Az öregség már az ember harminc éves korától elkezdődik.
Az öregség nem más, mint az állati (anyagi) lét velejárója, a tudat, az elme beszűkülése, az agy leépülése. Az agy leépülése először csak abban nyilvánul meg, hogy az ember nem képes új dolgokat szeretni (a fiatalok új zenéit, az új műszaki cuccokat, stb.), egyre kevésbé tud új barátságokat kötni, új szerelmeket találni, új vállalkozásokba fogni, új életmódot kialakítani, új lakásba költözni, stb. Nem tud helyes döntéseket hozni az életében, mert a régi dolgokhoz ragaszkodik, érzelmei és szenvedélyei szerint hoz döntéseket, nem az ésszerűség szerint. Pl. a nagypapa nem tudja élvezni az unoka zenéjét, nem élvezi a kedvezményes uszodabérletet, inkább keresi a régi barátait és szokásait (volt munkatársak, bor, tv) társaságát.

Az állat, ill. a materialista ember úgy él, hogy arra törekszik, ami élvezetet ad számára. Ami kellemetlen számára, attól menekül.
Pl. a kutya, ha drága kutyakajával táplálják, akkor csak azt fogja szeretni. Ha a kutyának nem adnak az ételben választási lehetőséget, hanem adnak neki csontot, csokit, almát, kefirt..., akkor a kutya ízlése nem lesz beszűkülve, képes lesz sok kaját szeretni, élvezettel megenni.
Ugyanez embernél is: Ha az ember minden nap ugyanazt csinálja (pl. ugyanarra a munkahelyre jár be, ugyanazt csinálja nap mint nap), akkor pár év múlva már nem lesz képes másfajta életmódra (pl. hogy nyugdíjasként, munkanélküliként vagy megvilágosodottként kiránduljon, zenéljen, sportoljon), mert ahhoz nem szokott hozzá. 
Ellenben ha egy ember rájön, hogyan működik az agy, akkor törekszik rá, hogy ne kötődjön görcsösen semmihez és senkihez (se cigihez, se nőhöz, se munkához, se rokonhoz, se zenei stílushoz, sem a saját igényeihez, sem a saját stílusához, sem a saját megszokott külsejéhez), mert így maradhat szabad. Ez a tudatosság vezet az egészséghez (csodás a magyar nyelv: így leszel egész vagyis kiteljesedett, hiánytalan).
Tehát a megvilágosodott ügyel arra, hogy változatos legyen az étkezése, a szokásai, a cselekedetei, a magáról alkotott képe, sőt a világról alkotott képe... így maradhat fiatal, szabad egészséges és ép elméjű.

 A test edzése az agy edzése. 
Akkor tartós a testedzés eredménye, ha a - testünk helyett - a tudatállapotunkra figyelünk. Az agyat kell ugyanis rászoktatni (időseknél visszaszoktatni) a helyes agyműködésre. Arra a központi vezérlésre, amely tökéletesen irányítja testünk működésének összes elemét, az izmokat, az érrendszert, az anyagcserét, idegrendszert, stb.
Tehát edzésnél nem az a cél, hogy a bicepsz minél vastagabb legyen vagy a has minél laposabb. A cél az, hogy a test - edzés nélkül is - a megfelelő állapotban legyen. Ehhez a testünk irányító központjának kell azt az információt megmutatni, hogy milyen állapotot tartson fenn.
Az edzéssel olyan állapotba hozzuk agyunkat, hogy képes regenerálni testünket. Elégnek a fölös zsírsejtek, javul a belső szervek működése, távoznak a salakanyagok, stb.
Ezt az agyi állapotot kell gyakorolni, erre az agyműködésre kell figyelni. Ezt kell megjegyezni. Figyeld meg, milyen érzetekkel jár ez a tudatállapot: könnyedség, felszabadultság, lazaság, szépség, fiatalság, kompetencia-érzés, kiteljesedettség...?
Ezt kell megjegyezned és felidézned más alkalmakkor is. Ha pihensz, ha sorban állsz, ha dolgozol, stb. Ekkor edzőterembe sem kell járnod, magával a tudatállapot felidézésével az agy elvégzi a dolgát.Ez a meditálás lényege is: az agy edzése. Ez megfelelő állapotba hozza a testet, laposítja a hasat, vastagítja a bicepszet, könnyeddé, fiatallá, egészségessé tesz.
Még a DNS-t is képes megváltoztatni az edzés.
http://www.origo.hu/tudomany/20120307-megvaltoztataja-a-dns-metilacios-mintazatat-a-testmozgas.html

