Miért akarunk fiatalok maradni? – Mert az öregség a képességeink, készségeink, egészségünk romlása, ezáltal lehetőségeink beszűkülése, tehát korlátozottság.
De mi az értelme ennek a pillanat törtrésze alatt elillanó életnek, amikor a végén úgyis teljesen bekorlátozódunk mozgásunkban, értelmünkben, reményeinkben?
Valóban az a cél, hogy e rövidke életből hozzuk ki a legtöbbet?

Felismertem, hogy a földi létnek nem ez a szempillantásnyi létezés a célja. Hanem az, hogy lényünk végtelen utazását ezen a Földi állomáson új élményekkel gazdagítsuk, ezáltal adva egy új minőséget öröklétünknek.
Mint tanultuk fizikából: anyag nem vész el, csak átalakul. Energia nem vész el, csak átalakul. A legújabb tudományos tézis: információ nem vész el csak átalakul.
Vagyis az információhalmaz (tudat), ami valójában vagyunk, nem vész el, csak átalakul. Tehát nincs halál a megszűnés értelmében. Mindenképp továbblétezünk. (Ez nem ezoterika, ez tudomány.)
Nos nem mindegy, hogy ezt a végtelen öröklétet hogy töltjük. Képességek hiányában, készségeink kiapadásával vagy teremtő kreativitással?
Ez már tényleg lényeges, hogy pokolian szorongató energiát, információt, tudatot viszek tovább vagy épp mennyei minőséget teremtőt.
Miután ezt a lényegi kérdést megoldottam, természetesen az sem lényegtelen, hogy e röpke földi létet milyen minőségben élem. 

„évek óta foglalkoztam már az élet értelmének keresésével a fellelhető filozófiákat, vallásokat és ezoterikus tanokat megismerve, amikor 2003. november 23-án spontán megvilágosodásom lett. Azóta a testem új tudattal töltődik fel, egy átlényegülés történik, új személyiségem alakul - örök fiatal testtel-szellemmel, harmonikus sorssal, szimpatikus egyéniséggel, töretlen életkedvvel. „ idézet bemutatkozásomból.

Vagyis a megvilágosodással rájöttem, hogy az anyagi testemet energiák éltetik, az energiákat információk tehát a tudatom határozza meg.
Ráébredtem a közös emberi tudatunkra és felismertem kiterjedt tudatom, valóságom, örökéletű lényem. Ez a kiterjedt tudat hozza létre az embertudatom, a személyiségem és lényemet irányító energiákat. Az energiák pedig működtetik a testem. Egységbe kerültem a természettel, a mindenséggel.

Más szavakkal: a testem irányító központja az agy. A fiatalság (az egészség) fenntartása érdekében az agyat kell megfelelő információkkal, gondolkozásmóddal ellátni, tehát az ember mentális állapotát kell harmóniába hozni. A  tudatalattiban elraktározott csalódásokat és minden rossz élményt, túlhaladott mítoszt, hitrendszert fel kell dolgozni, tudatossá válva, meg kell ismernünk önmagunkat. A tudatosodás, az öntudatra ébredés, a megvilágosodás a fiatalság forrása. Tudatosodást szolgál mindenféle pszichológia, filozófia, ezoterika, jóga, meditálás, stb.
Visszaállítva az agy jó működését, vagyis a szervezet regeneráló képességét, az ember ismét képességei és egészsége birtokába jut, regenerálódik tehát megfiatalodik. 

Így módosítja a meditáció az agy szerkezetét - amerikai kutatási eredmény

http://www.origo.hu/egeszseg/20120514-mit-okoz-a-meditacio-hosszu-tavon-az-agyban.html 

Ily módon az alábbi dolgok jöttek be eddig az életembe:
Képességeim (szeretet, szerelem, regenerálódás képessége, stb.), készségeim (rugalmasságom, empátiám, kreativitásom,…) és egészségem javult.
10 éve nem voltam beteg (még nátha sem), bár nem szedek vitaminokat, gyógyszert vagy bármiféle étrend-kiegészítőt.  Kigyógyultam allergiából, nem lettem rákos, mint ahogy édesanyám öröksége, lelki érzékenységem és korábbi életmódom mindennapi stressze révén már az lennék. Nem használok kozmetikumokat, mégis feszes, egészséges a bőröm, halványulnak a szeplőim, a tekintetem kifényesedett, megváltozott a szemem színe (barnáról kékes-zöldre), …

A lényeg az, hogy életem minősége változott nyugalmasabbá, boldogabbá, kiteljesedettebbé.
Ilyen testileg-lelkileg egyre egészségesebb állapotban  képessé váltam az álmaim jelentős részét máris megvalósítani (alkotó kreativitásban és tartós szerelemben  élni), anélkül, hogy beleragadnék valami nem kielégítő élethelyzetbe, kapcsolatba vagy hajtanék a hétköznapi rutin mókuskerekében.

