A hazugság ára a boldogtalanság.
Önmagunkkal kíméletlenül őszintének kell lennünk.

Hallgatom Görbe Nórát, ahogy nyilatkozik az életéről Szili Nórának. Azt mondja, hogy a négy perces "Linda visszatér" demo felvételét egy napos fekvéssel pihente ki. Valamint amikor nem bírja elég magasra emelni a karját, akkor a férje figyelmezteti, hogy nézzen bele a személyi igazolványába, és vegye észre, hogy már nem húsz éves.
Majd a riporter kérdésére: "Érzi a korát?" a válasza: "Egyáltalán nem".
Hát akkor miért kell többet pihennie, mint fiatal korában? És miért nem képes elég könnyedén magasra lendíteni a karját?
Talán csak nem a korát érzi?
Micsoda önáltatás ez? Nagyon sokan beleesnek az önámítás csapdájába. Ebből élnek a megfiatalító műsorok. Ezekben is - kivétel nélkül - mindenki azt mondja, ő fiatalnak érzi magát, nem érti, hogy kerültek rá a ráncok, a plusz kilók, a bibircsókok...
Hazudnak. Igenis érzik, hogy boldogtalanabbak, fáradékonyabbak, búskomorabbak, motiválatlanabbak, mint korábban. A csúnyulás, a romló egészség ugyanis a rossz közérzettel, a fáradtsággal kezdődik. Csak a sokszor ismétlődő rossz (öreges) közérzetből alakul ki a betegség, az öregség. A testünk igenis tükrözi a közérzetünket. 
De ezt kevesen merik őszintén kimondani.
Ennek a hazugságnak, önáltatásnak az ára a sok csalódás, dráma és kódolt boldogtalanság.

Ha ugyanis látom a problémát (pl. a kocsimból folyik az olaj), akkor tudok tenni ellene (az eresztést tömítem, töltök bele olajat). Ezzel a motor és ezen keresztül a járművem teljes tönkremenését elháríthatom.
Ellenben, ha azt állítom, nem csöpög az olaj, minden ugyanolyan, mint régen, akkor egy darabig fenn tudom tartani a működő jármű látszatát. Majd törvényszerűen jelentkezik a katasztrófa, a dráma.

Ugyanez van az élet minden területén. Ha egyszer nem jól érzem magam a munkahelyemen, akkor áltathatom magam azzal, hogy ez egy jó állás - egy darabig! Aztán hirtelen szembesülök a drámával, hogy elküldtek.

Vagy egy párkapcsolatban elhitethetem magammal férfiként, hogy nem kell döntést hoznom a nősülésről, hogy felvállalom-e a rokonság előtt is a nőt, akivel élek. Aztán egyszer csak a döntésképtelenség (nem vagyok hajlandó a kocsimmal kapcsolatos felelősséget felvállalni, csak használom, így észre sem veszem, hogy már folyik az olaj) oda vezet, hogy nem értem, miért maradtam egyedül.

Sőt! Áltathatom magam, hogy jó ez az emberlét, így ahogy van, hisz mindenki elégedett vele. Ettől még nem kerülhetem el az idősödéssel egyre sűrűbben jelentkező drámákat. Amik mind a materialista énkép következményei. Ugyanis az életkor előrehaladtával minden képességünk, tehetségünk, egészségünk, lehetőségünk, örömképességünk csökken. Az anyagi világban a matéria kopik, elhasználódik. A csökkent adottságok pedig - mint vadállatot a sarokba szorítás - félelemmel töltenek el, dühös önvédelemre késztetnek. Ezért minden materialista szemléletű, öregedő ember életében törvényszerűen jelentkeznek a drámák (pl. gyógyíthatatlan betegség, kiszolgáltatottság). Csökken a szeretet, nő a félelem és a düh. Majd a halálakor - a lelki béke helyett - a teljes kétségbeesés uralja. Ezt a problémát csak a materialista világnézetünk időben történő újragondolásával, módosításával, kicserélésével lehet elkerülni.
Sok mozgásképtelen, egészségét vesztett, mások segítségére szoruló idős ember (Csala Zsuzsa öegkori keserűsége http://www.life.hu/drlife/20130114-tuladagolta-a-gyogyszereit-csala-zsuzsa-komika.htm )  kénytelen ezt a világnézeti átértékelést megtenni, vagyis önámítás helyett valódi önazonosságra, öntudatra szert tenni.