Az öregséget, ha őszintén (minden idilli képtől mentesen) szemléljük, meg kell állapítanunk, hogy az ember képességei drasztikusan csökkennek. Az agyműködés romlásával, az egészség meggyengülésével, a mentális képességek csökkenésével együtt nem csak az emlékezőtehetség, hanem a szeretet-képesség is csökken.
Az idős ember maga sem érti, mitől ingerültebb, sértődékenyebb, kevésbé toleráns, az újdonságok iránt érdektelen és pesszimistább, kedvetlenebb, mint fiatalon.
Az egészség (a test ill.az agy) romlása a közérzet, a kreativitás, az intelligencia  az önzetlen szeretet képességének csökkenését eredményezi.

Nagy kihívás az öregség. Nem véletlenül nevezik a nagyon időseket szép korúaknak. Attól szép, hogy aki hosszú életkort ér meg, az már tud valami olyat, amit sokan nem, az élet sodrával haladni (nem pedig árral szemben kapálózni).

Megvilágosodással, megboldogulással vagyis a boldogság megtanulásával lehet kivédeni az öregséget. A boldogsághormonok ugyanis megvédik a szervezetet az öregedéstől. 
A szervezetünk kannabinoid rendszere (belső narkotikumunk) részt vesz a szervezet öregedés elleni védelmében.
http://www.sikerado.hu/tudomany/2011/07/08/Ez_segit_oregedes_ellen

Istenből született. Vagyis a tüzes szentlélek által újjászületett ember. Pünkösdkor ezt ünnepeljük.

Az ember esendő, tele van függőségekkel. Szokásainak, érzelmeinek a rabja, ezért kevésbé megbízható, mint amilyen egy jól programozott gép lehet. Egy gépet, ha beprogramozunk, kibírja cigiszünet nélkül és sok időn keresztül is egyformán jó teljesítményre képes (ipari robot). Egy gép akkor sem fogyaszt többet, mint amire szüksége van, ha minden földi jót elé rakunk. A gyarló embertől a gépek következetesebbek vagyis okosabbak, racionálisabban viselkednek vagyis intelligensebbek.Nem rabjai szenvedélyeknek, vagyis potenciálisan szabadabbak. Nem vitás, hogy a robotok uralni fogják az embert. Jobb munkaerőnek fognak bizonyulni, megbízhatóbbak, fáradhatatlanok, okosabbak, értékesebbek lesznek az átlagembernél. Ezért a gazdaság vezetői számára értékesebbek, fejlesztésükre több pénzt fordítanak, mint az emberekre, szenvedélyeiktől történő megszabadításra, személyiségfejlesztésükre. Már most kiszorították emberek tömegeit a munkahelyekről megélhetési problémákat okozva.

Egyedül az átlényegült ember, az önmaga késztetései fölött hatalommal bíró ember, az ösztönein felülemelkedő ember, a Szentlélek tüze által éltetett ember, az Istenből született ember vagyis a természettel egységben élő ember, az intelligens ember az, akinek hatalma van a gépek felett, és hatalma van a sorsát irányítani. 

