Nem a demokráciában a legboldogabbak az emberek. Az embereknek épp elég dolguk van a hivatásukban, a családjukban. Nem beszélve arról, hogy élvezni is szeretnék az életet. Nem akarnak folyton társadalmi szintű döntésekről (alkotmány, törvények) gondolkozni, véleményt nyilvánítani, szavazni, kiharcolni.
A dolgukat akarják tenni. A szobrász a művészi alkotásait, a szobafestő a rábízott helyiség festését akarja megfelelően elvégezni, a nő anyai, szerelmi és baráti kapcsolataiban akar helytállni, stb. A társadalom vezetői olyanok kell, hogy legyenek, akik egységben élnek a Teljes természettel (tehát nem csak a láthatóval), akik érzik és értik az Univerzum fizikáját, erőit, törvényeit. Ilyenek voltak régen az indián törzsfőnökök vagy bizonyos egyiptomi fáraók.

A hétköznapi ember bele van feledkezve feladataiba, nincs energiája, ideje, készsége a Teljes Természettel való összhangra figyelni és az Univerzum energiáit tanulmányozni. Ez nem is baj. De kell, hogy legyenek olyan gondoskodó vezetők, akik felelős döntéseikkel, összhangban a Mindenség energiáival irányt mutatnak a többieknek. Vannak ilyenek ma is.