Az igazság mindenki számára más és más.
Tudathalmazok vagyunk. Ahány lény, annyiféle tudat. Nincs 2 egyforma tudat, nincs 2 egyforma lény. Mint ahogy nincs 2 egyforma ujjlenyomat. A tudatunkat tapasztaljuk valóságként. Ez a mi igazságunk.

Az igazságérzetünk annál inkább csorbát szenved, minél inkább különbözünk a körülöttünk lévő tudatoktól. Például kisebbségiek vagyunk, vagy nekünk nincs képzettségünk, vagyonunk, lábunk, látásunk, ill. más a nemi identitásunk, az életmódunk, világnézetünk vagy épp okosabbak, kreatívabbak vagyunk...

Ki tudja igazságát érvényre juttatni?
Az tudja érvényesíteni igazságát az életben, akinek a világképe megingathatatlan. Ő nem hisz dolgokban, hanem bizonyos bennük. (Gandi, Hitler)

Kinek nem dől össze kártyavárként a világa?
Aki őszintébb önmagával. Aki hallgat a lelke mélyéből feltörő vágyakra, még ha azok teljesen más irányt mutatnak is, mint a családunk, barátaink, társadalmunk értékrendje, életmódja.

Ő tudatosabb, éberebb, kevésbé birkaszerű, kevésbé robotikus, vagyis nem szenvedélybeteg.
A változatlan életmód, egy rutinszerű gondolkodási séma is beleragadás. Egyre inkább elaltatja a tudatot. Sok ember - élete végére - egy leépült, átprogramozhatatlan robottá válik, ill. olyan lesz, mint egy szobanövény (egy helyben, a TV előtt megmarad), öntudatlanságba zuhan.
Tehát kerüld a rutint! Tudj meg egyre többet önmagadról, a világ működéséről! Vagyis légy egyre tudatosabb, éberebb! Tegyél szert egyre nagyobb sorsalakító erőre!

Vagy elég a szeretet?
A szeretet, az igazság és az öntudatra ébredés (megvilágosodás) ugyanaz?
Soha ne higgy nekem! :)
Találd meg a Te igazságod! Éld a Te életed!

A XIX. század a tehnikai forradalom százada volt, a XXI. század a spirituális forradalom százada.
Az emberek egyre növekvő számban jönnek rá, hogy ők alapvetően örökéletű szellemi lények.  
Sajnos az ébredés sok fájdalommal jár. Hisz az ébresztés lényege, hogy vedd észre, nem az vagy, akinek hitted magad, hanem sokkal több. Erre úgy jövünk rá, hogy egyre kevesebb dolog működik a hagyományos életfilozófia szerinti életünkben. Megromlanak a társas kapcsolataink, balesetek, válságok érnek, stb.
Az jó, ha fáj, mert akkor élő a lelked, és ki akarja küszöbölni a fájdalmat, mozgósítani fogja erőit, amíg rá nem jösz, hogy a földi kapcsolatainkat, állásunkat, anyagi javainkat előbb-utóbb úgy is el kell hagynunk, a lényeg nem ez. A lényeg az örökéletű, tudatos lényünk.
Természetesen rengetegen lemaradnak az úton és a teljes öntudatlanságba süllyednek. Őket a fájdalom nem megoldásra ösztönözte, hanem a tompultságba, sorsuk fölött nem rendelkeznek (pl. szenvedélybetegek: szenvedélybeteg minden ember, aki nem bír 2 órát csendben, evés-ivás, TV, munka stb nélkül egyedül lenni a gondolataival.) Egy idő után ők már nem éreznek semmit, eltompulnak, vegetatív lényekké válnak.
De akik felébrednek, tudatossá válnak, azok számára az élet egyre inkább játék, élmény, lehetőség, siker, öröm és kiteljesedés. Szándékod szerint alakul, melyik csoportba kerülsz.

Biblia Jelenések könyve 14. rész:
" Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. 
Bocsátá azért, aki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld."
"Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira."