Mi történik, ha elmesélsz barátaidnak egy jó szaftos fogorvosi történetet magadról? Hogy szenvedtél, kínokat éltél át... stb. Sajnáltatod magad. 
Ekkor vizualizálod a Te sajnálni való lényed. Teremted a valóságod. Minél többször látod magad meggyötörve, annál nagyobb erőt adsz a megvalósuláshoz. Ráadásul mások úgy kezelnek, mint egy szerencsétlent. Az ő teremtésüket is felül kell "írnod".

De az ellenkezője is igaz.
Körülötted mindenki panaszkodik. De Te rendszeresen meg bírod állni, hogy önsajnálatban lubickolj. Ekkor ki tudsz szabadulni a tömegtudatból, a drámákból. A Te valóságodban is lesznek történések, de ezek nem szerencsétlenség felhanggal fognak rád hatni. Kikerülsz a karmád negatív hatásából.

Soha ne sajnáld magad!
Sőt, lásd magad (és mást is) gyakran tisztelettel, szeretettel, jósággal övezve! Érezd magad gyakran szerencsésnek! Olyannak, aki megérdemli és élvezi az élet legteljesebb gondoskodását. Ez a Te tudatos alkotásod, teremtésed, sorsalakításod. Mindenki csodálkozva fog rád tekinteni: "Milyen szerencsés ez az ember!"

Mi a siker?
A bajnoki cím? Igen... 1 hétig, maximum 1 hónapig.
A tartós siker  az alkotó tudatállapot megtapasztalása. Ez a kétségek és félelmek nélküli teremtés. A tudatosodás az a kincs, amely egész életünk eredményességét garantálhatja. Ha valaki erre ráérez és ezt őrzi, dédelgeti, fejleszti - sikeres élete lehet.

Mi a boldogság?
Az alkotás, a tervezés, az ötletelés, a kreativitás, az ábrándozás, a teremtés, a megvalósítás... valamint a művünkben való gyönyörködés, annak élvezete.  

Nem véletlenül "teremtette Isten az embert a maga képére" - teremtőnek.
A saját testünk (szépségünk, egészségünk) és életünk (kapcsolataink, tevékenységeink), szóval a sorsunk a mi fő művünk. 

Nem egészséges az, aki szenvedélybeteg, legyen bármely nemes cél a szenvedélye. Ha valaki a munka-szenvedély rabja, mint Kopp Mária volt, aki a magyarok testi-szellemi-lelki egészségéért küzdő, többszörösen kitüntetett tudományos szaktekintély volt, az beteg.
Azok az egyszeri cigány asszonyok, akik jólétéért küzdött, simán túlélik.
Lett anyagi forrás és erkölcsi támogatás is a programjaihoz - csak épp hiába minden. A szenvedély legyőzi az embert.
„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” - A PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE  16-20. Vagyis ne szenvedélyes munkamániával, hanem laza könnyed szándékkal teremts! Gyakran kikapcsolódva szenvedélyeidből, gyakorolva a lelki béke állapotát.

Hitelesen tud a testi-lelki egészségről tanítani az, aki maga is viszonylag jó egészségeben van idős kora ellenére
Ilyen Bagdi Emőke. 
.

"Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz." Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Nem. Ábrándozás nélkül nincs élet. Az élet az ábrándokból, vágyakból születik.
Semmi nincs. Pontosan a semmi van. A semmiből tud szárnyra kelni képzeleted, teremtő kreativitásod. A taposómalomból, a mókuskerékből előbb ki kell szállnod. Ki kell üresítened magad, akkor születik eredeti ötlet, felismerés, tudás. Csupán az ábrándok, képzetek, illúziók, szándékok vannak. Azok szilárdulnak valósággá.

A logikus gondolkozásnak a szokások hatalma vet gátat. Sokan jönnek rá a világ működésének legfőbb szabályaira, igazságokra.

Merni kell észre venni az igazságot, mely ott van az orrunk előtt. És ha kimondtuk, ne mosolyogjunk rajta, hanem alkalmazzuk! Minél többször alkalmazzuk az új hitünket (tudásunkat), annál hamarabb szilárdul meggyőződésünk valósággá. Ezzel új világot teremtünk tetszésünkre.
Ezzel valóra váltjuk legfőbb feladatunk: teremteni. Hisz Isten a maga képére (teremtőképessé) alkotta meg az embert. 

Például a "Maradj talpon!" című műsorban az egyik szereplő elmondta, hogy ő meg tudja teremteni, hogy a Manchaster United (kedvenc csapata) győzzön. Azzal, hogy felveszi a Manchaster United-es pólóját. Ez még akkor is megy neki, ha a meccset felvételről látja. Egyszer 2:0-ra vezetett az ellenfél. Ekkor kapott észbe, hogy nincs rajta a póló. Gyorsan felvette, győzött is a csapata.
Ez a teremtő erő. Így alakítjuk a sorsunkat. Hitünk szerint alakul minden. Neki a póló segített a hitét erősíteni.
Gundel Takáts Gábor ekkor azt mondta, hogy ez nem lehet a valóság, mert ellentmond mindannak, amit eddig tanítottak velünk a valóságról. Ezzel kimondta az igazságot. Hogy az előző generációk tanításának, hitének "áldozatai" vagyunk. Le kell mondani arról a közös társadalmi hipnotizmusról, a közös tudatról, amit "valóságként" hittek elődeink. Merni kell hinni saját teremtéseinkben! Merni kell saját tudatot kialakítani, új valóságokat létrehozni! Ennek útja a tudatosodás, a logikus gondolkozás, mely nem akad el a szokásokon.