A szentlélek kiáradása nem más, mint figyelmünk fókuszának átirányítása a külső világból belső (érzékszerveinkkel nem tapasztalható) világunkba, egy szorongásmentes, félelemmentes tudatállapot, egy gondolkodásmentes agyműködés, az ego mentes létállapot (az emberi ego jézusi megfeszíttetése, kereszthalála), kapcsolat halhatatlan részünkkel, a Teremtővel.
"Aki befogadja őt, hatalmat ad annak, hogy újra isten gyermeke legyen." János evangéliuma.
Az emberi természet ekkor megszabadulhat szorongásaitól, olyan késztetéseitől, melyek hátráltatják céljai elérésében. Ekkor eljuthat a "csak is jó" állapotába, a szabadságba, a képességek birtokába kerül, a földi mennyországba.
Ez az agyműködés tüzes testérzettel jár. Belső forróságot szoktam érezni. Megmértem egy párszor a lázamat is ilyenkor. Volt, hogy 1-4 tized fokkal valóban magasabb volt a testhőmérsékletem, mint az átlagos 36,4. Ezen a hőfokon a sejtekben komoly változások történnek, valószínűsítem, hogy a DNS-ek is megváltoznak. Ennek tulajdonítom, hogy megváltozott a szemem színe, a személyiségem, a testalkatom, az anyajegyeim száma csökken, stb.  Sokféle módszer segít ehhez: vallás, ezoterika, művészet, sport, tánc, zene, relaxálás, alvás meditálás, szerelem. A világ bölcsei ugyanazt a tudást tudták és tudják minden korban, akár keresztények, akár más kulturális alapokon nevelkedtek.Találd meg a hozzád illő módszert!

Miért akarunk fiatalok maradni? – Mert az öregség a képességeink, készségeink, egészségünk romlása, ezáltal lehetőségeink beszűkülése, tehát korlátozottság.
De mi az értelme ennek a pillanat törtrésze alatt elillanó életnek, amikor a végén úgyis teljesen bekorlátozódunk mozgásunkban, értelmünkben, reményeinkben?
Valóban az a cél, hogy e rövidke életből hozzuk ki a legtöbbet?

Felismertem, hogy a földi létnek nem ez a szempillantásnyi létezés a célja. Hanem az, hogy lényünk végtelen utazását ezen a Földi állomáson új élményekkel gazdagítsuk, ezáltal adva egy új minőséget öröklétünknek.
Mint tanultuk fizikából: anyag nem vész el, csak átalakul. Energia nem vész el, csak átalakul. A legújabb tudományos tézis: információ nem vész el csak átalakul.
Vagyis az információhalmaz (tudat), ami valójában vagyunk, nem vész el, csak átalakul. Tehát nincs halál a megszűnés értelmében. Mindenképp továbblétezünk. (Ez nem ezoterika, ez tudomány.)
Nos nem mindegy, hogy ezt a végtelen öröklétet hogy töltjük. Képességek hiányában, készségeink kiapadásával vagy teremtő kreativitással?
Ez már tényleg lényeges, hogy pokolian szorongató energiát, információt, tudatot viszek tovább vagy épp mennyei minőséget teremtőt.
Miután ezt a lényegi kérdést megoldottam, természetesen az sem lényegtelen, hogy e röpke földi létet milyen minőségben élem. 

„évek óta foglalkoztam már az élet értelmének keresésével a fellelhető filozófiákat, vallásokat és ezoterikus tanokat megismerve, amikor 2003. november 23-án spontán megvilágosodásom lett. Azóta a testem új tudattal töltődik fel, egy átlényegülés történik, új személyiségem alakul - örök fiatal testtel-szellemmel, harmonikus sorssal, szimpatikus egyéniséggel, töretlen életkedvvel. „ idézet bemutatkozásomból.

Vagyis a megvilágosodással rájöttem, hogy az anyagi testemet energiák éltetik, az energiákat információk tehát a tudatom határozza meg.
Ráébredtem a közös emberi tudatunkra és felismertem kiterjedt tudatom, valóságom, örökéletű lényem. Ez a kiterjedt tudat hozza létre az embertudatom, a személyiségem és lényemet irányító energiákat. Az energiák pedig működtetik a testem. Egységbe kerültem a természettel, a mindenséggel.

Más szavakkal: a testem irányító központja az agy. A fiatalság (az egészség) fenntartása érdekében az agyat kell megfelelő információkkal, gondolkozásmóddal ellátni, tehát az ember mentális állapotát kell harmóniába hozni. A  tudatalattiban elraktározott csalódásokat és minden rossz élményt, túlhaladott mítoszt, hitrendszert fel kell dolgozni, tudatossá válva, meg kell ismernünk önmagunkat. A tudatosodás, az öntudatra ébredés, a megvilágosodás a fiatalság forrása. Tudatosodást szolgál mindenféle pszichológia, filozófia, ezoterika, jóga, meditálás, stb.
Visszaállítva az agy jó működését, vagyis a szervezet regeneráló képességét, az ember ismét képességei és egészsége birtokába jut, regenerálódik tehát megfiatalodik. 

