Egy ember természetes életpályája, hogy élete első felében (kb. 40 éves korig) egyre inkább a földi életére koncentrál, karriert épít, gyereket nevel, megszerzi az anyagiakat, szóval kiteljesedik (pl. Seal) stb. Az emberélet második fele a fokozatos kivonulás. Erre figyelmeztet a sokaknál jelentkező életközepi krízis. A fiatalság elvesztése, az egészség meggyengülése, a fizikai erő csökken - a figyelem fókusza belső világunkra irányul. Aki még mindig a karrierben és az evilági dolgokban akar nagyot alkotni, annak kevesebb energája jut a belső építkezésre. Emiatt tartalmatlan lesz, üres, és drámai lesz az összeroppanás.
Célszerű fokozatosan átadni a fiataloknak a felelősséget és a lehetőségeket mind a családban, mind a munkahelyeken. Tehát mindig az életereje teljében lévő férfi legyen a család feje, ne a rangidős!
Japánban pl. volt egy olyan szokás, hogy 40 éves kor felett az emberek már visszavonulva, meditálva töltötték életüket. 
Ha ez a folyamat természetes módon, fokozatosan történik, akkor nem éri katasztrófaként az embert az öregség és a halál. 
A természetes életpálya hulláma a születéstől a kiteljesedésen át a dimenzió-váltásig.