Tehát a boldogság kulcsa az őszinteség, a helyes énkép és világkép. Az önazonosság.

Az öregség már az ember harminc éves korától elkezdődik.
Az öregség nem más, mint az állati (anyagi) lét velejárója, a tudat, az elme beszűkülése, az agy leépülése. Az agy leépülése először csak abban nyilvánul meg, hogy az ember nem képes új dolgokat szeretni (a fiatalok új zenéit, az új műszaki cuccokat, stb.), egyre kevésbé tud új barátságokat kötni, új szerelmeket találni, új vállalkozásokba fogni, új életmódot kialakítani, új lakásba költözni, stb. Nem tud helyes döntéseket hozni az életében, mert a régi dolgokhoz ragaszkodik, érzelmei és szenvedélyei szerint hoz döntéseket, nem az ésszerűség szerint. Pl. a nagypapa nem tudja élvezni az unoka zenéjét, nem élvezi a kedvezményes uszodabérletet, inkább keresi a régi barátait és szokásait (volt munkatársak, bor, tv) társaságát.

Az állat, ill. a materialista ember úgy él, hogy arra törekszik, ami élvezetet ad számára. Ami kellemetlen számára, attól menekül.
Pl. a kutya, ha drága kutyakajával táplálják, akkor csak azt fogja szeretni. Ha a kutyának nem adnak az ételben választási lehetőséget, hanem adnak neki csontot, csokit, almát, kefirt..., akkor a kutya ízlése nem lesz beszűkülve, képes lesz sok kaját szeretni, élvezettel megenni.
Ugyanez embernél is: Ha az ember minden nap ugyanazt csinálja (pl. ugyanarra a munkahelyre jár be, ugyanazt csinálja nap mint nap), akkor pár év múlva már nem lesz képes másfajta életmódra (pl. hogy nyugdíjasként, munkanélküliként vagy megvilágosodottként kiránduljon, zenéljen, sportoljon), mert ahhoz nem szokott hozzá. 
Ellenben ha egy ember rájön, hogyan működik az agy, akkor törekszik rá, hogy ne kötődjön görcsösen semmihez és senkihez (se cigihez, se nőhöz, se munkához, se rokonhoz, se zenei stílushoz, sem a saját igényeihez, sem a saját stílusához, sem a saját megszokott külsejéhez), mert így maradhat szabad. Ez a tudatosság vezet az egészséghez (csodás a magyar nyelv: így leszel egész vagyis kiteljesedett, hiánytalan).
Tehát a megvilágosodott ügyel arra, hogy változatos legyen az étkezése, a szokásai, a cselekedetei, a magáról alkotott képe, sőt a világról alkotott képe... így maradhat fiatal, szabad egészséges és ép elméjű.

Pamela Anderson hihetetlen megfeszítések árán (iszonyú sok edzés, kemény diéta) ismét karcsú és sportos. De az öregség átüt a megdolgozott testen.
Fiatal maradni csak megvilágosodással lehet. Tudni kell, hogy a testünk a tudatunk leképeződése.
Ha félelmeink vannak, csalódásokat cipelünk,  vagy épp megbocsájtani nem tudunk - ezek öregítenek. Az öregség maga a boldogtalanság - függetlenül a sikerességtől.

Az öregséget, ha őszintén (minden idilli képtől mentesen) szemléljük, meg kell állapítanunk, hogy az ember képességei drasztikusan csökkennek. Az agyműködés romlásával, az egészség meggyengülésével, a mentális képességek csökkenésével együtt nem csak az emlékezőtehetség, hanem a szeretet-képesség is csökken.
Az idős ember maga sem érti, mitől ingerültebb, sértődékenyebb, kevésbé toleráns, az újdonságok iránt érdektelen és pesszimistább, kedvetlenebb, mint fiatalon.
Az egészség (a test ill.az agy) romlása a közérzet, a kreativitás, az intelligencia  az önzetlen szeretet képességének csökkenését eredményezi.