Így módosítja a meditáció az agy szerkezetét - amerikai kutatási eredmény

http://www.origo.hu/egeszseg/20120514-mit-okoz-a-meditacio-hosszu-tavon-az-agyban.html 

Ily módon az alábbi dolgok jöttek be eddig az életembe:
Képességeim (szeretet, szerelem, regenerálódás képessége, stb.), készségeim (rugalmasságom, empátiám, kreativitásom,…) és egészségem javult.
10 éve nem voltam beteg (még nátha sem), bár nem szedek vitaminokat, gyógyszert vagy bármiféle étrend-kiegészítőt.  Kigyógyultam allergiából, nem lettem rákos, mint ahogy édesanyám öröksége, lelki érzékenységem és korábbi életmódom mindennapi stressze révén már az lennék. Nem használok kozmetikumokat, mégis feszes, egészséges a bőröm, halványulnak a szeplőim, a tekintetem kifényesedett, megváltozott a szemem színe (barnáról kékes-zöldre), …

A lényeg az, hogy életem minősége változott nyugalmasabbá, boldogabbá, kiteljesedettebbé.
Ilyen testileg-lelkileg egyre egészségesebb állapotban  képessé váltam az álmaim jelentős részét máris megvalósítani (alkotó kreativitásban és tartós szerelemben  élni), anélkül, hogy beleragadnék valami nem kielégítő élethelyzetbe, kapcsolatba vagy hajtanék a hétköznapi rutin mókuskerekében.

A rossz közérzet, a  (fáradtság, csalódottság, bánat, unalom, félelem, ...) tünet. Jelzi, hogy nincs jól a lelked.
Ha gyakran rossz a közérzeted, akkor egy idő után már fájdalom is jelentkezik, mint tünet. Ha ezt sem veszed komolyan, vagyis még mindig nem javítottad ki a rossz közérzeted, akkor betegség jelentkezik a lelked rossz közérzetének tüneteként.
A lélek nagyon sérülékeny. Történik egy szerelmi csalódás, egy karrier kettétörik vagy épp egy gyász... Bár ezek mind az élet természetes velejárói, személyes tragédiaként éli meg az ember. Egy ilyen sokk az agyban maradandó elváltozást okoz. Emiatt az agyműködés (a szervezetünk irányító számítógépe, a software) csorbát szenved, már nem megfelelően tudja irányítani a szervezet működését. Ezért bizonyos idő után a test egyes részei nem működnek jól, az idő előre haladtával egyre rosszabban, amit a test (hardware) problémájaként, betegségként tapasztalunk. 
Egy német orvos ezt már felfedezte, és minden betegség esetén a kiváltó lelki tényezőket kutatja, meggyógyítja a lelki sebeket, az agyat és ezáltal gyógyítja pl. a rákot is. http://www.ujmedicina.hu/mi-az-uj-orvostudomany.htm 
A hagyományos európai orvosi tudomány - természetesen - tiltakozik ez ellen.
(A Nobel díjas Prof. Szentgyörgyi Albert örömmel vette mindig, ha felfedezése ellenállást váltott ki. Mert ez volt a bizonyítéka, hogy valami gyökeresen újat fedezett fel.)

Megvilágosodottként a fentiekkel egyetértve hozzáteszem, hogy nem elég a lelket gyógyítani ahhoz, hogy a test meggyógyuljon. Amíg a szellem beszűkült, vagyis pusztán embernek hiszem magam, addig nem kerülhetem ki az életben a stresszhatásokat. Egy traumát kikezelek, de újabb drámák érhetnek (a kor előre haladtával egyre több, hisz a lehetőségek drasztikusan beszűkülnek mind a kapcsolatokban, mind a munka terén és az élet minden egyéb területén).
Amint azonban képes vagyok kitágítani a tudatom - vagyis rádöbbenek, hogy örök életű tudat vagyok - többé már nem érnek traumák. Az agy tökéletesen működik, jól irányítja a testet, tehát nincs többé rosszul működő szerv vagyis betegség és öregség. Ez a megvilágosodás.

