Csak ha képes vagy semmi lenni - akkor tudsz azzá válni, amivé akarsz. Csak ha képes vagy megszabadulni attól a hittől, hogy mi vagy és képes vagy fittyet hányni korábbi énképednek akkor tudod szabadon - korlátok nélkül - megvalósítani önmagad, akivé te akarsz válni (akit nem a szülők, a társadalom formált). Akkor teljesedhet ki az életed. Akkor szabadulhatsz ki a beszűkült emberi tudatodból (apád hitéből) és érheted el teremtő képességed legjavát, alkothatod meg saját világod.

Meg kell szabadulnod attól a beszűkült, téves tudattól, hogy a tested, a személyiséged vagy.
Fogalmak vagy, minőség vagy, tudat vagy. Ahogy változnak ezek a fogalmak, érzetek, érzések, élmények benned, úgy változik a személyiséged, a gondolkodásod, a viselkedésed, a sorsod, a tested.
A tested eleve nem lehetsz, hisz minden sejted 7 évente kicserélődik. Ha elmúltál 7 éves akkor a test, amivel megszülettél már meghalt, már új tested van.
Fogalmak halmaza vagy: üdeség, szépség, kreativitás, jóság... vagy épp bosszúság, kishitűség, irigység, korlátoltság... Ez az örök életű lényed. Ha ezt táplálod, ezt fejleszted - örök életet nyersz (mennyeit vagy pokolit). Nincs halál. Akkor sem, ha erre a földi játszmára felvett köntösöd leveted (vagyis beszűkült tudatod, a figyelmed kitágul). Ekkor nincs betegség, nincs félelem, nincsenek korlátok, nincs halál. Ekkor a halált nem drámaként éled meg, hanem, mint egy álomból való felébredésként.
Álomban a tudatod az álomvilágra fókuszál, éberen pedig a földi valóságra. Ugyanez a halál: a földi világra fókuszált tudatod felébred és az örök életre fókuszál, mely újabb univerzumok lehetőségével vár.

 

Mitől sikeres az életünk?
Attól, hogy nagy karriert futunk be? Nagy anyagi és szellemi befolyásra teszünk szert? Attól, hogy az épp aktuális társadalmi értékrend szerinti "jó" ember vagyunk? Attól, hogy nincs anyagi gondunk? Attól, hogy sok barátunk van?

A sikeres élet az, amely harmonikusabb, szebb, finomabb és erősebb energiájú, mint az az energiacsomag, amivel születtünk. Ugyanis a test elvész, de az energia nem vész el. Az életenergia finomítása az emberélet célja.
Ezt pedig nem lehet eredményekben mérni. Ezt csak az illető önmaga érzi. Ha őszinte önmagával, ha mer - a társadalmi elvárások ellenére - saját gondolatokat megfogalmazni, saját vágyaival szembesülni. Ez nagyon nehéz. Mert a lelkünk legmélyének vágya egész más lehet, mint a környezetünk elvárása.
Pl. lehet, hogy szerelemre vágyunk, őszinte, tiszta kapcsolatra, de szerelmet nem találunk. Akkor legalább jusson önbizalom. Ezért kacérkodunk, hódítunk és csatát nyerünk, sikereink lesznek (singli). De ez céltévesztés, ez mások célja. Nem győzünk, ha más céltábláját lőjük telibe.
Vagy kiteljesedésre vágyunk, elfogadásra. Ezért hajszoljuk a beosztottakat, a szakmai sikert. Pl. Steve Jobs /Apple, aki a világot gazdagította új dolgokkal, szórakozási és kommunikációs lehetőségekkel. És bezsebelte az elismerést. Közben a lelke annyira sóvárgott a szépség, a harmónia iránt, hogy belebetegedett.
Egy egyszerű háziasszony pedig esetleg nem szenved hiányt szeretetben, önbizalomban. Kiteljesedett. Tehát a helyén van. Jól érzi magát a bőrében.
Ez a valódi siker, amire őszintén azt mondhatjuk: érdemes volt megszületnem. Finomabb, szebb, harmonikusabb, kiteljesedettebb, örömtelibb, élettelibb lettem.

Ezzel a lágy, de nagyon határozott energiával bármely univerzumba illeszkedhetek, ott kiteljesedhetek. És ez a cél. mert a halál nem a vég.
 

Nos, a sikeres élet kívülről nem biztos, hogy sikernek látszik. És fordítva.

Vigyázat! Ha a sorsunkat szeretnénk jobbítani, nem a tudásunkat kell növelni, hanem a szeretetképességünket vagyis a bennünk lévő harmóniát.

A társadalom elvárásai az életben maradásra nem ugyanazok, mint az univerzum elvárásai.
Az univerzum igényei mindig fontosabbak, magasabb rendűek, azokat megkerülni nem lehet.

Tehát hosszú távon boldogabb életre, jobb életminőségre számíthat, aki egyszerű, naiv, mint aki művelt és dörzsölt. Utóbbi életfeltételei jobbak lehetnek, mégis boldogtalanabb.

Nem a demokráciában a legboldogabbak az emberek. Az embereknek épp elég dolguk van a hivatásukban, a családjukban. Nem beszélve arról, hogy élvezni is szeretnék az életet. Nem akarnak folyton társadalmi szintű döntésekről (alkotmány, törvények) gondolkozni, véleményt nyilvánítani, szavazni, kiharcolni.
A dolgukat akarják tenni. A szobrász a művészi alkotásait, a szobafestő a rábízott helyiség festését akarja megfelelően elvégezni, a nő anyai, szerelmi és baráti kapcsolataiban akar helytállni, stb. A társadalom vezetői olyanok kell, hogy legyenek, akik egységben élnek a Teljes természettel (tehát nem csak a láthatóval), akik érzik és értik az Univerzum fizikáját, erőit, törvényeit. Ilyenek voltak régen az indián törzsfőnökök vagy bizonyos egyiptomi fáraók.

A hétköznapi ember bele van feledkezve feladataiba, nincs energiája, ideje, készsége a Teljes Természettel való összhangra figyelni és az Univerzum energiáit tanulmányozni. Ez nem is baj. De kell, hogy legyenek olyan gondoskodó vezetők, akik felelős döntéseikkel, összhangban a Mindenség energiáival irányt mutatnak a többieknek. Vannak ilyenek ma is.