Vigyázat! Ha a sorsunkat szeretnénk jobbítani, nem a tudásunkat kell növelni, hanem a szeretetképességünket vagyis a bennünk lévő harmóniát.

A társadalom elvárásai az életben maradásra nem ugyanazok, mint az univerzum elvárásai.
Az univerzum igényei mindig fontosabbak, magasabb rendűek, azokat megkerülni nem lehet.

Tehát hosszú távon boldogabb életre, jobb életminőségre számíthat, aki egyszerű, naiv, mint aki művelt és dörzsölt. Utóbbi életfeltételei jobbak lehetnek, mégis boldogtalanabb.

Nem a demokráciában a legboldogabbak az emberek. Az embereknek épp elég dolguk van a hivatásukban, a családjukban. Nem beszélve arról, hogy élvezni is szeretnék az életet. Nem akarnak folyton társadalmi szintű döntésekről (alkotmány, törvények) gondolkozni, véleményt nyilvánítani, szavazni, kiharcolni.
A dolgukat akarják tenni. A szobrász a művészi alkotásait, a szobafestő a rábízott helyiség festését akarja megfelelően elvégezni, a nő anyai, szerelmi és baráti kapcsolataiban akar helytállni, stb. A társadalom vezetői olyanok kell, hogy legyenek, akik egységben élnek a Teljes természettel (tehát nem csak a láthatóval), akik érzik és értik az Univerzum fizikáját, erőit, törvényeit. Ilyenek voltak régen az indián törzsfőnökök vagy bizonyos egyiptomi fáraók.

A hétköznapi ember bele van feledkezve feladataiba, nincs energiája, ideje, készsége a Teljes Természettel való összhangra figyelni és az Univerzum energiáit tanulmányozni. Ez nem is baj. De kell, hogy legyenek olyan gondoskodó vezetők, akik felelős döntéseikkel, összhangban a Mindenség energiáival irányt mutatnak a többieknek. Vannak ilyenek ma is.