 

Egy erős meditálás (értsd: kiegyenesítette a gerincem és egyéb fizikai változásokat is létrehozott bennem maga a meditáció) után az alábbit álmodtam mára virradóra:

Az álom története, szereplők:
Hiányoltam a kutyámat, Angyalt. Körülnéztem és észrevettem, hogy beleesett egy ciszternába (vízzel teli, mély gödörbe), amiben teljesen elmerült. Állt ott nyugodtan, mozdulatlanul, bízva abban, hogy időben rátalálok. Azonnal kihúztam onnan.
Élmények az álmomban:
Rögtön felismertem, hogy a helyzet gyors cselekvést kíván. Nem estem pánikba. A kutya is nyugodtan állt, bár nem jutott levegőhöz. Nyugodtan lenyúltam érte és kihúztam.

Az álom, mindig az agyban, a tudatunkban lezajló dolgokról szól. Sosem a szereplők és a történés a lényeg, hanem az élmények.

Ez az álom azt jelezte nekem egyrészt, hogy elég tudatos vagyok már, helyén az eszem váratlan szituációban is. Nem az érzelmeim és szokások vezetnek, hanem a józan ész. A kutya végtelen nyugalma azt jelzik számomra, hogy a tudatomban megjelent egy nagy fokú bizalom, hit, félelemnélküliség. Az emberi (beszűkült) tudat (mely fél a megfulladástól, a magára hagyottságtól, tehetetlenségtől, stb.) szorongása feloldódott.
Ez az átlényegülés folyamata: a beszűkült emberi tudat szorongásmentes kitágult tudattá alakul.

 

Vannak feldolgozhatatlan fájdalmak (pl. gyermekünk halála) és megoldhatatlan problémák (gyógyíthatatlan betegségek, váratlan balesetek, természeti katasztrófák, stb.), amiket eddigi emberi tudásunk alapján nem tudunk megoldani. A leggazdagabb és legképzettebb emberek sem (Pl. a szupergazdag Steve Jobs, aki idejekorán meghalt rákban)!

Ezt felismerve jutnak el egyre többen olyan felismerésekre, megérzésekre, miszerint kell, hogy legyen megoldás. Ha nem emberi, akkor valami szélesebb hatókörű. Vágynak rá. Vagyis kopogtatnak (A Biblia szerint Jézus azt mondja: keress és találsz; kérj, és megadatik néked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted.) És a vágyuk teljesül. Felismernek egy olyan világot, egy olyan valóságot, egy olyan agyműködést, ami szemmel láthatatlan, de a hatása vagyis a létezése saját sorsuk alakulásán tapasztalható (Pl. A magyar Viktor Kubiszin, aki a drog rabságából szabadult meg szándéka szerint, Isten segítségével, egy egészségesebb agyműködésre átállva.)

Kénytelenek lesznek egyre többen szembesülni a korábbi világszemléletük tarthatatlanságával (sikertelenségek, tragédiák hatására). Ekkor az önmagukról és a világról alkotott képüket újraalkotják új törvényszerűségeket felfedezve, kézbe véve sorsukat. Ezzel vége annak a világnak, ami működésképtelen (amiben szenvedélybeteg, rákos netán egyszerűen csak lúzer volt), tele megoldhatatlan, irányíthatatlan folyamatokkal. És el kezdhetnek egy működőképes, új világot felépíteni. Ennek a világnak az építése egy belső lelki folyamattal kezdődik. Majd szép lassan az új lélek, az új tudat megerősödésével egyre nyilvánvalóbbá válik a körölvevő új világ, új sors. Erről szól a Maja jövendölés, miszerint 2012-ben vége a világnak.

Nevezhetjük misztikumnak is. Habár pusztán a természeti törvények azon szelete, amit a tudósok még nem határoztak meg. Nyilvánvaló, hogy rengeteg olyan természeti jelenség, életfolyamat van a világon, amihez még semmit nem konyít az emberiség legképzettebb rétege sem.

