Egy ember természetes életpályája, hogy élete első felében (kb. 40 éves korig) egyre inkább a földi életére koncentrál, karriert épít, gyereket nevel, megszerzi az anyagiakat, szóval kiteljesedik (pl. Seal) stb. Az emberélet második fele a fokozatos kivonulás. Erre figyelmeztet a sokaknál jelentkező életközepi krízis. A fiatalság elvesztése, az egészség meggyengülése, a fizikai erő csökken - a figyelem fókusza belső világunkra irányul. Aki még mindig a karrierben és az evilági dolgokban akar nagyot alkotni, annak kevesebb energája jut a belső építkezésre. Emiatt tartalmatlan lesz, üres, és drámai lesz az összeroppanás.
Célszerű fokozatosan átadni a fiataloknak a felelősséget és a lehetőségeket mind a családban, mind a munkahelyeken. Tehát mindig az életereje teljében lévő férfi legyen a család feje, ne a rangidős!
Japánban pl. volt egy olyan szokás, hogy 40 éves kor felett az emberek már visszavonulva, meditálva töltötték életüket. 
Ha ez a folyamat természetes módon, fokozatosan történik, akkor nem éri katasztrófaként az embert az öregség és a halál. 
A természetes életpálya hulláma a születéstől a kiteljesedésen át a dimenzió-váltásig.
 

Csak ne add fel! Ne söpörd a szőnyeg alá a megoldandó kérdéseket! Mert előbb-utóbb ki kell takarítani.
Miért kap az ember agyvérzést? (Ha épp rokonodat érte)
Miért történt veled baleset?
Miért nem tudsz leszokni a dohányzásról?
Miért mindig téged kihasználó pasikba szeretsz bele?
Miért állítja a párod, hogy szeret, amikor Te ezt nem érzed?
stb.
Ha nem válaszolod meg időben ezeket a kérdéseket, feltornyosulnak és még kínosabb szituációk bírnak rá ezek megválaszolására. (Pl. Lebénulva egy kórházi ágyon kiszolgáltatva) Ha szándékodban áll megfejteni a világot, kikerülni a drámákból, akkor meg fogod találni a megoldást és a megváltást. Tudatossá válj!

Emlékszem, szándékomban volt megérteni a világot és jó akartam lenni. Beláttam ugyanis, ha boldogtalan vagyok, bizony nem vagyok jó másokhoz. Tehát először is őszintén be kell látni a valóságot. Mert csak ezután születhet meg a szándék a változásra. És csak a szándékod szerint változik (vagy sem) az életed.
Egy bölcs öregember tudására vágytam. És megkaptam - nem is kellett hozzá megöregednem. Persze hihetetlen drámákba, kalandokba keveredtem, míg elértem. Az unalmas életem gyökeresen megváltozott. Tele lett problémákkal. De utólag látom, hogy ezeken keresztül jutottam egyre nagyobb tudáshoz. Egy idő után rájöttem, hogy minél többet meditálok, minél inkább ragaszkodom igazi önvalómhoz, annál inkább simul ki a sorsom. Ehhez rengeteg félelmet, lelkiismeretfurdalást kellett magamban legyőzni. Óriási kaland. Izgalmas, élményteli. Maga az élet. :)

Minden tudás rendelkezésedre áll.
Bármit akarsz az élettől... tedd meg!
Hiába ott a Kincs, ha nem veszed fel.

Sok ember táplálkozhatna egészségesen, sportolhatna... egészségesebbé, életerősebbé válna. De nem teszi. Sok ember leszokhatna szenvedélyeiről, rossz szokásokról.. rossz szokás a sok hibás gondolat is, pl. az összeesküvés-elméletek, a panaszkodás, irigység, kishitűség!... de nem teszi.
Egy gépet, ha átprogramoznak, képes az új program szerint helyesen viselkedni. Az ember nem képes erre máról holnapra. Megakadályozzák az értelmes gondolkozását és a helyes döntéseit az érzelmei, a szokásai. Vedd észre, hogy emberként bizony butábbak vagyunk ilyen helyzetben, mint egy gép! Ha már észrevetted, képes leszel kezelni a problémát. A mondás szerint: könnyebb egy hadsereget irányítani mint önmagunkat. Mint egy jó szülő, edző, menedzser - neveld magad, kezeld az érzelmeid, gondolkozz ésszerűen és urald a szokásaid, urald önmagad!

Ami néhány éve sci-fi volt és misztika - ma tudományos tény. (pl. beszélgetni tudsz és láthatod 1000km-re lévő barátod, vagy a fényt csipeszként használják, mint anyagi tárgyat).  Ám minden tudománynak csak annyi értelme van, amennyire elősegíti a boldogságod.

