A társadalmi közfelfogásban szeret az a szerelmes ember, akinek hiányzik a távoli szerelme.

Nos ez nem az isteni Szeretet, ez nem az örök Élet. Ez pusztán szenvedély. A szenvedély pedig egy beszűkült tudatállapothoz, függőséghez, diszharmóniához, egészségkárosodáshoz, önsors rontáshoz vezet.

Az a fajta szerelem vezet egészséghez, tartós boldogsághoz és tragédiáktól mentes, harmonikus élethez, ami kiteljesedettség érzéssel jár. A boldogság, a képesség érzése - nem pedig a hiány, a korlátoltság érzése.
Ez a fajta szeretet megőrzi a szív egészségét. Biztosítja a tiszta gondolatokat, a helyes döntéseket.

Pl. Ha fájó szívvel intek búcsút a páromnak távozásomkor - ez függőség
Ha boldog és kiegyensúlyozott vagyok idegenekkel és a kedvesemtől távol is - tudván, érezvén - a téren, időn átívelő szeretetet - ez a valódi Szeretet.