Az öregség egy tudatállapot. Méghozzá egy tehetetlen tudatállapot, egy blokkolt agyi működés.
Minél gyakrabban van az ember ilyen agyi állapotban (pl. egy szenvedélybe ragadt helyzetben - ittasan, drogosan, problémába merülve - ), annál hamarabb öregszik. Hisz ilyen állapotban az agy éjjel nem regenerálja a testet, hanem fárasztja, öregíti.
Célszerű elalvás előtt egy nagyon kellemes, nyugodt, boldog, békés szerelmes állapotban lenni, mert akkor az agy ezt a működést gyakorolja tovább az éj folyamán.
A bennünk lévő stressz oldására az alkohol csak átmeneti megoldás, hosszú távon többet árt, mint használ. Egy buli utáni reggelen ha tükörbe nézünk, megtudhatjuk, milyenné válunk megöregedve. És minél gyakrabban öregítjük magunkat, annál hamarabb megöregszünk. A kor előrehaladtával pedig nem szükségszerű az agyi leépülés, a képességek csökkenése, a betegségek sűrűsödése, a megoldhatatlan élethelyzetek sokasodása.

Kásás Tamás egy buli utáni reggelen és amikor ismét "emberré" varázsolja magát:

Nos ez is olyan része a tudománynak, amiket a kutatók még nem írtak le. Vagy ha leírtak, az emberek nem tudnak róla. De fontos tudás életről, egészségről, agyműködésről, fiatalságról, életerőről. Van aki ráérez magától. A tudás benne van.

Egy hosszútávfutó tapasztalata: Kossuth Rádió 2011.11.24.14 óra 27-29 perc
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-11-24
idézet (kiegészítésem dőlt betűvel):
Kalapos Mihály riporter:
- Hányszor érzi magát futás közben az ember úgy, hogy "elveszítettem" a testem?
Németh Csaba terepfutó (22,5 óra alatt 166km 9,8km szintkülönbség):
- Ez a legjobb rész. Van hogy pillanatok, van hogy hosszabb. Ezek a legjobb pillanatok. Amikor az ember egy picit el tud szakadni a fizikális valójától (ki tud lépni önmagából, abból a hétköznapi tudatból, amivel önmagát azonosítja) az egy borzastó jó érzés. Annyira szabadnak, annyira gondtalannak, annyira önmagamnak soha nem érzem magam, mint amikor ez sikerül. Nem lehet előre meghatározni mikor és meddig fog tartani. Da nagyon boldogan emlékszik vissza rá az ember. Ha már a boldogságnál tartunk... Ezek azok a pillanatok, amikor az ember igazán boldog, mert ilyenkor igazán önmaga. Ez a fizikális test... lehet spirituális útra terelni a dolgokat... De én soha nem olvastam ilyeneket. Egyszerűen csak tapasztalok, amit megpróbálok másoknak megfogalmazni. Sok esteben azt mondják, jó-jó, ezeket leírják könyvekben.
Érdekes dolog az élet. Lehet, hogy ezért is csináljuk. Sok esetben a tudást megszerezni nem biztos, hogy a legjobb könyvek útján. Hanem jobb, ha meg van a saját tapasztalásunk. Gyilkos dolog, de olyan sokat kapunk tőle, hogy érdemes.
- Igaz, hogy boldogsághormonok termelődnek?
- Ez így van. Úgy is szoktam fogalmazni: a Jóisten akkor leli kedvét bennem, amikor én futok. Akkor vagyok önmagam, akkor vagyok boldog. Ez ritkán van, de annak annyira intenzív az élménye...útólag a nagy szenvedés csak egy pillanatnak tűnik.

Misztikum? Vagy az igazság, a valóság azon szelete, amit a tudósok még nem ismertek fel? 
Van egy olyan agyműködés, amelyben az élet maga a földi Mennyország. Ezt az agyműködést meditálással, tudatosodással állandóvá lehet tenni. Egy idő után ez az agy természetes állapota. Ekkor tökéletesen működik. Ekkor természetesen a szerveink is tökéletesen működnek, vagyis nincs képességvesztés, betegség, öregség. Egyedül ebben az agyi állapotben tudunk tökéletesen gondolkozni, optimális döntéseket hozni, tehát tudatosan pozitívan hatni sorsunkra. Csupán ebben a tudatállapotban képes az ember igazi szeretetre. Ez a féltékenységmentes, irigységmentes, mindent elfogadó, tökéletes szeretet. Ebben az állapotban az ember csak adni tud. Nem elvenni. Egyszerűen bármit csinál - pozitív hatással van másra. Mert az energiát nem másból, hanem saját spirituális énjéből meríti.