Utóirat:
A világegyetem/Jóisten kegyes. Az analfabétához is eljut minden tudás. A tudás megszerzésének tökéletes módja a szeretet.

A fiatalság addig tart, amíg az ember hiszi, reméli, tudja, hogy olyan világban fog élni, amiben otthonosan érzi magát.
Reménykedünk gyerekkorban, hogy majd ha felnőttek leszünk...
Aztán majd ha állásunk lesz...
Majd ha megtaláltam a nagy Ő-t...
És egyszer csak elfogy a remény. Látható, hogy a 10. állástól sem lettünk boldogok, a 20. párkapcsolat sem hozta meg a boldogságot. És már a remény is elszállt. Hisz okosabbak, szebbek nem lettünk, az évek alatt. Csak épp több a ráncunk, kevesebb a hajunk, kevéssé vagyunk bátrak, kreatívak és lazák. Lelkesedésünk, hitünk, reményünk egyre csökken.

Vigyázz, mert ha már nem élvezed az életed (a sulit, a munkád, az otthonod...), hanem csak szükséges rosszként éled meg, aztán majd "szórakozás" közben élvezed az életet, akkor már nincs teremtő erőd, akkor már csak öregszel. Ekkor már nem gyönyörködsz, csak élvezkedsz. A gyönyör felölt életerővel, az élvezet viszont csökkenti az életerőd. Csupán élvezkedni, szórakozni - gyors pocakosodást, kopaszodást, hízást, öregséget eredményez.
Romlik a memória, a rugalmasság, a vállalkozó kedv. Csökken a potenciánk, az életerőnk. Már nem tart eléggé a gerinc, megrogyik a nyak. A test már egyre nehezebben áll ellen a nehézségi erőnek. 80 évesen már a fő sikerélményünk, hogy kit éltünk túl a barátaink közül. 

Ennek nem kell így lennie... ha mersz szembenézni a valósággal. Mert csak akkor tudsz tenni ellene... keresni valami mást, valami értelmesebbet, emberhez méltóbbat... amíg még van ép elméd hozzá.

Nem vagy önálló. Bár különállónak érzed magad más emberektől, ettől még nem vagy az.
Ez olyan mintha  egy sejtünk meg lenne róla győződve, hogy ő egy független lény. Pedig a testünk összes sejtjével alkot egy egészet.
Egy nagy testnek, a világnak a része vagy.

A katolikus egyház szerint a lila a bűnbánat színe.
Mi a bűn?
A Biblia szerint a bűn céltévesztettség. Az ember bűnbe születik, tehát eleve célttévesztett. Ezen sokan csodálkoznak. Hogy lehet egy édes kis csecsemő bűnös? Úgy hogy a neveltetése során az emberi (a haló) gondolkodásmódot, értékrendet sajátítja el. Egy csecsemőnek nincs választása gondolkodásmódot, értékrendet, tudatot választani. Azt csak akkor tudja megtenni, ha már van saját emberi akarata.
Mi a helytelen cél? Az evilági, anyagi dolgok megszerzésének elsőbbsége.
Mi a helyes cél? A belső lelkivilágunk kiegyensúlyozásának elsőbbsége.
Miért kell a céltévesztéssel felhagyni?  Így lehet tartós boldogságra szert tenni.

A lila szín a belső lényegünkkel való kapcsolat színe.  Nem lehetünk kiteljesedettek ha nem a belső világunk határozza meg a szerepünket az életben.
Ennek a lila színnek a fejedben kell megjelenni. A lila gyertyák csak emlékeztetnek erre.
Gyakorold a lila szín "látását" csukott szemeiddel! Ha becsukod a szemed, színek jelennek meg. A lilára koncentrálj és élvezd! Minél kellemesebb testérzetekkel mélyülj el a lila szín élményében! Ezt kívánom adventre!

A gépet csak egyszer kell beprogramozni a helyes magatartásra, onnantól helyesen fog működni. Az ember viszont nem tud logikusan működni tartósan, mert az érzelmei, emlékei, élményei reflexesen befolyásolják.
Pl. az átlagos ember hiába tartja helyesnek a leszokást a dohányzásról, az egészséges táplálkozást vagy a hűséget - nem bír ellenállni helytelen késztetéseinek. Legfeljebb csak egy lassú, átszokási idő alatt képes helyes viselkedésre. Vagy ha rossz élményei voltak egy balesetből kifolyólag - logikátlan félelmei és cselekedetei lesznek közlekedéskor, stb.
Az ember agya egyszerű állatias, reflexes működésű. Sokkal tökéletlenebbül teljesít, mint egy gép.
Logikus, hogy egy idő után a gépek fogják uralni az embereket, mert tökéletesebbek.