Ha már a valóságot álmodod, tehát teljesen a jelenlegi életedbe illenek az álmodban a szereplők és a megélt érzelmek, élmények - akkor egységben, harmóniában vagy önmagaddal. Istenben élsz. A természet szerves része vagy egészséges módon függetlenül attól, hogy hadvezér vagy pedig pillangó vagy.

Az emberi lét értelme, hogy a tudat egyre harmonikusabb, problémamentesebb legyen, egyre nagyobb teremtő erővel bírjon. Tehát hogy egyre tudatosabban olyan dolgokat teremtsünk magunk köré, amik valóban szándékunkban vannak. A cél az öntudatlanságból felébredni, tudatossá válni.

Ezt a célt szolgálja az emberi test és az emberi sors. Ez a winchester, ami tárolja az adatokat. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy ne kelljen mindig mindent előlről kezdeni. Pl. ha már megtanultunk járni, akkor séta közben beszélgethessünk, ne kelljen az egyensúlyunk megtartására koncentrálnunk.
A lényünkben hatalmas változások mennek végbe. Ezeket az ember sorsfordulatok és érzelmek formájában éli meg.

Az ember körül lévő élettér az, ami tárolja a megélt érzelmeket, élményeket, gondolatokat.
A tudatosság során képesek vagyunk választani, hogy mely dolgokra van szükségünk. Amiket nincs szándékunk erősíteni magunkban, azokhoz nem ragaszkodunk.
Pl. Ha a célunk a minél békésebb, boldogabb élet, akkor a memóriánkból (tárolólemez) kitöröljük a sérelmeket. Ezeket nem őrizgetjük, nem gondolunk rájuk. Viszont jó sok kellemes élménnyel töltjük fel magunk. És megtartjuk agyunknak azokat a kötődéseit dolgokhoz, amik a jó érzéseinket szolgálják. Viszont tudatosan megszabadulunk azoktól a tárgyaktól, amik a rossz élményeket tárolják.

Persze nem elég a hardware-t gondozni, hisz a lényeg a software. Ezt ugyanis bármely más hardware-be bele tudjuk rakni. Ez a lényeg. Ez az amit továbbviszünk.

"Minden igazi gondolkodás a tudatalattiban ill. álomban zajlik." hallhattuk Gábor Dénes Nobel díjas professzortól, a holográfia feltalálójától 2011.11.16-án a Kossuth rádió tudományos műsorában egy hangfelvételről.

Tehát vigyázat az igazi gondolkodás nem a logikus agyféltekés elmélkedés, hanem a gondolkodásmentes harmóniából megszülető felismerés.

Mitől sikeres az életünk?
Attól, hogy nagy karriert futunk be? Nagy anyagi és szellemi befolyásra teszünk szert? Attól, hogy az épp aktuális társadalmi értékrend szerinti "jó" ember vagyunk? Attól, hogy nincs anyagi gondunk? Attól, hogy sok barátunk van?

