Alvás nélkül nem tudunk létezni.
Alvás során vagyunk kapcsolatban spirituális / örökéletű lényünkkel.
Az álmokból következtethetünk arra, mi zajlik lényünk legmélyén, tudatalattinkban.

Sosem a tárgyakat, személyeket, eseményeket kell figyelni!
Hanem az élményeket. Az érzéseket. Ha például álmodban elnyertél egy állást - nem azt jelenti, hogy új állást kapsz. Hanem azt, hogy valami nyomasztó tudatalatti dolog, amely bántott téged, most kitisztult. Lazábban, könnyedebben, sikeresebben vághatsz bele a napba.

Ha épp kirúgtak az állásodból álmodban, akkor célszerű óvatosan, kevés döntést hozva, inkább pihenve, relaxálva, sportolva tölteni a napod, amíg a belső feszültség lecseng.

Az emberi lét értelme, hogy a tudat egyre harmonikusabb, problémamentesebb legyen, egyre nagyobb teremtő erővel bírjon. Tehát hogy egyre tudatosabban olyan dolgokat teremtsünk magunk köré, amik valóban szándékunkban vannak. A cél az öntudatlanságból felébredni, tudatossá válni.

Ezt a célt szolgálja az emberi test és az emberi sors. Ez a winchester, ami tárolja az adatokat. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy ne kelljen mindig mindent előlről kezdeni. Pl. ha már megtanultunk járni, akkor séta közben beszélgethessünk, ne kelljen az egyensúlyunk megtartására koncentrálnunk.
A lényünkben hatalmas változások mennek végbe. Ezeket az ember sorsfordulatok és érzelmek formájában éli meg.

Az ember körül lévő élettér az, ami tárolja a megélt érzelmeket, élményeket, gondolatokat.
A tudatosság során képesek vagyunk választani, hogy mely dolgokra van szükségünk. Amiket nincs szándékunk erősíteni magunkban, azokhoz nem ragaszkodunk.
Pl. Ha a célunk a minél békésebb, boldogabb élet, akkor a memóriánkból (tárolólemez) kitöröljük a sérelmeket. Ezeket nem őrizgetjük, nem gondolunk rájuk. Viszont jó sok kellemes élménnyel töltjük fel magunk. És megtartjuk agyunknak azokat a kötődéseit dolgokhoz, amik a jó érzéseinket szolgálják. Viszont tudatosan megszabadulunk azoktól a tárgyaktól, amik a rossz élményeket tárolják.

Persze nem elég a hardware-t gondozni, hisz a lényeg a software. Ezt ugyanis bármely más hardware-be bele tudjuk rakni. Ez a lényeg. Ez az amit továbbviszünk.

A női szexualitás lényege: az odaadás.
Olyat oszt meg a nő a párjával, amit más emberi kontaktusban nem: bizalmát, kiszolgáltatottságát adja.
A férfi szexualitás lényege: a hatalom.
Eléri, hogy a nő odaadja neki, amit más emberi kontaktusban nem adna, tehát hat rá.

Ettől oly erotikus ez a filmjelenet is - bár semmi kifejezett szexuális eszköz (ruha vagy mozdulat) nincs benne. https://www.youtube.com/watch?v=Np1bn6P747o Lány a hídon Golden Globe díjas francia filmdráma.

Ezért téves út a szexualitásban, amikor a nő szexis cuccokkal hódít, ill. a szexet egyszerű fizikai aktusként fogja fel. Tökéletes élménye lehet viszont, ha lelke legmélyéig meztelenné válik az előtt, akit társának, másik felének választ.

Természetes dolog, ha a férfi erősen akar hatni a nőre. Úgy, ahogy senki másra nem. Természetes, ha uralni, birtokolni akarja, felelősséget akar vállalni érte. Ekkora önbizalmat akkor sem érezhet, ha ezer nőt dönget meg.

Nem elég a most-ban élned! A jelen a múltban elvetett magvak felnevelt termése (ez a legfontosabb univerzális törvény: a megmaradás törvénye). Na és ha tudatlanul össze-vissza magvakat vetettél, esetleg gazt gondoztál...? Teremtsd a jövőd tudatosan! Élj mindig újabb és újabb, jobb és jobb jelenben! 

Hogy teremtesz egyre jobb jelent (sorsot)?
Egyre szebb, gyönyörtelibb gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel, a boldogság gyakorlásával. Viccesnek tűnik, hogy gyakorolni kell. De sokan élnek úgy, hogy idegen számukra a könnyedség, játékosság, boldogság. Kényelmetlenül, érzik magukat ilyen közegben (talán otthon, az iskolában, munkahelyen is stresszes a megszokott hangulat). Igyekeznek otthonosan érezni magukat, ezért rád szólnak, hogy ne viháncolj, vagy feldobnak valami szomorú témát, öntudatlanul is visszarángatnak egy boldogtalanabb tudatba. (És ezt mi is megtesszük időnként egy nálunk boldogabb emberrel.) Mindezt nem gonoszságból teszi az ember, csak nem tudatos. Öntudatlanul az agya vágyik a megszokottra. Vágyik a megszokott boldogtalan, feszültségteli állapotra. Ezt az agyi működést, ezt az öntudatlan, sorsromboló viselkedést fel kell ismernünk, ragaszkodnunk kell a békés gondolataokhoz, jó érzésekhez, a boldogsághoz), ez létkérdés. Különben a sok elfojtott gyönyör (életenergia) betegséghez vezet, mert nincs kiteljesedés, áramlás (flow / Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas), élmény, élet.

Légy tudatos! A környezeted visszahúzó erejének keményen (tudatosan, tehát figyelmesen) ellen kell állnod, azon felül kell emelkedned. Nem engedhetsz meg magadnak panaszkodást, a sikertelenség gondolatát, önsajnálatot, irigykedést, kritizálást, szomorúságot, aggódást, stb. Senkire nem haragudhatsz (anyós, kormány, válság, rendőr, aki kihasznált, stb.) Minden gondolatoddal, érzelmeddel a jövőd magjait veted el. Csak azt fogod betakarítani, amit elültettél és nagyra növesztettél magadban, lelkedben, világodban. Ez a felelősségteljes teremtés, sorsalakítás.