Kisgyermek korban, amikor a gyerekek közösségbe szoknak, gyakran fáj a torkuk, ill. belázasodnak.
Ez azért van, mert a mai köznevelés nem kibontakoztatni akarja a személy képességeit (lehet valakinek bármilyen tehetsége pl. a kézenjárásra, a gondolatolvasásra, stb., a nevelés során megtanítják, hogy ezek nem kívánt dolgok, ezeket ne gyakorold, a lábon járást és a szavak értelmezését gyakorold, mert ebben a civilizációban ez az elfogadott.)
A személyiségnek ez az elfojtása az oka a láznak, torokfájásnak. Az élet tüze próbál a lényben újból és újból előtörni. Ahelyett, hogy egy tanár néni utasításait követi, szeretne kiteljesedni. Végre tökéletesen érezni magát a bőrében. Mozogni, ötletelni, mindenből játékot csinálni. Hisz az ő számára az élet még élmény, izgalmas és lehetőségekkel teli. Amit egy tanterem falai és az utasítások lekorlátoznak.

Az nem baj, hogy megismerjük, mik a játékszabályai ennek a kultúrának. De legalább felnőttként merni kell leválni az ősökről és megélni saját világunkat saját vágyaink és hitünk alapján.
A felnőtt sosem fejlettebb a gyereknél. Az universum mindig fejlődik. Minden egyes nemzedékkel tehetségesebb, kreatívabb lények születnek a Földre. Az igazság az, hogy a korábbi generációnak kell tanulnia az új generációtól: rugalmasságot, alkalmazkodókészséget, szépséget, művészetet, nyugalmat, hatóerőt. Vagyis az egészség, a boldogság, az élet legfontosabb dolgait.
Az orosz X Factor gyermek artistái is bizonyítják: átlagostól eltérő nevelés mellett a gyermek lehet ügyesebb, erősebb, rugalmasabb, felelősségteljesebb, szebb, nagyobb hatású, mint a felnőttek:

https://www.youtube.com/watch?v=9WSA4mwvmeY&feature=related

Ha megfigyeled, a legnagyobb befolyással a világra a fiatalok vannak. Ők csinálnak forradalmat, ők hoznak létre új stílusokat az életmódban, öltözködésben, zenében. Ők adják a legtöbb kreatívitást tudományban, művészetben.
A kor előrehaladtával az ember szabadságérzete, így kreativitása, sorsára gyakorolt befolyása csökken, mert ezek helyét kitölti a felelősségérzet, az aggódás, a szorongás, a megrekedés.

Ha képes vagy rugalmas (testileg, szellemileg) maradni vagyis fiatal, akkor győztél.

Somogyi Péter agykutató a Kossuth rádiónak tett nyilatkozatában (melyet abból az alkalomból kapott, hogy az agykutatás "Nobel díját" megkapta 2 társával együtt) elmondja, hogy minden betegség az agy téves működésén alapszik.

Kifejti: Az agy nem lineáris, ok-okozati összefüggések mentén működik. Az agyműködésben a ritmus a lényeg. Egyszerre ingerületbe jövő agyi részek adják a jeleket a szervezetnek. Ezeket a ritmikus összecsengéseket a belső világunk (érzelmeink, világképünk, tudatalattink) szabályozza.

Az agykutató felhívja a figyelmet arra, hogy a tanulást és a kreativitást az érzelemgazdagság segíti. Ezért elengedhetetlenül fontos a nevelésben a tudomány mellett a művészetek szerepe.