Nagy kihívás az öregség. Nem véletlenül nevezik a nagyon időseket szép korúaknak. Attól szép, hogy aki hosszú életkort ér meg, az már tud valami olyat, amit sokan nem, az élet sodrával haladni (nem pedig árral szemben kapálózni).

Megvilágosodással, megboldogulással vagyis a boldogság megtanulásával lehet kivédeni az öregséget. A boldogsághormonok ugyanis megvédik a szervezetet az öregedéstől. 
A szervezetünk kannabinoid rendszere (belső narkotikumunk) részt vesz a szervezet öregedés elleni védelmében.
http://www.sikerado.hu/tudomany/2011/07/08/Ez_segit_oregedes_ellen

Egy ember természetes életpályája, hogy élete első felében (kb. 40 éves korig) egyre inkább a földi életére koncentrál, karriert épít, gyereket nevel, megszerzi az anyagiakat, szóval kiteljesedik (pl. Seal) stb. Az emberélet második fele a fokozatos kivonulás. Erre figyelmeztet a sokaknál jelentkező életközepi krízis. A fiatalság elvesztése, az egészség meggyengülése, a fizikai erő csökken - a figyelem fókusza belső világunkra irányul. Aki még mindig a karrierben és az evilági dolgokban akar nagyot alkotni, annak kevesebb energája jut a belső építkezésre. Emiatt tartalmatlan lesz, üres, és drámai lesz az összeroppanás.
Célszerű fokozatosan átadni a fiataloknak a felelősséget és a lehetőségeket mind a családban, mind a munkahelyeken. Tehát mindig az életereje teljében lévő férfi legyen a család feje, ne a rangidős!
Japánban pl. volt egy olyan szokás, hogy 40 éves kor felett az emberek már visszavonulva, meditálva töltötték életüket. 
Ha ez a folyamat természetes módon, fokozatosan történik, akkor nem éri katasztrófaként az embert az öregség és a halál. 
A természetes életpálya hulláma a születéstől a kiteljesedésen át a dimenzió-váltásig.
 

Idős korban nem buzog fel a tenni akarás, a vágy a világ megélésére. A gondolatok, élmények többsége a múltban jár. A dolgait kissé lélektelenül végzi A reggeli felélénkülés nehézkes (kávé és hosszas ráhangolódás). Az elöregedett, kevéssé működő szervek (agy, hormonok, érrendszer, emésztés) az életkedv hiányát adják. Majd az ember kileheli a lelkét. Vagyis végleg megszűnik evilági lelkesültsége. Egy másik világra irányul tudata.

Fiatalon még az ember lélekkel teli, lelkes. Így ébred: "de jó, hogy elkezdődött a nap! Alig várom, hogy részt vehessek benne! Biztos ma is lesz egy csomó - lélekemelő - élmény!" Nem csak reméli, de biztos benne, hogy a nap tele lesz jó dolgokkal. És jó kedvűen kelünk fel valami élvezetes dologba kezdve, pl. játszva kutyánkkal a szabad levegőn.

Nos az a megvilágosodott ember, aki már átlényegült - ilyen fiatal. A jó közérzetét  megalapozza egészségesen működő teste is. A fiatalsága nem más, mint az egészsége. Egészséges gondolatai, érzelmei, életszemlélete, életmódja.

A capoeira az egyik legideálisabb edzés típus az egészség, a fiatalság megőrzésére: a fordított testhelyzet biztosítja a fej jó vérellátást, a körkörös mozdulatok kiegyensúlyozzák energiáinkat, hajlékonnyá, könnyeddé, erőssé egészségessé tesznek.

https://www.youtube.com/watch?v=6H0D8VaIli0&feature=related

Az őszülés oka: a bizalom, a nyugalom elvesztése. A szorongás jele.

A gyermeki lelkületű emberek (játékosság, bizalom), mint Kemény Henrik bábművész 80 évesen is, alig őszülnek.