 

 Nem lényeges, hogy élő személy volt-e Jézus és hogy szűz volt-e Mária?  Az egész történet jelentéstartalma a fontos. A lényeg, hogy advent idején a lélek magába fordul, várakozik, vágyakozik, szándékozik - vagyis teremt. A várakozás, befelé fordulás során születik meg a módosított sors, az új valóság szellemi alapja. Ha félelemmel teli gondolatokkal vesszük magunkat körül - félelemmel teli sorsot teremtünk. Ha bizakodunk és szépséges, nyugodt érzésekkel töltjük tudatunkat, akkor nyugodt sorsot teremtünk. Ezt a születést ünnepeljük karácsonykor. Ennek a sorsalakító, teremtő erőnek a megújulását vártuk advent során.
Ez fog kivirágozni a tavasz folyamán és pompázik teljes valójában a jövő évben szerelmi, szakmai, és mindenféle egyéb élményként. 

Amiket hajlamosak vagyunk mesének degradálni... sokszor azokban a művekben vannak a lét nagy tanításai. Lelkünk legmélyebb vágyainak megteremtéséről, kitartásról, szeretetről, szerelemről... mint az élet legnagyobb kincséről.

Ilyenek az olasz Lamberto Brava Fantaghiro filmjei (Az aranyrózsa barlangja).

https://www.youtube.com/watch?v=3JLNXOM1NeE&feature=related

Nem elég a most-ban élned! A jelen a múltban elvetett magvak felnevelt termése (ez a legfontosabb univerzális törvény: a megmaradás törvénye). Na és ha tudatlanul össze-vissza magvakat vetettél, esetleg gazt gondoztál...? Teremtsd a jövőd tudatosan! Élj mindig újabb és újabb, jobb és jobb jelenben! 

Hogy teremtesz egyre jobb jelent (sorsot)?
Egyre szebb, gyönyörtelibb gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel, a boldogság gyakorlásával. Viccesnek tűnik, hogy gyakorolni kell. De sokan élnek úgy, hogy idegen számukra a könnyedség, játékosság, boldogság. Kényelmetlenül, érzik magukat ilyen közegben (talán otthon, az iskolában, munkahelyen is stresszes a megszokott hangulat). Igyekeznek otthonosan érezni magukat, ezért rád szólnak, hogy ne viháncolj, vagy feldobnak valami szomorú témát, öntudatlanul is visszarángatnak egy boldogtalanabb tudatba. (És ezt mi is megtesszük időnként egy nálunk boldogabb emberrel.) Mindezt nem gonoszságból teszi az ember, csak nem tudatos. Öntudatlanul az agya vágyik a megszokottra. Vágyik a megszokott boldogtalan, feszültségteli állapotra. Ezt az agyi működést, ezt az öntudatlan, sorsromboló viselkedést fel kell ismernünk, ragaszkodnunk kell a békés gondolataokhoz, jó érzésekhez, a boldogsághoz), ez létkérdés. Különben a sok elfojtott gyönyör (életenergia) betegséghez vezet, mert nincs kiteljesedés, áramlás (flow / Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas), élmény, élet.

Légy tudatos! A környezeted visszahúzó erejének keményen (tudatosan, tehát figyelmesen) ellen kell állnod, azon felül kell emelkedned. Nem engedhetsz meg magadnak panaszkodást, a sikertelenség gondolatát, önsajnálatot, irigykedést, kritizálást, szomorúságot, aggódást, stb. Senkire nem haragudhatsz (anyós, kormány, válság, rendőr, aki kihasznált, stb.) Minden gondolatoddal, érzelmeddel a jövőd magjait veted el. Csak azt fogod betakarítani, amit elültettél és nagyra növesztettél magadban, lelkedben, világodban. Ez a felelősségteljes teremtés, sorsalakítás.

Az élet lényege a hatás - befogadás váltakozása.
A lényeg a teremtés és a teremtett dolgok élvezetének ritmusa.
A lényeg az alkotás és a gyönyörködés egyensúlya.

Ez teszi az embert Istenhez hasonlatossá. Ezért mondják, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. Nem nagy szakállú bácsivá, hanem teremtővé és teremtésének élvezőjévé. A teremtés könyve szerint Isten minden teremtése után megpihent és élvezte azt:  “Isten látta, hogy amit teremtett, az jó.”

Ha csak teremteni próbálsz (anyagiakat, karriert, párkapcsolatot, stb.), akkor felborul az egyensúly. Tudnod kell gyönyörködni teremtéseidben, tudnod kell élvezni javaid.
Minél magasabb fokon tudsz gyönyörködni, minél tökéletesebbre fejlesztetted gyönyörködés képességed, annál több lesz a teremtő erőd.

Kutyasétáltatás közben elhagytam a kesztyűm. Meg akartam találni, mert karácsonyra kapott kedves ajándék volt, ráadásul divatos, szép és meleg. Éppen ezért nem vesztegettem gondolatot rossz érzésekre (sajnálkozás, mérgelődés, aggodalmaskodás, stb.), hanem tudatosan ellazultam, jó érzéseket idéztem fel magamban (önbizalom, szeretet, jókedv és a gondolat: biztos hogy megtalálom). És így nyugodtan sétáltam végig azt az útvonalat, ahol rálelhettem.
Nos a kesztyű - gondosan kimentve a vizes földről - egy korláton feküdt. (Szinte mosolyogva, hogy "ugye milyen szép lecke ez teremtésből?")
És csak vigyorogtam szélesen.

Mert mire mondjuk, hogy szerencse, véletlen? Aminek az okát nem ismerjük. Amint megismerjük az ok-okozati összefüggést, már logikus dolognak tartjuk.