Somogyi Péter agykutató a Kossuth rádiónak tett nyilatkozatában (melyet abból az alkalomból kapott, hogy az agykutatás "Nobel díját" megkapta 2 társával együtt) elmondja, hogy minden betegség az agy téves működésén alapszik.

Kifejti: Az agy nem lineáris, ok-okozati összefüggések mentén működik. Az agyműködésben a ritmus a lényeg. Egyszerre ingerületbe jövő agyi részek adják a jeleket a szervezetnek. Ezeket a ritmikus összecsengéseket a belső világunk (érzelmeink, világképünk, tudatalattink) szabályozza.

Az agykutató felhívja a figyelmet arra, hogy a tanulást és a kreativitást az érzelemgazdagság segíti. Ezért elengedhetetlenül fontos a nevelésben a tudomány mellett a művészetek szerepe.

Az öregedés oka a rutin, a megszokás, a kényelem vagyis a kihívás nélküli élet.

Az agy ilyenkor ugyanis nem használja teljesítőképessége maximumát, csak néhány rutinszerű agyi-idegi kapcsolat működik. Ez kihat a szervezet egészére.

Csupán részlegesen fog működni a test is, vagyis képességei csökkennek. Ez az öregedés.

A gépet csak egyszer kell beprogramozni a helyes magatartásra, onnantól helyesen fog működni. Az ember viszont nem tud logikusan működni tartósan, mert az érzelmei, emlékei, élményei reflexesen befolyásolják.
Pl. az átlagos ember hiába tartja helyesnek a leszokást a dohányzásról, az egészséges táplálkozást vagy a hűséget - nem bír ellenállni helytelen késztetéseinek. Legfeljebb csak egy lassú, átszokási idő alatt képes helyes viselkedésre. Vagy ha rossz élményei voltak egy balesetből kifolyólag - logikátlan félelmei és cselekedetei lesznek közlekedéskor, stb.
Az ember agya egyszerű állatias, reflexes működésű. Sokkal tökéletlenebbül teljesít, mint egy gép.
Logikus, hogy egy idő után a gépek fogják uralni az embereket, mert tökéletesebbek.

Az emberi agynak van egy olyan működése, ami viszont magasan a gépek és az állatok fölé helyezi az emberi lényt intelligenciában, hatékonyságban.
Bizonyos emberek képesek az agyukat úgy működtetni, hogy a reflexes viselkedést kikapcsolják (pl. ha szerelmes vagy le tudnád hozni a csillagokat az égről, sokkal több mindenre vagy képes). A Spektrum tv-n játszák rendszeresen azt a dokumentum filmet, amelyben egy férfi arról számol be, hogy azért bírja a fagyos hideget, mert az agyában "bekapcsol egy láthatatlan termosztátot". Tehát a tudatával koncentrál egy bizonyos agyi működésre, ami a helyes viselkedésre utasítja a testét, így védve a hidegtől. 

Nos ezt a fajta koncentrálást meditációval el lehet sajátítani. Ekkor az agy tökéletesen intelligensen pont olyan parancsokat ad a szervezetnek, amire épp szükség van.
Nem nekem kell győzködnöm magam, hogy szokjak le a cigiről, ne féljek az úton vagy a magasságtól, stb. - hanem csak "bekapcsolom" az agyam intelligens funkcióját (koncentrálok a problémamentes, kiteljesedett tudatállapotra) és az teszi a dolgát. Vezérli az erek ruganyosságát, a légzés és szívverés ritmusát, stb. az optimális módon. Így egyből tudok változtatni a viselkedésemen: leszokni a dohányzásról, egészséges életmódot folytatni, félelemmentesen közlekedni vagy bármit, ami a célom.

Ez az agyi működés ugyanúgy begyakorolható, mint ahogy begyakoroltad évtizedeken keresztül a félelemmel, korlátokkal teli agyi működést a neveltetésed során.
Tudományos tény, hogy egy 6 napos gyerek sokkal többféle mozgásfunkcióval bír, mintegy 6 hetes, ill. egy 6 éves ember sokkal kreatívabb, tanulékonyabb mint egy 60 éves.