"Nyáron még hollófekete haja volt a fideszes frakcióvezetőnek, Lázár Jánosnak. Hétfőn (január 16.) azonban már deresedő halántékkal mutatkozott a parlamentben, és még hátul is ezüstösen csillogott a tarkója." blikk.hu



A problémacentrikus (logikus) gondolkodásmód, a hit hiányának következménye a stressz, a képességeket meghaladó felelősség nyomasztó terhe. Ez folyamatos feszültségben tartja a testet, csökkenti az életkedvet. A napfény (alapvetően a belső fényérzet), a megfelelő D-vitamin szint és a kiegyensúlyozott hormonháztartás (stresszhormonok ellensúlyozására ösztrogén bevitel bab, lencse, borsó, alma, répa, mogyoró, sör formában) helyreállítja az egyensúlyt, a vesék jó működését. Visszafiatalíthat.

Ne áltasd magad! Nincs egészséges öregség.
Az öregség maga betegség. A test azért öregszik, mert már nem működnek egészségesen a sejtek, elhalnak neuronok, az agy már nem tudja tökéletesen irányítani a szervezet regenerálódását. A logikus gondolkodás elhatalmasodása (a hit hiánya) szorongáshoz, betegséghez, öregséghez vezet. Az a világnézet, hogy tennem kell azért, hogy jól éljek, hogy munkám legyen, hogy el ne veszítsem szeretteim, hogy jó nő legyek, hogy jó feleség, hogy jó anya, hogy jó szerető, hogy jó munkaerő, hogy jó gyermeke szüleimnek, hogy jó állampolgár, stb...hogy mindenért nekem személyesen kell tennem... és hat rám a válság, a járvány, stb... ez a hit, remény nélküli állandó felelősségérzet meghaladja az erőt, szorongáshoz vezet. A szorongásból fejlődnek ki a betegségek.
A gondolkodásmód fiatalossá visszaállításával azonban visszafiatalodik a test. A gyermeki, gondtalan, problémamentes gondolkozásmód vezet az egészséghez. Ahhoz, hogy csupa egészséges gondolatunk, érzelmünk legyen a mítoszainkat, a kultúránkat, a hitrendszerünket kell kiigazítani. Rá kell jönnünk, hogy a testünk nem más, mint a hitrendszerünk, a tudatunk, a valóságunk. És ez a felébredés, a megvilágosodás. Ezzel a tudással már nem kell megöregedni.

Szeretettel adok át neked egy olyan karácsonyi ajándékot, amely a legnagyobb kincs a világon. Ezt a titkot keresik a mesék hősei (a fiatalság forrása), ezt a tudást keresik a világ nagy gondolkodói, a világtól elvonuló szerzetesek, ... mindenki, aki boldogulni szeretne. Miközben olvasod, tartsd szem előtt a következőket: a legnagyszerűbb dolgok végtelenül egyszerűek valamint azt, hogy a kincs sokszor a lábunk előtt hever, de sokan elsétálnak mellette, mert látás (bölcsesség) kell azt észrevenni.                                                       

                           
            A titok: tudatból állsz. 

A tudatos és tudatalatti részed vagy. Vagyis az ismereteid és a tudatalattidban élő mítoszok vagy. A meggyőződésed a te valóságod, a  sorsod.
Ha ezt megérted, akkor már nem a világot  (a főnököd, az anyósod, a kormányt) kell megváltoztatnod és a betegségeket, az öregséget és a halált legyűrnöd, hanem csak magad (a tudatod) kell átalakítanod.

Ha sok szorongásra okot adó dolog van az életedben - akkor sok a szorongás a tudatodban. Ennek ellenszere a hit, remény, bizalom. Bízni, hinni remélni akkor tudsz, ha felülvizsgálod a neveltetésed során a kultúrádban rád rakódott elveket. A félelemmel, aggódással telieket kirostálod. Pl. Azt az elvet, hogy az a jó szülő, aki aggódik a gyerekéért. Ne aggódj, bízz gyermekedben és a sorsban!
Mivel a sorsod a te tudatod, ha a sorsban nem bízol - magadban nem bízol.
Ha tudatosan megválogatod a számodra hasznos életelveket, akkor átalakítod a tudatod, a sorsod. Ez a Nagy Mű, az Opus Magnum (a lélek megtisztítása, felemelése, megváltása és megistenítése).

