„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan!”
Ezt a megvilágosodott gondolatot olvastam ma valaki adatlapján. Ez csodás. A lényeg ugyanis a dolgokhoz való hozzáállás. Ez teremti a valóságunkat. Minél több dologtól félünk (egészségtelen ételek, munkahely elvesztése, személyes tárgyaink féltése, agresszió, betegségek, stb.), annál több szorongás van életünkben, annál kevésbé vagyunk boldogok (annál nagyobb a pocakunk).
Tehát az élet célja nem az, hogy minél értékesebb tárgyaink legyenek, hogy aztán féltsük azokat, és rácsokkal válasszuk el magunkat másoktól. Az élet célja, hogy minél szabadabbak legyünk. Számoljunk le félelmeinkkel! Ha ezt valóban sikerült megtennünk, nem is jelenik meg az életünkben tragédia.
Utolsó kommentek