A pokol nem egy hely. Pokol nem pusztán a másvilágon lehet. A pokol egy tudatállapot. Olyan korlátozottság, kirekesztettség élmény, amely reménytelenséggel párosul. A pokol az öntudatlanság ill. a materializmus következménye. Bizonyos emberek poklot élnek meg ugyanott, ahol mások mennyországot. Tehát a pokol nem hely függő, nem társadalom függő. Pl. szenvedhet valaki Budapesten ma pokolian egy válástól, attól hogy örökre szétesett a családja. Ugyanakkor Budapesten ma a Mennyországban érezheti magát valaki, akinek épp szerelme megkérte a kezét.

A pokolból való kivezető út a felébredés, a megvilágosodás. (mint a pszichiátriai beteg, aki Napóleonnak képzelte magát, majd meggyógyulva rájött, hogy ez a képzet csak az ő tudatában volt, nem ez a valóság) A felébredés valamely pozitív lelki élmény vagy tudatosodás (az élet tanulmányozása, megértése) hatására történhet. Nem elég ráébredni a valóságra, kitartóan az új életszemlélet szerint kell vezetni életünket. Ez az átlényegülés. Időre van szükség, amíg az összes sejtünk átitatódik az új tudattal. Ha ez megtörtént, akkor már nem kell törekednünk semmire. Elég csak megélni örömmel önmagunkat. Ekkor már nincs lelki vagy testi fájdalom, ekkor már nincs betegség, képességvesztés, öregedés. Azonban van kiteljesedés, kreativitás, életöröm, egészség, tehetség, fiatalság.

Egy ember természetes életpályája, hogy élete első felében (kb. 40 éves korig) egyre inkább a földi életére koncentrál, karriert épít, gyereket nevel, megszerzi az anyagiakat, szóval kiteljesedik (pl. Seal) stb. Az emberélet második fele a fokozatos kivonulás. Erre figyelmeztet a sokaknál jelentkező életközepi krízis. A fiatalság elvesztése, az egészség meggyengülése, a fizikai erő csökken - a figyelem fókusza belső világunkra irányul. Aki még mindig a karrierben és az evilági dolgokban akar nagyot alkotni, annak kevesebb energája jut a belső építkezésre. Emiatt tartalmatlan lesz, üres, és drámai lesz az összeroppanás.
Célszerű fokozatosan átadni a fiataloknak a felelősséget és a lehetőségeket mind a családban, mind a munkahelyeken. Tehát mindig az életereje teljében lévő férfi legyen a család feje, ne a rangidős!
Japánban pl. volt egy olyan szokás, hogy 40 éves kor felett az emberek már visszavonulva, meditálva töltötték életüket. 
Ha ez a folyamat természetes módon, fokozatosan történik, akkor nem éri katasztrófaként az embert az öregség és a halál. 
A természetes életpálya hulláma a születéstől a kiteljesedésen át a dimenzió-váltásig.
 

Az intelligencia, a józan ész, a józan cselekvés képessége a természettel (a mindenséggel / Istennel) összhangban élő lény sajátja.
A 4 elemit végzett nagymamám 94 éves kort élt meg szellemileg frissen és magát ellátni tudó fizikai állapotban egész az utolsó időkig. Az utolsó éveiben pedig családja gondoskodását élvezte. Ehhez elég intelligenciával kellett rendelkeznie, hogy túléljen 2 világháborút, gazdasági, társadalmi és személyes lelki válságokat, miközben épp marad a lelke, a szelleme és a társas kapcsolatai.
A bölcsességet nem lehet olvasással, tanulással megszerezni.

Nézem ablakomból a mátyásmadár fészeképítő ösztönét, ahogy egy régi fészket szétbont (intelligensen kiválasztva a sok gally közül mindig a legfelsőt) és a gallyakat egyenként átszállítja az új fészek építéséhez.

Kutatók intelligens gombáról is beszámoltak.
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0042/tudvil/tudvil7/tudvil7.html
A gombát egy labirintus elejére helyezték. A labirintus végébe rakták a gomba táplálékát. A gomba a fonalait a táplálék megszerzéséhez vezető legrövidebb úton növesztette ki. 

Hogy pontosan mi a különbség az intelligencia, az ösztön és az Isten között? Ha a lény Istenben él, vagyis a természettel egységben, vagyis fiatal és egészséges, akkor semmi. Ez a 3 dolog akkor ugyanaz.

Idős korban nem buzog fel a tenni akarás, a vágy a világ megélésére. A gondolatok, élmények többsége a múltban jár. A dolgait kissé lélektelenül végzi A reggeli felélénkülés nehézkes (kávé és hosszas ráhangolódás). Az elöregedett, kevéssé működő szervek (agy, hormonok, érrendszer, emésztés) az életkedv hiányát adják. Majd az ember kileheli a lelkét. Vagyis végleg megszűnik evilági lelkesültsége. Egy másik világra irányul tudata.