Ha meggyőződéses materialista vagy, akkor biztos ismered a kvantummechanika legfontosabb tételét, a Schrödinger egyenletet. Én 30 éve, az egyetemen tanultam.
(Itt tanulmányozható: http://metal.elte.hu/~radkat/tortenet/bevez5.htm )
Arról szól, hogy egy elemi részecske több helyen is lehet egy időben. Azóta tudományos kísérlet bizonyította, hogy 1 trillió atom is lehet egyszerre 2 helyen. Vagyis bármekkora tárgy lehet több helyen is. Prof Frank Tipler asztrofizikus megállapítása szerint a tárgyak skizofrén objektumok, amíg a figyelmünket rájuk nem irányítjuk.    
Tehát a valóság attól függően alakul, hogy a figyelmed mire irányítod, hogy a tudatodban mi van.

A valóság megváltoztatására egy szerelemespár is képes. Az X-faktorban Baricz Gergő és Kováts Vera a párbajdal után, amikor a zsűri Verát szavazta ki - elmondásuk szerint - úgy ölelték katarzisban egymást több százezer néző előtt, hogy kizárták a világot. Tudatukat az egységükre fókuszálták. Valóban nem volt számukra ott akkor más, csak ők ketten - szerelemben. Nos ilyen egyszerűen lehet átlépni egy másik univerzumba. És aztán átjutottak egy olyan dimenzióba, ahol ugyanúgy néznek ki, mint korábban, de már kiteljesedve, sok ember szeretetét élvezve léteznek. Az igazi Happy End :) Ez a sorsalakítás, a dimenzióváltás képessége. Ennek eszköze a katarzis. Katarzis során az ember tudata (tudatalattija, sorsa) megváltozik.

A Pál utcai fiúk "Angyal" című száma a szerelem megváltó erejéről:
https://www.youtube.com/watch?v=Mjb8UPl5xqM

Hát ez az én szent karácsonyi ajándékom. A tudás a rendelkezésedre áll. Használd javadra! 

A fiatalság addig tart, amíg az ember hiszi, reméli, tudja, hogy olyan világban fog élni, amiben otthonosan érzi magát.
Reménykedünk gyerekkorban, hogy majd ha felnőttek leszünk...
Aztán majd ha állásunk lesz...
Majd ha megtaláltam a nagy Ő-t...
És egyszer csak elfogy a remény. Látható, hogy a 10. állástól sem lettünk boldogok, a 20. párkapcsolat sem hozta meg a boldogságot. És már a remény is elszállt. Hisz okosabbak, szebbek nem lettünk, az évek alatt. Csak épp több a ráncunk, kevesebb a hajunk, kevéssé vagyunk bátrak, kreatívak és lazák. Lelkesedésünk, hitünk, reményünk egyre csökken.

Vigyázz, mert ha már nem élvezed az életed (a sulit, a munkád, az otthonod...), hanem csak szükséges rosszként éled meg, aztán majd "szórakozás" közben élvezed az életet, akkor már nincs teremtő erőd, akkor már csak öregszel. Ekkor már nem gyönyörködsz, csak élvezkedsz. A gyönyör felölt életerővel, az élvezet viszont csökkenti az életerőd. Csupán élvezkedni, szórakozni - gyors pocakosodást, kopaszodást, hízást, öregséget eredményez.
Romlik a memória, a rugalmasság, a vállalkozó kedv. Csökken a potenciánk, az életerőnk. Már nem tart eléggé a gerinc, megrogyik a nyak. A test már egyre nehezebben áll ellen a nehézségi erőnek. 80 évesen már a fő sikerélményünk, hogy kit éltünk túl a barátaink közül. 

Ennek nem kell így lennie... ha mersz szembenézni a valósággal. Mert csak akkor tudsz tenni ellene... keresni valami mást, valami értelmesebbet, emberhez méltóbbat... amíg még van ép elméd hozzá.

Mindenki életében eljön az a nap, amikor nem talál életére jó megoldást.
Kinek akkor, amikor rádöbben, hogy a vágyott nagy szerelem sem a boldogság kulcsa életéhez. 
Kinek akkor, amikor rádöbben, hogy a világ életében óhajtott siker maga az elmagányosodás és boldogtalanság...
Kinek akkor, amikor a világ leggazdagabb embereként sem lképes egy betegségből felgyógyulni...
Kinek akkor, ha érthetetlen targédiát él át...
Kinek akkor, amikor egész életében büszke önálló lévén öregségére magatehetetlenné válik...

