniát megismertetni a világgal - nagy átütő erővel. Ady Endre, József Attila, Latinovics Zoltán, és az összes deviáns, depressziós, pszichológiai kórképeket produkáló embert és fájdalomtól, dühtől, önsajnálattól csöpögő műveiket nem célszerű követendő példaként tanítani.
Nem furcsa, hogy a példaként tisztelt művészeink többsége önpusztító (dohányzás, ivás - akkor drog még nem volt) életet élt? József Attila szerint, aki költő akar lenni "pokolra kell annak menni". Hát NEM !

A valódi művész az, aki az átlagembert fölemeli a boldogtalan tömegtudatból egy harmónikus, teremtő tudatállapotba. Pl. Meril Streep https://www.youtube.com/watch?v=9Qh6qNxJIMA