A sikeres élet az, amely harmonikusabb, szebb, finomabb és erősebb energiájú, mint az az energiacsomag, amivel születtünk. Ugyanis a test elvész, de az energia nem vész el. Az életenergia finomítása az emberélet célja.
Ezt pedig nem lehet eredményekben mérni. Ezt csak az illető önmaga érzi. Ha őszinte önmagával, ha mer - a társadalmi elvárások ellenére - saját gondolatokat megfogalmazni, saját vágyaival szembesülni. Ez nagyon nehéz. Mert a lelkünk legmélyének vágya egész más lehet, mint a környezetünk elvárása.
Pl. lehet, hogy szerelemre vágyunk, őszinte, tiszta kapcsolatra, de szerelmet nem találunk. Akkor legalább jusson önbizalom. Ezért kacérkodunk, hódítunk és csatát nyerünk, sikereink lesznek (singli). De ez céltévesztés, ez mások célja. Nem győzünk, ha más céltábláját lőjük telibe.
Vagy kiteljesedésre vágyunk, elfogadásra. Ezért hajszoljuk a beosztottakat, a szakmai sikert. Pl. Steve Jobs /Apple, aki a világot gazdagította új dolgokkal, szórakozási és kommunikációs lehetőségekkel. És bezsebelte az elismerést. Közben a lelke annyira sóvárgott a szépség, a harmónia iránt, hogy belebetegedett.
Egy egyszerű háziasszony pedig esetleg nem szenved hiányt szeretetben, önbizalomban. Kiteljesedett. Tehát a helyén van. Jól érzi magát a bőrében.
Ez a valódi siker, amire őszintén azt mondhatjuk: érdemes volt megszületnem. Finomabb, szebb, harmonikusabb, kiteljesedettebb, örömtelibb, élettelibb lettem.

Ezzel a lágy, de nagyon határozott energiával bármely univerzumba illeszkedhetek, ott kiteljesedhetek. És ez a cél. mert a halál nem a vég.
 

Nos, a sikeres élet kívülről nem biztos, hogy sikernek látszik. És fordítva.

Egy egészséges kamasz sokkal nagyobb igazságérzettel, szeretettel, harmóniával bír, mint egy átlag felnőtt, mint a szülő. A szülő korú emberekben már több a csalódás és emiatt a harag, az előítélet, a beszürkült kreativitás, a rugalmatlanság.

Ráadásul minden generációnak különbözik az előző generációtól az energiája, a tudata, az élményanyaga, a lelke legmélyének szándéka, az életfeladata. Tehát a konfliktus sorsszerű. De teher alatt nő a pálma. :)
 

30 év fölött egyértelmű külső jelei vannak a boldogságnak. Egyenes gerinc, karcsú, arányos testalkat, kedves arc.
Az összes csúnyaság, a túlsúly, a beesett melkas, a megrogyott váll, a túl nagy csípő, stb. arra utal, hogy az illető gondolatai, érzései nem kiegyensúlyozottak, tudatállapota gyakran nincs harmóniában. Ekkor sokat segít, ha kemény sporttal korrigáljuk a testi hibákat. Egészséges testben sokkal könnyebb megőrizni a jó érzéseket, jó gondolatokat, a harmonikus tudatot.

Vigyázat! Ha a sorsunkat szeretnénk jobbítani, nem a tudásunkat kell növelni, hanem a szeretetképességünket vagyis a bennünk lévő harmóniát.

A társadalom elvárásai az életben maradásra nem ugyanazok, mint az univerzum elvárásai.
Az univerzum igényei mindig fontosabbak, magasabb rendűek, azokat megkerülni nem lehet.

Tehát hosszú távon boldogabb életre, jobb életminőségre számíthat, aki egyszerű, naiv, mint aki művelt és dörzsölt. Utóbbi életfeltételei jobbak lehetnek, mégis boldogtalanabb.

Művészetnek érzi sok ember a nagy hatású előadásokat. Pl. Gomez táncos a tévés tehetségkutató műsorban. Ő átlagon felüli erővel tudta megjeleníteni és átéreztetni az emberekkel a lelki fájdalmat. Erre kevesen képesek. Valóban.

De vigyázat! Fájdalomból van elég. A valódi művészet az életörömet, a harmóniát megismertetni a világgal - nagy átütő erővel. Ady Endre, József Attila, Latinovics Zoltán, és az összes deviáns, depressziós, pszichológiai kórképeket produkáló embert és fájdalomtól, dühtől, önsajnálattól csöpögő műveiket nem célszerű követendő példaként tanítani.
Nem furcsa, hogy a példaként tisztelt művészeink többsége önpusztító (dohányzás, ivás - akkor drog még nem volt) életet élt? József Attila szerint, aki költő akar lenni "pokolra kell annak menni". Hát NEM !

A valódi művész az, aki az átlagembert fölemeli a boldogtalan tömegtudatból egy harmónikus, teremtő tudatállapotba. Pl. Meril Streep https://www.youtube.com/watch?v=9Qh6qNxJIMA