Te döntesz, hogy életed során a korlátokat gyakorlod be vagy a kiteljesedést. Minden egyes hétköznapi döntéseddel voksolsz erre. Pl. ha azért dolgozol, hogy fizessenek érte - korlátos működésre szoktatod agyad. Ha azért dolgozol, hogy élvezetes tevékenységgel teljen életed - kiteljesedett, harmonikus működésre szoktatod agyad (és még megélhetésed is lesz).
Kívülről senkin sem látszik, hogy korlátos vagy kiteljesedett. Ezt őszintén csak magunknak szoktuk bevallani.

 

Emberlétünk minden problémájának oka az állati, reflexes agyműködés. Oka a szorongásnak, agyi betegségeknek (Alzheimer kór, depresszió, stb.), de minden betegségnek. Ugyanis az agy irányítja a testet. A test minden baja agyi problémára vezethető vissza.

De hogy gyógyítható az agy? És persze az agyon keresztül minden betegség és probléma?
A tévesen beidegződött reflexeket kell kijavítani. Ilyen téves agyi beidegzések a különböző fóbiák, negatív viselkedésminták, függőségek, sorsromboló jellemvonások, viselkedésminták (lustaság, kétszínűség, stb.) és MINDEN betegség.
A tudatosodáson vagyis az önvizsgálaton kívül, ami egy férfias út, van egy nagyon nőies út, az odaadás útja. Amikor lemondasz saját egódról. Személyiséged foglalja magában ugyanis az ÖSSZES szokásod, reflexeid, betegségeid jellemző agyi szinapszisaid formájában. Nem áldozatot kell hoznod, hanem kéjesen gyönyörteli szerelemben feloldódni. Ekkor a nemi energia (a belső cannabinoidjaink aktivizálásával) képes felszabadítani a tévesen rögződött agyi ingerületeket. Egy szebb, gondtalanabb, könnyedebb, vidámabb lénnyé alakulhatsz. Ez a nő fő feladata. Ekkor tud olyan életerőt birtokolni, amire mindenki vágyik. Ekkor képes adni. Szeretetet, életkedvet, bíztatást, törődést, stb.

Viselkedésmintáinkat már gyerekkorunkban a környezetünktől, családunktól tanuljuk el. Megtanuljuk, hogyan reagáljunk, ha valami nem úgy történik, ahogy nekünk jó. 
Felnőttként reflexből reagálunk a tanult viselkedésminták szerint. Ezek a minták az agyban fizikailag is nyomot hagynak. Mint egy automata ami gombnyomásra mindig ugyanazt teszi, mi is adott élethelyzetre mindig ugyanúgy reagálunk. Pl. Ha valaki az orrunk elől elviszi a kiválasztott utolsó sütit, akkor tehetetlenség-érzet, önsajnálat jár át többségünket. Ekkor az agy befeszül, ebből a kellemetlen szorult érzésből dühvel könnyen kiszabadulhatunk. Pl. ráripakodunk az illetőre - feltéve, ha gyengébb (egy nőre, egy idősebbre, egy kisebbre, gyerekünkre, kutyánkra), egyébként lenyeljük rossz érzésünket.

A legtöbb emberben föl sem merül a gondolat, hogy megfigyelje, mi történik? És hogy rossz érzése a rossz beidegzés - csökkent agyi funkció következménye. Pedig reagálhatnánk tudatosan is: a megváltozott helyzetet és lehetőségeinket mérlegelve hozunk döntést és aszerint cselekszünk. Pl. Az elfogyott süti láttán eszembe jut, hogy egészséges ételekkel akarom kényeztetni testem, és választok egy zamatos almát helyette.

Ha rádöbbenünk, hogy rossz érzéseinket nem más ember vagy a világ okozza, hanem a tanult viselkedésmintáinkba merevedett agyműködés - akkor már csak  kezelni kell agyunkat. Ezt úgy lehet, hogy nem engedünk a reflexes viselkedésnek, hanem megfigyeljük mi történik? Már maga a figyelem egy olyan agyi funkció, amely kimozdít a reflexes automatizmusból. És ekkor már képesek vagyunk szándékaink szerint reagálni az agyi beidegzéseink helyett. Ha rendszeresen így teszünk, akkor új viselkedésmintát alakítunk ki. Így apánk élete, hite helyett saját életet élhetünk, saját magunk választotta sorssal.