A lényeg, hogy mindenki életében eljön az a pont, amikor kilátástalannak, megoldatlannak találja az emberi életet. Ez természetes dolog. Hisz nem pusztán az emberéleted, a tárolólemez kell hogy jól működjön, hanem az örökéletű részed, az alkotó lényed,  a tudatod, a program, a lényeg.
Pont ez a cél, hogy rádöbbenj: életed célja nem az hogy minél jobban megúszd ezt a földi létet. Életed célja az, hogy minél nagyobb hatóerőre, teremtő erőre, sorsalakító erőre tégy szert. Ezt pedig csak egy jó software-rel vagy képes. 
Tehát életed célja a software, a tudatod minőségivé tétele. 

Októberi hír:

"LEÉGETT KEMÉNY HENRIK BÁBSZÍNHÁZA"

http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/42252-leegett-kemeny-henrik-babszinhaza  

 Novemberi hír:

"Életének 87. évében szerdán elhunyt Kemény Henrik Kossuth-díjas bábművész."

Az az ember, aki főnevekkel azonosítja magát, pl. "én vagyok a bábművész" "Én vagyok a bábszínház-igazgató" - bizonytalan alapokra helyezi éntudatát.

Mert mivel azonosítja önmagát, ha már nincs színháza, ha már nem tud bábozni? ... Ez a tudat, öntudata halála. Amit követ a test halála (1 hónapon belül ez megtörtént Kemény Henriknél).

Mint amikor egy csinos fiatal nő arra alapozza önbizalmát, öntudatát, hogy csinos. Mi lesz akkor, ha elmúlik a fiatalság? Összeomlás, düh, depresszió, betegség...

A "Ki vagyok?" kérdésre érdemes fogalmakkal beazonosítani magunkat. pl: én vagyok a könnyedség, az ötletesség, a játékosság,... Én vagyok, aki minden helyzetben feltalálja magát. Én vagyok, aki eredményessé teszi azt, amibe belekezd. Én vagyok, aki minden helyzethez alkalmazkodik. Én vagyok, aki lényével örömet csempész az emberek életébe. Olyan vagyok mint a kaméleon, minden helyzetbe bele tudok illeszkedni. stb.

Az öregség egy tudatállapot. Méghozzá egy tehetetlen tudatállapot, egy blokkolt agyi működés.
Minél gyakrabban van az ember ilyen agyi állapotban (pl. egy szenvedélybe ragadt helyzetben - ittasan, drogosan, problémába merülve - ), annál hamarabb öregszik. Hisz ilyen állapotban az agy éjjel nem regenerálja a testet, hanem fárasztja, öregíti.
Célszerű elalvás előtt egy nagyon kellemes, nyugodt, boldog, békés szerelmes állapotban lenni, mert akkor az agy ezt a működést gyakorolja tovább az éj folyamán.
A bennünk lévő stressz oldására az alkohol csak átmeneti megoldás, hosszú távon többet árt, mint használ. Egy buli utáni reggelen ha tükörbe nézünk, megtudhatjuk, milyenné válunk megöregedve. És minél gyakrabban öregítjük magunkat, annál hamarabb megöregszünk. A kor előrehaladtával pedig nem szükségszerű az agyi leépülés, a képességek csökkenése, a betegségek sűrűsödése, a megoldhatatlan élethelyzetek sokasodása.

Kásás Tamás egy buli utáni reggelen és amikor ismét "emberré" varázsolja magát:

Nos ez is olyan része a tudománynak, amiket a kutatók még nem írtak le. Vagy ha leírtak, az emberek nem tudnak róla. De fontos tudás életről, egészségről, agyműködésről, fiatalságról, életerőről. Van aki ráérez magától. A tudás benne van.

