Az istenember, aki összhangban van a természettel, spontán. Ez a természetessége, az hogy nem "viselkedik", hanem önmagát adja őszintén szokatlan, nem mindennapi. Az emberek furcsán néznek rá. Annyit mondanak udvariasan: nem normális. De egyébként hülyének tartják. Viszont ártatlan hülyének.
Neki nem kell pia egy társaságban ahhoz, hogy oldott legyen. Ő belenéz mások szemébe, nem kapja el a tekintetét. A testi érintéseket, a testiséget természetes módon alkalmazza, azoktól nem idegenkedik. Tehát pl. szívesen megölel üdvözléskor.
Nem tervezi meg jó előre az életét, a dolgait. Spontán alakítja azokat a a pillanat varázsának megfelelően. Emiatt ostoba benyomást kelt másokban.
Nem szorong (világvégétől, influenzától, válságtól, ráktól, haláltól, stb.).
Nem panaszkodik, nem irigy, nem féltékeny. Nem szerénykedik, öntudatos, mások időnként nagyképűnek érzik.
Nem tocsog az érzelmekben. Emiatt kissé érzelemmentesnek, hidegnek tűnik. Az istenember önálló. Általában nem csapódik csoportokhoz. Ezért kívülállónak érzik.
Problémái nincsenek. Az életbe belesimul. Elfogadja olyannak, amilyen. Élvezi.
Nincsenek szenvedélybetegségei. Könnyen változtat (lakhely, külső, szokások, barátok...)
Kreatív. Helyén az esze.