Mi történik, ha elmesélsz barátaidnak egy jó szaftos fogorvosi történetet magadról? Hogy szenvedtél, kínokat éltél át... stb. Sajnáltatod magad. 
Ekkor vizualizálod a Te sajnálni való lényed. Teremted a valóságod. Minél többször látod magad meggyötörve, annál nagyobb erőt adsz a megvalósuláshoz. Ráadásul mások úgy kezelnek, mint egy szerencsétlent. Az ő teremtésüket is felül kell "írnod".

De az ellenkezője is igaz.
Körülötted mindenki panaszkodik. De Te rendszeresen meg bírod állni, hogy önsajnálatban lubickolj. Ekkor ki tudsz szabadulni a tömegtudatból, a drámákból. A Te valóságodban is lesznek történések, de ezek nem szerencsétlenség felhanggal fognak rád hatni. Kikerülsz a karmád negatív hatásából.

Soha ne sajnáld magad!
Sőt, lásd magad (és mást is) gyakran tisztelettel, szeretettel, jósággal övezve! Érezd magad gyakran szerencsésnek! Olyannak, aki megérdemli és élvezi az élet legteljesebb gondoskodását. Ez a Te tudatos alkotásod, teremtésed, sorsalakításod. Mindenki csodálkozva fog rád tekinteni: "Milyen szerencsés ez az ember!"