A pokol nem egy hely. Pokol nem pusztán a másvilágon lehet. A pokol egy tudatállapot. Olyan korlátozottság, kirekesztettség élmény, amely reménytelenséggel párosul. A pokol az öntudatlanság ill. a materializmus következménye. Bizonyos emberek poklot élnek meg ugyanott, ahol mások mennyországot. Tehát a pokol nem hely függő, nem társadalom függő. Pl. szenvedhet valaki Budapesten ma pokolian egy válástól, attól hogy örökre szétesett a családja. Ugyanakkor Budapesten ma a Mennyországban érezheti magát valaki, akinek épp szerelme megkérte a kezét.

A pokolból való kivezető út a felébredés, a megvilágosodás. (mint a pszichiátriai beteg, aki Napóleonnak képzelte magát, majd meggyógyulva rájött, hogy ez a képzet csak az ő tudatában volt, nem ez a valóság) A felébredés valamely pozitív lelki élmény vagy tudatosodás (az élet tanulmányozása, megértése) hatására történhet. Nem elég ráébredni a valóságra, kitartóan az új életszemlélet szerint kell vezetni életünket. Ez az átlényegülés. Időre van szükség, amíg az összes sejtünk átitatódik az új tudattal. Ha ez megtörtént, akkor már nem kell törekednünk semmire. Elég csak megélni örömmel önmagunkat. Ekkor már nincs lelki vagy testi fájdalom, ekkor már nincs betegség, képességvesztés, öregedés. Azonban van kiteljesedés, kreativitás, életöröm, egészség, tehetség, fiatalság.