Fiatalon még az ember lélekkel teli, lelkes. Így ébred: "de jó, hogy elkezdődött a nap! Alig várom, hogy részt vehessek benne! Biztos ma is lesz egy csomó - lélekemelő - élmény!" Nem csak reméli, de biztos benne, hogy a nap tele lesz jó dolgokkal. És jó kedvűen kelünk fel valami élvezetes dologba kezdve, pl. játszva kutyánkkal a szabad levegőn.

Nos az a megvilágosodott ember, aki már átlényegült - ilyen fiatal. A jó közérzetét  megalapozza egészségesen működő teste is. A fiatalsága nem más, mint az egészsége. Egészséges gondolatai, érzelmei, életszemlélete, életmódja.

A capoeira az egyik legideálisabb edzés típus az egészség, a fiatalság megőrzésére: a fordított testhelyzet biztosítja a fej jó vérellátást, a körkörös mozdulatok kiegyensúlyozzák energiáinkat, hajlékonnyá, könnyeddé, erőssé egészségessé tesznek.

https://www.youtube.com/watch?v=6H0D8VaIli0&feature=related

Ma már a szakirodalom is egyértelműen különbséget tesz kronológiai kor és biológiai kor között, hiszen az életkor előrehaladtával nem egyértelmű a képességek beszűkülése vagyis az öregedés. Lásd: http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111014-mutasd-a-biologiai-korod-herczeg-zoli-meg-csak-24.html

Ha elmész egy 25 éves évfolyamtalálkozóra, ez egyértelműen látszik. Az 50 éves emberek egy része hatvanas kinézetű, de van 1-2 harmincasnak kinéző is.
Vigyázat! Ha Te átlagos vagy, akkor ne légy elégedett! Az egészséges ember jóval fiatalabbnak (karcsúbbnak, kedvesebbnek, kiegyensúlyozottabbnak) néz ki, kevesebb a panasza a vele egykorúaknál.

A fiatalságot sokan összekeverik a trendiséggel. Attól, hogy egy nő plasztikáztatja az ajkait, melleit, stb. nem lesz fiatal. Csak egy feltöltött, fiatalnak látszani akaró nő.
A fiatalság mértéke egyértelműen az idegi-hormonális rendszerünk függvénye. Tehát a hormonháztartás a lényeg. Az ad egy életteli, szexis kisugárzást, selymes bőrt, csillogó tekintetet, stb.

A hormonok termelődése az idegi állapottól függ. Az idegrendszer pedig az életmódunktól, gondolkodásmódunktól, a tudatunktól függ. Ha valaki nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, örömtelibb életet él, önmagát megvalósítja és képes elszakadni az életkedvet csökkentő gondolkozási sémáktól, kultúrális örökségtől - akkor az átlagnál boldogabb, hatékonyabb, egészségesebb, fiatalabb lesz.

Ehhez kívánok sok bölcsességet azaz szerelmet mindenkinek. Mert "jól csak a szívével lát az ember" - Kis Herceg.

Ki a fiatal?

A fiatal a jövőbe tekint - az öreg a múltba néz. (Nem öreg az az idős korú, akinek gondolatai leginkább a jövőről szólnak, nem a múltról.)

A fiatal az életet lehetőségnek látja - az öreg az életben főként korlátokat lát (Egy idő után egyre több a korlát az egészségben, karrierben, stb. - csak hit vagy megvilágosodás erejével lehet megoldani, hogy ezek ellenére a lehetőségeket lássuk.)

A fiatal gyakran tesz új dolgokat, képes változni, változtatni, az öreg a jól bevált módszereket használja.

A fiatal alapvetően a saját céljai felé halad, az öreg a környezete elvárásainak igyekszik megfelelni.

A megvilágosodott - bár lehet koros - a múlttal nem sokat törődik, figyelmét a jelen élvezete köti le és a jövő teremtése. Az életben a lehetőségeket látja, állandóan változik /így nézetei is! :) / és hatással van környezetére. Egyértelműek a céljai és következetesen azok felé halad. Ő fiatal.

Az a cél, hogy jó életminőségben (tehát fiatalos életkedvvel, egészséggel) teljen az időskor is.

Mivel a lelki történések itatják át sejtjeinket, mint szivacsot a víz - ezért alapvetően a lelki történések függvénye a sikeres, szép időskor. A „szivacs” olyan amilyen… öröklötten jó állapotú vagy sem. De egy kőkemény, elöregedett, rossz szivacsot is rugalmassá tud varázsolni a víz, az ÉLET. Az ÉLET márpedig nem más, mint lehetőség, áramlás akadályok nélkül.

Tehát olyan lelkivilág, ami könnyed, laza, rugalmas. Nem ragad bele a múltba,  problémákba , önfeláldozó életmódba (veszteségekbe, elégedetlensége, haragba, stb.), hanem rugalmas gondolkodású, előre tekintő, hittel, reménnyel, szeretettel teli.