Az emberi agynak van egy olyan működése, ami viszont magasan a gépek és az állatok fölé helyezi az emberi lényt intelligenciában, hatékonyságban.
Bizonyos emberek képesek az agyukat úgy működtetni, hogy a reflexes viselkedést kikapcsolják (pl. ha szerelmes vagy le tudnád hozni a csillagokat az égről, sokkal több mindenre vagy képes). A Spektrum tv-n játszák rendszeresen azt a dokumentum filmet, amelyben egy férfi arról számol be, hogy azért bírja a fagyos hideget, mert az agyában "bekapcsol egy láthatatlan termosztátot". Tehát a tudatával koncentrál egy bizonyos agyi működésre, ami a helyes viselkedésre utasítja a testét, így védve a hidegtől. 

Nos ezt a fajta koncentrálást meditációval el lehet sajátítani. Ekkor az agy tökéletesen intelligensen pont olyan parancsokat ad a szervezetnek, amire épp szükség van.
Nem nekem kell győzködnöm magam, hogy szokjak le a cigiről, ne féljek az úton vagy a magasságtól, stb. - hanem csak "bekapcsolom" az agyam intelligens funkcióját (koncentrálok a problémamentes, kiteljesedett tudatállapotra) és az teszi a dolgát. Vezérli az erek ruganyosságát, a légzés és szívverés ritmusát, stb. az optimális módon. Így egyből tudok változtatni a viselkedésemen: leszokni a dohányzásról, egészséges életmódot folytatni, félelemmentesen közlekedni vagy bármit, ami a célom.

Ez az agyi működés ugyanúgy begyakorolható, mint ahogy begyakoroltad évtizedeken keresztül a félelemmel, korlátokkal teli agyi működést a neveltetésed során.
Tudományos tény, hogy egy 6 napos gyerek sokkal többféle mozgásfunkcióval bír, mintegy 6 hetes, ill. egy 6 éves ember sokkal kreatívabb, tanulékonyabb mint egy 60 éves.

Te döntesz, hogy életed során a korlátokat gyakorlod be vagy a kiteljesedést. Minden egyes hétköznapi döntéseddel voksolsz erre. Pl. ha azért dolgozol, hogy fizessenek érte - korlátos működésre szoktatod agyad. Ha azért dolgozol, hogy élvezetes tevékenységgel teljen életed - kiteljesedett, harmonikus működésre szoktatod agyad (és még megélhetésed is lesz).
Kívülről senkin sem látszik, hogy korlátos vagy kiteljesedett. Ezt őszintén csak magunknak szoktuk bevallani.

 

Az élet lényege a hatás - befogadás váltakozása.
A lényeg a teremtés és a teremtett dolgok élvezetének ritmusa.
A lényeg az alkotás és a gyönyörködés egyensúlya.

Ez teszi az embert Istenhez hasonlatossá. Ezért mondják, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. Nem nagy szakállú bácsivá, hanem teremtővé és teremtésének élvezőjévé. A teremtés könyve szerint Isten minden teremtése után megpihent és élvezte azt:  “Isten látta, hogy amit teremtett, az jó.”

Ha csak teremteni próbálsz (anyagiakat, karriert, párkapcsolatot, stb.), akkor felborul az egyensúly. Tudnod kell gyönyörködni teremtéseidben, tudnod kell élvezni javaid.
Minél magasabb fokon tudsz gyönyörködni, minél tökéletesebbre fejlesztetted gyönyörködés képességed, annál több lesz a teremtő erőd.

Iskolában azt tanultuk: az eszközhasználat emel az állatok fölé. Mára kiderült, hogy a csimpánzok sok eszközt használnak. De még a madarak (pl. a varjú időnként kődobálással szerez ennivalót) és gerinctelenek (megfigyelték, hogy polip búvóhelynek kókuszdióhéjat cipelt magával) is használnak eszközöket. Jane Goodall etológus azt is megfigyelte, hogy a majmok képesek ravaszul hazudni, elrejteni mások elől bizonyos tárgyakat, tervszerűen cselekedni, tehát emberi jegyeket mutatni.

Mitől ember hát az ember? Attól, hogy képes önmagát megfigyelni. Képes megfigyelni a külsejét, mozgását, viselkedését, érzelmeit, gondolatvilágát, életét. Vagyis az ösztönös (alvó) lényén kívül van egy tudatos, figyelő része.
Nos, minél kisebb valakinek ez a tudatos része, annál inkább ragad bele szenvedélyekbe (stimuláló szerek, viselkedésminták, ideák). Minél kiterjedtebb a tudatossága, vagyis minél jobban képes kívül állóként megfigyelni magát (érzelmeit, késztetéseit, szokásait, tetteit), és a megfigyeltek alapján döntést hozni, annál inkább ember az illető.