Egy hosszútávfutó tapasztalata: Kossuth Rádió 2011.11.24.14 óra 27-29 perc
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-11-24
idézet (kiegészítésem dőlt betűvel):
Kalapos Mihály riporter:
- Hányszor érzi magát futás közben az ember úgy, hogy "elveszítettem" a testem?
Németh Csaba terepfutó (22,5 óra alatt 166km 9,8km szintkülönbség):
- Ez a legjobb rész. Van hogy pillanatok, van hogy hosszabb. Ezek a legjobb pillanatok. Amikor az ember egy picit el tud szakadni a fizikális valójától (ki tud lépni önmagából, abból a hétköznapi tudatból, amivel önmagát azonosítja) az egy borzastó jó érzés. Annyira szabadnak, annyira gondtalannak, annyira önmagamnak soha nem érzem magam, mint amikor ez sikerül. Nem lehet előre meghatározni mikor és meddig fog tartani. Da nagyon boldogan emlékszik vissza rá az ember. Ha már a boldogságnál tartunk... Ezek azok a pillanatok, amikor az ember igazán boldog, mert ilyenkor igazán önmaga. Ez a fizikális test... lehet spirituális útra terelni a dolgokat... De én soha nem olvastam ilyeneket. Egyszerűen csak tapasztalok, amit megpróbálok másoknak megfogalmazni. Sok esteben azt mondják, jó-jó, ezeket leírják könyvekben.
Érdekes dolog az élet. Lehet, hogy ezért is csináljuk. Sok esetben a tudást megszerezni nem biztos, hogy a legjobb könyvek útján. Hanem jobb, ha meg van a saját tapasztalásunk. Gyilkos dolog, de olyan sokat kapunk tőle, hogy érdemes.
- Igaz, hogy boldogsághormonok termelődnek?
- Ez így van. Úgy is szoktam fogalmazni: a Jóisten akkor leli kedvét bennem, amikor én futok. Akkor vagyok önmagam, akkor vagyok boldog. Ez ritkán van, de annak annyira intenzív az élménye...útólag a nagy szenvedés csak egy pillanatnak tűnik.

Misztikum? Vagy az igazság, a valóság azon szelete, amit a tudósok még nem ismertek fel? 
Van egy olyan agyműködés, amelyben az élet maga a földi Mennyország. Ezt az agyműködést meditálással, tudatosodással állandóvá lehet tenni. Egy idő után ez az agy természetes állapota. Ekkor tökéletesen működik. Ekkor természetesen a szerveink is tökéletesen működnek, vagyis nincs képességvesztés, betegség, öregség. Egyedül ebben az agyi állapotben tudunk tökéletesen gondolkozni, optimális döntéseket hozni, tehát tudatosan pozitívan hatni sorsunkra. Csupán ebben a tudatállapotban képes az ember igazi szeretetre. Ez a féltékenységmentes, irigységmentes, mindent elfogadó, tökéletes szeretet. Ebben az állapotban az ember csak adni tud. Nem elvenni. Egyszerűen bármit csinál - pozitív hatással van másra. Mert az energiát nem másból, hanem saját spirituális énjéből meríti.

Az öregedés oka a rutin, a megszokás, a kényelem vagyis a kihívás nélküli élet.

Az agy ilyenkor ugyanis nem használja teljesítőképessége maximumát, csak néhány rutinszerű agyi-idegi kapcsolat működik. Ez kihat a szervezet egészére.

Csupán részlegesen fog működni a test is, vagyis képességei csökkennek. Ez az öregedés.

Az a cél, hogy jó életminőségben (tehát fiatalos életkedvvel, egészséggel) teljen az időskor is.

Mivel a lelki történések itatják át sejtjeinket, mint szivacsot a víz - ezért alapvetően a lelki történések függvénye a sikeres, szép időskor. A „szivacs” olyan amilyen… öröklötten jó állapotú vagy sem. De egy kőkemény, elöregedett, rossz szivacsot is rugalmassá tud varázsolni a víz, az ÉLET. Az ÉLET márpedig nem más, mint lehetőség, áramlás akadályok nélkül.

Tehát olyan lelkivilág, ami könnyed, laza, rugalmas. Nem ragad bele a múltba,  problémákba , önfeláldozó életmódba (veszteségekbe, elégedetlensége, haragba, stb.), hanem rugalmas gondolkodású, előre tekintő, hittel, reménnyel, szeretettel teli.