Az emberi lét értelme, hogy a tudat egyre harmonikusabb, problémamentesebb legyen, egyre nagyobb teremtő erővel bírjon. Tehát hogy egyre tudatosabban olyan dolgokat teremtsünk magunk köré, amik valóban szándékunkban vannak. A cél az öntudatlanságból felébredni, tudatossá válni.

Ezt a célt szolgálja az emberi test és az emberi sors. Ez a winchester, ami tárolja az adatokat. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy ne kelljen mindig mindent előlről kezdeni. Pl. ha már megtanultunk járni, akkor séta közben beszélgethessünk, ne kelljen az egyensúlyunk megtartására koncentrálnunk.
A lényünkben hatalmas változások mennek végbe. Ezeket az ember sorsfordulatok és érzelmek formájában éli meg.

Az ember körül lévő élettér az, ami tárolja a megélt érzelmeket, élményeket, gondolatokat.
A tudatosság során képesek vagyunk választani, hogy mely dolgokra van szükségünk. Amiket nincs szándékunk erősíteni magunkban, azokhoz nem ragaszkodunk.
Pl. Ha a célunk a minél békésebb, boldogabb élet, akkor a memóriánkból (tárolólemez) kitöröljük a sérelmeket. Ezeket nem őrizgetjük, nem gondolunk rájuk. Viszont jó sok kellemes élménnyel töltjük fel magunk. És megtartjuk agyunknak azokat a kötődéseit dolgokhoz, amik a jó érzéseinket szolgálják. Viszont tudatosan megszabadulunk azoktól a tárgyaktól, amik a rossz élményeket tárolják.

Persze nem elég a hardware-t gondozni, hisz a lényeg a software. Ezt ugyanis bármely más hardware-be bele tudjuk rakni. Ez a lényeg. Ez az amit továbbviszünk.